Pipacs
Világom vörösbe bújt,
mikor a szél messze fújt.
Arcom már a kezemben,
él ez, csak a fejemben.
Csak a távolból nézem,
szemmel végig kísérem.
Nem érintem, nem bomlik,
világom így nem omlik.
Pipacsom így él bennem,
nem kellene szenvednem.
Arcom mégis kezemben,
él, de csak a fejemben.
Lamazius, 2013. 08. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése