2013. július 30., kedd
2013. július 26., péntek
Zsüni és a 22 éve
Ő Zsüni!
Ismerjük Zsünit nem???
Kicsit zilált a mosolya, de ez csak azért van mert túlzott gyilkos galóca fogyasztásba kezdett.
Zsüni amúgy szerethető.
És mosolyog.
Mindig mosolyog.
Hisz a mosoly hozza meg a vendég jó kedvét.
No és persze a borravalót.
Zsüni egy bolond.
Mert annak kell lennie. Persze ez zsigerből jön, de a környezete is igényli.
Minden környezet igényel egy bolondot.
Akihez lehet fordulni.
Akit nem kell komolyan venni.
Aki csak van, mindig, és mosolyra derít.
Aki Mr. Antidepresszáns szerepét tölti be.
Zsüni egy Mr. Antidepresszáns.
Az egyik legjobb Mr. Antidepresszáns.
Zsüni egoista.
De azért még mindig szerethető.
Zsüni amint láthatjuk mosolyog. Ő mindig mosolyog, hisz ahogy elmondtam, neki mindig kell mosolyognia.
Zsüni álarcot visel.
Zsüni is csak egy álarc. Egy maszk.
Egy szépen megszerkesztett maszk.
Zsüni már régóta létezik.
Már akkor is létezett mikor még nem is létezett.
Már akkor szerette mikor még nem is volt igazán Zsüni.
Aztán rájött, hogy ő maga Zsüni.
Fura dolog ez, az ember olyan dolgokkal találkozik szembe, amik aktuálisak. Valahogy érzékünk van olyan dolgokat megtalálni amikre épp szükségünk van.
Zsüni is ilyen.
Ha rossz a kedved Zsüni felé fordulsz és újra vigyorogsz.
Zsüni már csak ilyen.
Zsüni nem fordul senki fele.
Zsüni kemény.
Csak lélekben zokog.
Érdekes, hogy Zsüni is hamar meg lett találva de idővel lett aktuális.
Zsüni betöltötte a 22-őt.
Nem rossz kor ez, de nem örül neki.
Zsüni nem tud azonosulni a korosztályával.
Vagy egyszerűek, túl egyszerűek.
Vagy a felhők felett járnak. Diplomára készülnek és azt gondolják övék a világ.
Zsüni valahogy a túl fiatalok felé húzódik, majd sír, hogy túúúl fitalok, vagy a túl idősek felé, és zokog, hogy túúúl idősek.
Zsüni megtisztelőnek tartja, hogy főiskolásnak vagy egyetemistának gondolják, de haragszik is érte, hogy egy szakmunkásból nem néznek ki ilyet.
Tán egy szakmunkás nem lehet egy hangyányit, tényleg, elhanyagolhatóan minimálisan tájékozott??? Egy szakmunkás csak is egyszerű lehet???
Két, már nem a 20-as éveiben járó pincér neveli, és ők okosak. Tájékozottak és intelligensek.
Hisz egy jó pincér intelligens. Hisz egy jó pincérnek annak kell lennie.
Hisz csak így tud majd megfelelő kapcsolatot teremteni a vendéggel így tud örömet okozni neki azzal, hogy tudja honnan jött, és így tud neki elégetettséget varázsolni az arcára.
Egy jó pincér nem buta. De attól még szakmunkás és nem diplomás.
Zsüni nem szereti a mai világot.
Zsüni nem szereti azt, hogy a karrier az első, hogy a pénz a legfontosabb, hogy az Adidas melegítő menő ruházat lehet az utcán (én max. kapálnék benne a kertben) és, hogy nehéz olyan embert találni aki még érdemes elfoglaltságnak tartja azt, hogy akkor most üljünk le a fűbe lóherét keresni vagy örüljünk a csillagoknak az égen. Nem szereti, hogy az ilyen elfoglaltságot lefitymálják.
Nem szereti, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni vele és az Intim Torna Illegállal.
Zsüninek a hócipőcskéje tele van.
Zsüni f**k off-ot mutat.
Mert Zsüni már mindent lesz*r.
Viszont Zsüni ezt már unja.
Unja, hogy ő a különc.
Meg, hogy elvont.
Ő jobban örülne ha több ilyen "elvont" meg "különc" lenne körülötte.
Zsüni nem szereti a társadalmat, a társadalmi szabályokat, hogy az emberek karót nyeltek és félősek.
Zsüni rühelli, hogy az emberek elfelejtik, hogy a világ egy nagy játszótér, csak mi magunk elfelejtünk gyerekek maradni és játszani benne.
Zsüninek tényleg tele van a t*ke.
Zsüni bármikor kész lenne jobb létre szenderülni mert szerette azt amit eddig csinált és tudja, hogy amiből lehetett nagyjából ki is hozta belőle a maximumot.
Zsüni szeret gitározni, imádja Orit, az akusztikus gitárját, nagyon szereti Stewie-t az elektromos gitárját és persze szerelmes a basszusgitárjába, akinek még nincs neve, szóval hajrá, jöhetnek az ötletek.
Zsüni nem érti miért olvassák ennyien. 23 követő az elég sok. Átlagban több mint 10 komment sem rossz, persze a fele ő maga, de ha 5 hozzászóló van az akkor is azt jelenti, hogy 5 ember véleményt tud nyilvánítani az írásához. De miért???
Zsüni nevet rajtuk. Zsüni kicsit sem érdekes és nem hűhhaaa személy.
Zsüni még nem ivott Johhny Walker-t ezért ma vett egy üveggel és lelkesen pusztítja. De csak kólával mert magában nem nyerte el a tetszését.
Zsüni tanulja az Are You Mine? című számot mert kib*szottul aktuális és qrva jó egy dal.
Zsüni majd egyszer ezt is felrakja az internet bonyolult hálójára.
Zsünivel nem kell foglalkozni.
És persze a mostani írását is hajítsuk lelkesen a hátunk mögé a sarokba.
Mert ez már holnap le fogja tagadni.
Ő ilyet, áááá, dehogy mondott és írt.
Zsüni álarc.
Hogy, mi van mögötte???
Az titok!
Csak az ismerheti meg aki igazán lelkes és érdekes.
A többinek titok marad.
Mert Zsüni showman, Zsüni csinálja a fesztivált, és a cirkuszt.
Hisz cirkusz kell a népnek, és ő szeret a nép kedvére tenni.
Zsüni egy picit életunt.
Zsüni nevetségesen boldog és vigyorog.
Zsüni sokszor magán vigyorog.
Zsüni újra f**k off-ot mutat és Zsüni olyan mint Tomi.
De már nem akar többé Tomi lenni.
Unja, hogy ő Tomi....
u.i.
Zsüni amúgy egy pólópokol karakter.
Szeretjük a Pólópokolt, rendeljetek tőlük pólókat!
Mert jók! ^^
2013. július 23., kedd
Do I wanna know?
Hát ez valami zseniális!
Borsódzott a hátam mikor először hallottam.
Aztán az is kiderült, hogy Alex (énekes, gitáros) azt nyilatkozta, hogy követik az Are You mine? és eme szám vonalát.
Szóval nem lesz Suck it and see-s stoner pop, valószínűleg.
A majmok megcsinálták a napom! ^^
Borsódzott a hátam mikor először hallottam.
Aztán az is kiderült, hogy Alex (énekes, gitáros) azt nyilatkozta, hogy követik az Are You mine? és eme szám vonalát.
Szóval nem lesz Suck it and see-s stoner pop, valószínűleg.
A majmok megcsinálták a napom! ^^
2013. július 22., hétfő
65 óra és ami mögötte van
- Ennyi órát dolgoztam az elmúlt 7 napban.
- Eme idő alatt belém szeretett egy kislány, akinek az anyukája szerint ez ilyen igazi szerelem első látásra volt a kis hölgyikétől. Amúgy 4 éves forma lehet és az anyukája szerint délutánonként rendre emlegetett s egy ital rendelésnél úgy biztatta, hogy "No mondj valamit, mert csak akkor fog visszajönni a pincér bácsi."
Sors és az élet iróniája, hogy engem szeretnek az ilyen apró kezű/lábú emberkék én viszont sikoltva menekülnék előlük. :D
- Ennyi idő elég volt, hogy egy 10 éves fiú pincér bácsinak szólítson. (ennyi azért csak nem nézek ki sz*rul :D)
- Ezekben az órákban kérdezte meg az egyik idősebb vendégünk, hogy a kislány (aki oda van értem) az én kislányom??? Mert, hogy megbabonázva figyeli minden mozdulatom és ugyan olyan szépen mosolyog mint én.
Mondtam neki, hogy azért ennyire nem vagyok öreg, de még mindig jobb mint ha 11 évesnek nézne. :D
- Egy szakmunkás tanár szerint nagyon intelligensen viselkedek és intelligens felszolgálásban részesítem őket. Már sok gyerek megfordult a keze alatt s úgy látja, hogy én nem csak megjátszom a dolgot.
Mondtam neki, hogy köszönöm és a végén még elpirulok. :$
- Egy másik idős férfi (diplomata) azt gondolta, hogy főiskolán tanulom a dolgot mert, hogy olyan figyelmes, jól nevelt, és intelligens vagyok.
- Eme órák alatt sikerült egy 20-%os borravalót összehoznom.
- Megismertem egy újabb pincér tanulót, ki leányzó, csinos, totálisan szélsőséges, kinézete üti a belső értékeit és nem tudok vele mit kezdeni. Nevetségesen zavarba tud hozni és folyamatosan ki akarja erőszakolni a bókokat. De megmondtam neki, hogy nincs gyerek nap. :D
Flörtöl és van pasija. Csak, hogy kerek legyen a sztori.
- Megismertem egy másik pincér tanulót, aki szint úgy csini, de 15 éves. Fél Zoli bácsitól úgyhogy lesi az utasításaimat és tanulni akar úgyhogy én leszek a mestere. :D Nem kérdés, hogy próbálok mindent átadni neki, viszont a három pincér felé fogom irányítani, hogy ők a májerek, kérdezze végig őket is mert mindegyiktől naggggyon sokat tanulhat.
- A napok és órák amikor megtanultam alvás nélkül élni. 7 napból 5nél reggelre mentem ami azt jelenti, hogy 7 óránál sosem aludhattam többet, vagyis, már jó rég nem érzem magam kipihentek.
Ami mit jelent???
Tegnap azt vettem észre, hogy a Ki van kint-et éneklem és futva csúszok be a konyha fehér mosogatós részébe.
Ha részeg vagyok vagy ha nagyon fáradt, akkor szabadul el igazán a gyerek! ^^
- Eme órák alatt énekeltem azt, hogy "all those you've loooved" meg "Dancing shoes" és persze a "a szexet a pezsgő csinálja".
. És persze eme órák mögött az is van, hogy élvezem amit csinálok. Hulla vagyok de nagyon élvezem! ^^
- Eme idő alatt belém szeretett egy kislány, akinek az anyukája szerint ez ilyen igazi szerelem első látásra volt a kis hölgyikétől. Amúgy 4 éves forma lehet és az anyukája szerint délutánonként rendre emlegetett s egy ital rendelésnél úgy biztatta, hogy "No mondj valamit, mert csak akkor fog visszajönni a pincér bácsi."
Sors és az élet iróniája, hogy engem szeretnek az ilyen apró kezű/lábú emberkék én viszont sikoltva menekülnék előlük. :D
- Ennyi idő elég volt, hogy egy 10 éves fiú pincér bácsinak szólítson. (ennyi azért csak nem nézek ki sz*rul :D)
- Ezekben az órákban kérdezte meg az egyik idősebb vendégünk, hogy a kislány (aki oda van értem) az én kislányom??? Mert, hogy megbabonázva figyeli minden mozdulatom és ugyan olyan szépen mosolyog mint én.
Mondtam neki, hogy azért ennyire nem vagyok öreg, de még mindig jobb mint ha 11 évesnek nézne. :D
- Egy szakmunkás tanár szerint nagyon intelligensen viselkedek és intelligens felszolgálásban részesítem őket. Már sok gyerek megfordult a keze alatt s úgy látja, hogy én nem csak megjátszom a dolgot.
Mondtam neki, hogy köszönöm és a végén még elpirulok. :$
- Egy másik idős férfi (diplomata) azt gondolta, hogy főiskolán tanulom a dolgot mert, hogy olyan figyelmes, jól nevelt, és intelligens vagyok.
- Eme órák alatt sikerült egy 20-%os borravalót összehoznom.
- Megismertem egy újabb pincér tanulót, ki leányzó, csinos, totálisan szélsőséges, kinézete üti a belső értékeit és nem tudok vele mit kezdeni. Nevetségesen zavarba tud hozni és folyamatosan ki akarja erőszakolni a bókokat. De megmondtam neki, hogy nincs gyerek nap. :D
Flörtöl és van pasija. Csak, hogy kerek legyen a sztori.
- Megismertem egy másik pincér tanulót, aki szint úgy csini, de 15 éves. Fél Zoli bácsitól úgyhogy lesi az utasításaimat és tanulni akar úgyhogy én leszek a mestere. :D Nem kérdés, hogy próbálok mindent átadni neki, viszont a három pincér felé fogom irányítani, hogy ők a májerek, kérdezze végig őket is mert mindegyiktől naggggyon sokat tanulhat.
- A napok és órák amikor megtanultam alvás nélkül élni. 7 napból 5nél reggelre mentem ami azt jelenti, hogy 7 óránál sosem aludhattam többet, vagyis, már jó rég nem érzem magam kipihentek.
Ami mit jelent???
Tegnap azt vettem észre, hogy a Ki van kint-et éneklem és futva csúszok be a konyha fehér mosogatós részébe.
Ha részeg vagyok vagy ha nagyon fáradt, akkor szabadul el igazán a gyerek! ^^
- Eme órák alatt énekeltem azt, hogy "all those you've loooved" meg "Dancing shoes" és persze a "a szexet a pezsgő csinálja".
. És persze eme órák mögött az is van, hogy élvezem amit csinálok. Hulla vagyok de nagyon élvezem! ^^
2013. július 15., hétfő
Élni tudni kell
Szép csillogósra bokszolt fekete cipőben
fekete öltönynadrágban
fehér ingben és
fekete nyakkendőben....
....hintáztam.
Mert élni tudni kell! ^^
fekete öltönynadrágban
fehér ingben és
fekete nyakkendőben....
....hintáztam.
Mert élni tudni kell! ^^
2013. július 13., szombat
Pók vagyok
"- Szerinted működik ez kettőnk között? - kérdezte Rosie.
- Szerintem igen - felelte Pók ünnepélyesen. - És ha megunlak, elmegyek és mást csinálok. Szóval ne aggódj."
Mikor ezt elolvastam röhögtem, nagyon.
Mert megállapítottam, hogy úristen, ez én vagyok. Én vagyok Pók!
Rövid párbeszéd Neil Gaiman: Anansi fiúk című könyvéből való.
Pók, Anansi gyermeke. Anansiról annyit érdemes tudni, hogy egy isten.
No már most egy isten sok különleges tulajdonsággal rendelkezik melyekből párat Pók is örökölt hiába volt az anyja halandó. (tiszta Herkules ez a gyerek :D)
Pók az elején nem a legszimpatikusabb karakter.
Mivel félisten ezért úgy gondolja pár dolgot büntetlenül megtehet hisz nincs az a baj amiből ne tudná magát kihúzni.
Átrendezi a testvére, Kövér Charlie lakását, átveszi a helyét a munkájában és a párkapcsolatában is szó nélkül mert neki épp olyan kedve van. Mivel félisten ezért elég csak annyit mondania határozottan, hogy ő Kövér Charlie és elhiszik neki, vagy magára húz egy fehér köpenyt s már orvos is, senki nem kételkedik. Sőt, még azt is leszűrik az emberek, hogy Kövér Charlie sármosabb és még jobb társaság mint eddig volt.
Pók tényleg az a karakter aki pofátlanul megy a saját feje után nem törődve semmivel.
Azért a könyv végére kikupálódik egy picit, köszönhető a testvérének, de még inkább Rosie-nak.
Viszont minden rossz tulajdonsága ellenére én imádtam Pókot.
Ez a rövid párbeszéd pedig tökéletesen leírja életfilozófiáját és lényét.
Amivel én totálisan tudok azonosulni.
Nem tartottam magam sosem jó embernek. Nem véletlenül ragasztottam magamra a Lucifer nevet, ezzel is jelezve, lehet, hogy megnyerő a mosolyom és cuki tudok lenni, de nem biztos, hogy a Mennyből érkeztem hozzád.
Lehet, hogy nem a legszimpatikusabb dolog barátkozni 100 fele. Lehet, hogy nem a legkedvesebb dolog mind ezt úgy is csinálni, hogy van barátnőd. Lehet, hogy ezt nem lehet túl tisztességes dolognak nevezni.
De, ez egy nagyon kellemes dolog. És a barátkozás alatt értsünk barátkozást.
Sosem csaltam meg egy barátnőmet s nem is tervezem.
Én azt szoktam mondani, hogy tisztességesen vagyok tisztességtelen. Egy percig nem tagadom az ilyen találkákat, de nem is vagyok hajlandó lemondani róluk.
Tudjátok, szeretek új leányzókat megismerni. De ki nem szeret új emberekkel megismerkedni???
Mindig jó érzés mikor az ember a találkozó előtt picit ideges, picit izgatott, nagyon várja de még is picit retteg az egésztől. A lámpaláz, hogy majd biztos, megint összeakad kis millió egyszer a nyelvem és biztos leeszem magam.
De maga a tudat, hogy valaki olyat ismerhetek meg aki eddig abban a pár mondatban, rövid beszélgetésben amit folytattam vele nagyon szimpatikus volt, az mindig jó érzés.
És persze az újabb találkozások, a várva várt levelek, a kellemes chat-es beszélgetések.
Egy újabb világ megismerése.
Nem beszélve arról, hogy én olyan vagyok aki szeret picit bókolni, udvarolni, flörtölni.
Ezek a dolgok az embert edzésben tartják és jót tesznek az egójának.
Persze ezeknek nem csak a kalandos, szívdobogtatós oldala a jó oldala.
Hogy, is mondjam???
Olyan vagyok mint az Amerikai Egyesült Államok.
Magamba fogadok mindent.
Olyan vagyok mint egy olvasztótégely.
Ha sok emberrel tartjuk a kapcsolatot, sok emberrel beszélünk, és futunk össze hosszabb-rövidebb időkre akkor akaratlanul is átvesszük a szófordulatait, mozdulatait, egy apró darabot a stílusából. Ez persze fordítva is igaz.
Ha sok emberrel ismerkedtünk életünk során akkor millió egy kis darabot, világot szívhattunk magunkba.
Olyanok leszünk mint Amerika.
Egy színes, érdekes, fura világ.
Nem véletlenül tudok olyan könnyen szóba elegyedni idegen emberekkel, nem véletlenül sikerül egész hamar, egész bensőséges viszonyt kialakítani bárkivel.
De van más jó oldala is.
Ha minél több emberrel ismerkedünk nem csak a stílusunk, személyiségünk fejlődik.
Ha tényleg Amerika vagyunk és nem Kína, ha hajlandóak vagyunk befogadni a külső dolgokat s nem elutasítani azt, akkor sok értékes dologgal gazdagodhatunk.
Ismerkedés nem csak a flörtökről és a kellemes beszélgetésekről, levelezésekről szól.
Az ember megismer egy újabb világot, egy újabb személyiséget, egy újabb stílust, és vele együtt újabb problémákat. És mind ezekből sok új dolgot tanulhat és tapasztalhat.
Ha az ember házról házra jár akkor sok olyan dolgot tanulhat meg, melyet azok, akik az életüket a négy fal között ugyanazokkal az elfoglaltságokkal töltik, sosem fognak megtanulni vagy legalább is nem egy hamar.
És ezek az új tapasztalatok, leckék még az életünk során sokat érhetnek.
Időnként én is meglepődök, hogy mennyi emberrel, mennyi érdekes emberrel van kiváló kapcsolatom.
Közben én nem tartom magam sem okosnak, sem túl jóképűnek és túl különlegesnek sem.
Egy a sok közül.
De még is az életem részei azok, akik tényleg képviselik a sok közül az egyet.
És ezt annak köszönhetem, hogy olyan vagyok amilyen. Ismerkedős. Hisz ennek köszönhetően tanulok valami újat amit fel tudok használni ezeknél a különleges embereknél.
Persze, én most beállítottam az "udvaroljunk" öt fele és ne foglalkozzunk a barátnő féltékenységével sem, életstílusomat olyannak amiből az ember csak profitál, és ezért nem szabad elítélni.
De ez a lényegen nem változtat. Amerika vagyok.
És Amerika mindig is k*csög volt.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy nap majd eljön az én Rosie-m is.
Akit ugyan úgy letudok majd nyűgözni mint ahogy az eddigi hölgyeményeket is.
Akinek olyan leszek mint a tűz. Folyamatosan egyre közelebb akar majd férkőzni a melegéhez, de még is attól fog rettegni, hogy mikor égeti meg magát.
Tudom, hogy majd elmondom neki, hogy ő lenne az utolsó akit meg akarnék égetni.
Tudom, hogy majd vért kell izzadnom azért, hogy bízzon bennem.
Tudom, hogy majd millió egy randin fogunk részt venni amikor még csak szóba sem jöhet a csók mert lesz benne tartás és nem akarja, hogy ő is csak egy ház legyen ahova pár hónapra bedugom az orrom majd szépen lassan egy őszi reggelen a ködbe vesszek s ne térjek vissza.
Tudom, hogy vért kell majd izzadnom.
S tudom, hogy élvezni fogom. Roppantul élvezni fogom, hogy küzdeni kell érte, nagyon. Hogy, lesz kihívás, hogy ő nem a (ahogy nővérem hívja őket) "rajongók" vagy "hárem" közé fog tartozni.
Hogy, ő majd minden jót megtestesít amit értékelek és szeretek, s ami bennem nincs meg.
Vagy ha meg is van, most még nem hagyom, hogy felszínre kerüljön.
Mert nem látom szükségesnek.
De tudom, hogy egy nap mikor majd megjelenik az életemben a Rosie-m akkor ő majd ezeket a tulajdonságokat elő tudja majd belőlem hozni. S tudom, hogy ő miatta hajlandó leszek lemondani a rajongókról. Mert ő egyedül elég lesz ahhoz, hogy minden igényemet kielégítse.
Táplálni fogja az egóm, fent tudja majd tartani az érdeklődésem, és mindig meg tud majd lepni.
Addig viszont míg nem jön el maradok Pók. Teszem ami nekem megfelel, járok házról házra, világról világra s nem érdekel, hogy ki mikor mennyire féltékeny.
Megyek a saját fejem után s ha valamit elcseszek hát megpróbálom kijavítani.
26-án leszek 22 éves. Nem sikertörténet az enyém, de egyelőre még életben vagyok s amikre érdemes emlékezni s jó emlékezni azt úgy ahogy magamnak köszönhetem. Nem éltem meg mások álmait, és nem azt tanultam amit mások jónak láttak.
Úgyhogy lehet sokak számára nem szimpatikus vagy tisztességes ez az életforma de engem nem érdekel.
Amíg nem jön el a Rosie-m addig továbbra is megyek a saját fejem és a fkhömmkhömm (jaj ez a fránya torokgyulladás) után s próbálom a legtöbbet kihozni belőle.
Mert Pók vagyok.
- Szerintem igen - felelte Pók ünnepélyesen. - És ha megunlak, elmegyek és mást csinálok. Szóval ne aggódj."
Mikor ezt elolvastam röhögtem, nagyon.
Mert megállapítottam, hogy úristen, ez én vagyok. Én vagyok Pók!
Rövid párbeszéd Neil Gaiman: Anansi fiúk című könyvéből való.
Pók, Anansi gyermeke. Anansiról annyit érdemes tudni, hogy egy isten.
No már most egy isten sok különleges tulajdonsággal rendelkezik melyekből párat Pók is örökölt hiába volt az anyja halandó. (tiszta Herkules ez a gyerek :D)
Pók az elején nem a legszimpatikusabb karakter.
Mivel félisten ezért úgy gondolja pár dolgot büntetlenül megtehet hisz nincs az a baj amiből ne tudná magát kihúzni.
Átrendezi a testvére, Kövér Charlie lakását, átveszi a helyét a munkájában és a párkapcsolatában is szó nélkül mert neki épp olyan kedve van. Mivel félisten ezért elég csak annyit mondania határozottan, hogy ő Kövér Charlie és elhiszik neki, vagy magára húz egy fehér köpenyt s már orvos is, senki nem kételkedik. Sőt, még azt is leszűrik az emberek, hogy Kövér Charlie sármosabb és még jobb társaság mint eddig volt.
Pók tényleg az a karakter aki pofátlanul megy a saját feje után nem törődve semmivel.
Azért a könyv végére kikupálódik egy picit, köszönhető a testvérének, de még inkább Rosie-nak.
Viszont minden rossz tulajdonsága ellenére én imádtam Pókot.
Ez a rövid párbeszéd pedig tökéletesen leírja életfilozófiáját és lényét.
Amivel én totálisan tudok azonosulni.
Nem tartottam magam sosem jó embernek. Nem véletlenül ragasztottam magamra a Lucifer nevet, ezzel is jelezve, lehet, hogy megnyerő a mosolyom és cuki tudok lenni, de nem biztos, hogy a Mennyből érkeztem hozzád.
Lehet, hogy nem a legszimpatikusabb dolog barátkozni 100 fele. Lehet, hogy nem a legkedvesebb dolog mind ezt úgy is csinálni, hogy van barátnőd. Lehet, hogy ezt nem lehet túl tisztességes dolognak nevezni.
De, ez egy nagyon kellemes dolog. És a barátkozás alatt értsünk barátkozást.
Sosem csaltam meg egy barátnőmet s nem is tervezem.
Én azt szoktam mondani, hogy tisztességesen vagyok tisztességtelen. Egy percig nem tagadom az ilyen találkákat, de nem is vagyok hajlandó lemondani róluk.
Tudjátok, szeretek új leányzókat megismerni. De ki nem szeret új emberekkel megismerkedni???
Mindig jó érzés mikor az ember a találkozó előtt picit ideges, picit izgatott, nagyon várja de még is picit retteg az egésztől. A lámpaláz, hogy majd biztos, megint összeakad kis millió egyszer a nyelvem és biztos leeszem magam.
De maga a tudat, hogy valaki olyat ismerhetek meg aki eddig abban a pár mondatban, rövid beszélgetésben amit folytattam vele nagyon szimpatikus volt, az mindig jó érzés.
És persze az újabb találkozások, a várva várt levelek, a kellemes chat-es beszélgetések.
Egy újabb világ megismerése.
Nem beszélve arról, hogy én olyan vagyok aki szeret picit bókolni, udvarolni, flörtölni.
Ezek a dolgok az embert edzésben tartják és jót tesznek az egójának.
Persze ezeknek nem csak a kalandos, szívdobogtatós oldala a jó oldala.
Hogy, is mondjam???
Olyan vagyok mint az Amerikai Egyesült Államok.
Magamba fogadok mindent.
Olyan vagyok mint egy olvasztótégely.
Ha sok emberrel tartjuk a kapcsolatot, sok emberrel beszélünk, és futunk össze hosszabb-rövidebb időkre akkor akaratlanul is átvesszük a szófordulatait, mozdulatait, egy apró darabot a stílusából. Ez persze fordítva is igaz.
Ha sok emberrel ismerkedtünk életünk során akkor millió egy kis darabot, világot szívhattunk magunkba.
Olyanok leszünk mint Amerika.
Egy színes, érdekes, fura világ.
Nem véletlenül tudok olyan könnyen szóba elegyedni idegen emberekkel, nem véletlenül sikerül egész hamar, egész bensőséges viszonyt kialakítani bárkivel.
De van más jó oldala is.
Ha minél több emberrel ismerkedünk nem csak a stílusunk, személyiségünk fejlődik.
Ha tényleg Amerika vagyunk és nem Kína, ha hajlandóak vagyunk befogadni a külső dolgokat s nem elutasítani azt, akkor sok értékes dologgal gazdagodhatunk.
Ismerkedés nem csak a flörtökről és a kellemes beszélgetésekről, levelezésekről szól.
Az ember megismer egy újabb világot, egy újabb személyiséget, egy újabb stílust, és vele együtt újabb problémákat. És mind ezekből sok új dolgot tanulhat és tapasztalhat.
Ha az ember házról házra jár akkor sok olyan dolgot tanulhat meg, melyet azok, akik az életüket a négy fal között ugyanazokkal az elfoglaltságokkal töltik, sosem fognak megtanulni vagy legalább is nem egy hamar.
És ezek az új tapasztalatok, leckék még az életünk során sokat érhetnek.
Időnként én is meglepődök, hogy mennyi emberrel, mennyi érdekes emberrel van kiváló kapcsolatom.
Közben én nem tartom magam sem okosnak, sem túl jóképűnek és túl különlegesnek sem.
Egy a sok közül.
De még is az életem részei azok, akik tényleg képviselik a sok közül az egyet.
És ezt annak köszönhetem, hogy olyan vagyok amilyen. Ismerkedős. Hisz ennek köszönhetően tanulok valami újat amit fel tudok használni ezeknél a különleges embereknél.
Persze, én most beállítottam az "udvaroljunk" öt fele és ne foglalkozzunk a barátnő féltékenységével sem, életstílusomat olyannak amiből az ember csak profitál, és ezért nem szabad elítélni.
De ez a lényegen nem változtat. Amerika vagyok.
És Amerika mindig is k*csög volt.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy nap majd eljön az én Rosie-m is.
Akit ugyan úgy letudok majd nyűgözni mint ahogy az eddigi hölgyeményeket is.
Akinek olyan leszek mint a tűz. Folyamatosan egyre közelebb akar majd férkőzni a melegéhez, de még is attól fog rettegni, hogy mikor égeti meg magát.
Tudom, hogy majd elmondom neki, hogy ő lenne az utolsó akit meg akarnék égetni.
Tudom, hogy majd vért kell izzadnom azért, hogy bízzon bennem.
Tudom, hogy majd millió egy randin fogunk részt venni amikor még csak szóba sem jöhet a csók mert lesz benne tartás és nem akarja, hogy ő is csak egy ház legyen ahova pár hónapra bedugom az orrom majd szépen lassan egy őszi reggelen a ködbe vesszek s ne térjek vissza.
Tudom, hogy vért kell majd izzadnom.
S tudom, hogy élvezni fogom. Roppantul élvezni fogom, hogy küzdeni kell érte, nagyon. Hogy, lesz kihívás, hogy ő nem a (ahogy nővérem hívja őket) "rajongók" vagy "hárem" közé fog tartozni.
Hogy, ő majd minden jót megtestesít amit értékelek és szeretek, s ami bennem nincs meg.
Vagy ha meg is van, most még nem hagyom, hogy felszínre kerüljön.
Mert nem látom szükségesnek.
De tudom, hogy egy nap mikor majd megjelenik az életemben a Rosie-m akkor ő majd ezeket a tulajdonságokat elő tudja majd belőlem hozni. S tudom, hogy ő miatta hajlandó leszek lemondani a rajongókról. Mert ő egyedül elég lesz ahhoz, hogy minden igényemet kielégítse.
Táplálni fogja az egóm, fent tudja majd tartani az érdeklődésem, és mindig meg tud majd lepni.
Addig viszont míg nem jön el maradok Pók. Teszem ami nekem megfelel, járok házról házra, világról világra s nem érdekel, hogy ki mikor mennyire féltékeny.
Megyek a saját fejem után s ha valamit elcseszek hát megpróbálom kijavítani.
26-án leszek 22 éves. Nem sikertörténet az enyém, de egyelőre még életben vagyok s amikre érdemes emlékezni s jó emlékezni azt úgy ahogy magamnak köszönhetem. Nem éltem meg mások álmait, és nem azt tanultam amit mások jónak láttak.
Úgyhogy lehet sokak számára nem szimpatikus vagy tisztességes ez az életforma de engem nem érdekel.
Amíg nem jön el a Rosie-m addig továbbra is megyek a saját fejem és a fkhömmkhömm (jaj ez a fránya torokgyulladás) után s próbálom a legtöbbet kihozni belőle.
Mert Pók vagyok.
2013. július 8., hétfő
Hol VOLT, hol nem VOLT
50 évvel később...
Lamazius már lassan 72 éves.
Kint üldögél a háza előtt egy szép nyári délutánon a padon amikor az utca kis gyerekserege elkezd köré gyűlni.
Itt van a folyton málnaszörptől Jokeres mosollyal rendelkező 5 éves Szilvi, a 6 éves Krisztián, aki azóta jár Lamazius bácsihoz mióta egyszer berúgta hozzá a labdáját s Lamazius bácsi nem elkezdte a "veteményeim te büdös kölök" hanem szépen fogta a lasztit, dekázott vele párat majd visszaollózta az ámuló kisgyereknek.
Aztán nem szabad megfeledkeznünk a csapat legöregebb tagjáról, Ádámról aki most töltötte be a 8-at s az új biciklijével érkezett az utca jó fej bácsikájához, valamint a 4 éves múlt, angyalian elbűvölő Lilláról.
Eme négyes mindig jött boldogítani Lamazius bácsit. Sokszor jöttek az ő kis barátaik is.
Lamazius bácsi körül mindig voltak apró gyerekek. Persze nem azért mert római katolikus pap lett volna. Nem, nem.
Lamazius bácsi körül azért voltak gyerekek mert Lamazius bácsinak érdekes történetei, meséi voltak.
Lamazius bácsi röviden, cool arc volt!
Egy nap Lilla jött, hogy vett neki az apukája új mesekönyvet és Lamazius bácsi legyen szíves, olvasson fel neki belőle.
Közben persze megérkeztek a többiek is.
Négy kis csemete ott ült Lamazius bácsi előtt s várták a mesét.
Lamazius bácsi kinyitotta a könyvet, látta benne a csillogó sörényű, pink patájú, már-már gusztustalanul cuki gyerek lovat. Elolvasta a címet, "Egy póni élete" majd az első mondatot.
"Eeehhhh" Lamazius bácsinak nem tetszett a könyv.
-Gyerekek, ez sz*r, mesélek helyette valami jobbat!
Történetünk 50 évvel ezelőtt kezdődik, 2013. július 5-én, egy pénteki napon.
Elindultam nővéremmel, tudjátok, a még most is rollerrel közlekedő, Billy Talentet meg Intim Torna Illegált éneklő burkoltan hippi öreglánnyal, Sopronba a VOLT fesztiválra.
Már a vonat út alatt elkezdődött a show.
Bár a jegyünk nem egymás mellé szólt de mivel nem ült ott senki ezért beültem nővérem biztatására a mellette lévő helyre. Igen, törvényt szegtem. Rossz ember voltam. Pedig akkoriban ahogy most is, két fő dolog jellemzett, az egyik, hogy pokolian jóképű voltam, a másik meg, hogy egy angyal. Felhősebb időkben lehetett látni a glóriám, sőt, sok ember sosem tudta felfogni, hogy miért nincs szőke aranyfürtös hajam és naaagy kék szemeim. A szárnyakról nem is beszélve. Szóval beültem nővérem mellé. Természetesen az ő nyomására. A helyzet áldozata voltam, lehúzott a mélybe, a pokolba taszított. Kegyetlen érzés volt életemben először szabály szegni. (mondja, elhaló hangon, könnyes szemmel) De azt mondtam egyszer mindent ki kell próbálni. Nővérem nagy bánatára. Ugyanis elszabadultam. Beszéltem neki sokat, csigát uszítottam rá, az üdítőm kupakját csavargattam az arcán, csak, hogy pár jó dolgot említsek. Persze őt sem kellett félteni, s azzal a mondatával, hogy "ígérd meg nekem, hogy nem fogsz becsajozni a VOLTon" abszolút korrigált mindent, úgyhogy nem kell sajnálni.
Velünk szemben ült egy Nirvana pólós helyes leányzó zöld bakancsban aki időnként jót mosolygott a Malcsik gyerekek ámokfutásán, de hát ha mi belejövünk a dolgokba akkor az emberek nem tudják megállni, hogy ne röhögjenek rajtunk! ^^ Idő közben egy bácsika is csatlakozott hozzánk aki amúgy nővérem helyén ült volna de jó fej volt, nem akarta elszakítani egymás mellől a két testvért így leült velünk szemben. Sokszor rajta is látszódott, hogy csak a jól nevetsége miatt nem röhög rajtunk nagyon.
Malcsik gyerekek tényleg elszabadultak. :D
Amúgy ezen a vonatúton újra azzal kellett szembesülnöm, hogy még akár az együtt utazók is inkább hallgatnak zenét, olvasnak valamit, mint hogy beszélgessenek egymással....
No de megérkeztünk Sopronba, csatlakozott hozzánk Adri, nővérem munkatársa, aki körbevezetett minket a városban, fagyiztunk, kávéztunk majd jöhetett a VOLT.
Elrendeztük gyorsan amit el kellett, s beültünk Dr. Csernus Imre előadására, mely az őszinte párkapcsolatról szólt. Úgy voltunk vele koncertek még nem igazán vannak, legalább is olyan ami érdekelne, tovább egy próbát megér.
Megérte végül is.
De nem volt jó. Sőt.
Sz*r volt. Hogy, miért volt sz*r és miért egy f*sz a Csernus???
A válasz egyszerű.
Az előadás nem volt túl érdekes. Konkrétan annyira unalmas volt, hogy egy idő után nővéremtől kértem egy tollat amit arra használtam, hogy a szőrtüszőit a lábán összekössem s mindenféle alakzatot hozzak így létre, vagy csak a karkötője által megnyomott részeket kiszínezzem. :D
Egyszerűen elnyomta a sablonokat, s olyan dolgokról beszélt amit én a 22 éves fejemmel már egy ideje felfogtam saját tapasztalataimból vagy más kárán. Semmi újat nem mondott, semmi olyat amire azt mondanád, hogy igen, ebből sokat tanulhatok.
És, hogy miért egy f*sz???
A válasz még egyszerűbb.
Ugye, semmi olyat nem mondott amit szerintem a hallgató közönség ne tudott volna. Mert azért egy Csernusra nem 15 évesek ülnek be.
Viszont eme unalmas előadáshoz felvett egy nagyon laza vagyok stílust, továbbá az én vagyok az istencsászár és mindent jobban tudok nálad. Magyarul, egy lekezelő, nagy arcú f*s volt. Nem tetszett, abszolút nem.
Két óra nagy nehezen elment majd jött a hangulat és a fesztivál rohamos javulása.
Elkezdtünk bemelegíteni csapolt Sopronival majd nővéremet meggyőztem, hogy érdemes lesz meghallgatni a Supernemet.
Közben találkoztunk a vonatos, Nirvana lánnyal aki még mindig helyeske volt.
No de jött a koncert. Nővérem nem ismerte őket (igen, én is máglyára vetettem volna legszívesebben ezért :D) így meg aztán főleg meg kellett ismernie. Nem amúgy, nem volt kötelező mert én sem vagyok fan, de úgy voltam vele egy próbát megér, ha nem tetszik keresünk mást.
De az volt, hogy tetszett. Sőt, nővéremen is látszódott, hogy bizony neki is kellemes csalódást okoznak.
Jók voltak egyszerűen, ugráltam rá egy nagyon jót, amit ismertem tőlük azt üvöltve énekeltem szóval élveztem de nagyon és nővérem sem ítélte időpocsékolásnak. Siker! ^^
Ez után ittunk még, meg ettünk is és a fűben üldögélve, Dombovárit hallgatva, Papa Roach koncertre készülve újra elkértem nővérem tollát.
Akkor, a szél felerősödött, a levelek táncot jártak körbe-körbe a fűben, egy angyali hangot hallottam a fejemben, s egy fénycsóva szállt át az égen. (Nem biztos, hogy ezek megtörténtek, egyelőre még nincs bizonyíték róluk)
S megvilágosodtam. Kijelentettem nővéremnek lelkesen, hogy a tollával fogok csajozni! ^^ Odamegyek a szimpatikus lányhoz/lányokhoz s felajánlom nekik, hogy a cuki kis testemre rajzolhatnak.
Nővérem észlelte a bajt s próbálta vissza szerezni a tollát, sikertelenül. :D
Így, a sörtől kellemesen vigyorgósan, az ételtől kellemesen jóllakva indultunk el a Papa Roach koncertre.
Út közben nővérem könyörgött egy sort Bill kapitányért, de mondtam, hogy Papa Roach volt tervben, de ha uncsik lesznek visszajöhetünk Deák Bill bácsiékat megnézni.
Nem jöttünk vissza.
Mit mondjak??? Nagyon jó volt a Papa Roach.
Jacoby kiénekelte nekünk a lelkét. Folyamatosan járt-kelt a színpadon, csinálta a hangulatot, látszódott rajta, hogy élvezi amit csinál s akarja, hogy a közönség is élvezze a dolgot. Még mielőtt elbúcsúztak volna az amúgy hálás közönségtől, beharangozták Billyéket is, ami azt mondom egy amerikaitól egy kanadai felé, elég kedves gesztus. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, zseniálisok voltak, nagyon pozitív koncert élmény volt mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire jók lesznek, s még nővérem is, akinek küldtem négy nagy slágerüket s az volt a reakciója, hogy egy tetszett a többi uncsi, még ő is élvezte s azt mondta, hogy tényleg jók. S a hab a tortán, amit csak szombaton tudtam meg, hogy Jacoby még él.
Tavaly nagyon szétcsúszott az élete a hősünknek, komoly hangszál problémákkal, betegséggel küzdött, az egyetlen szerelmével, a feleségével, kivel 16 éves kora óta együtt volt szétmentek s ezeknek köszönhetően az alkohol problémái súlyosbodtak, így öngyilkos akart lenni. Ott hagyta a családját majd mielőtt még kiment volna a város határába, hogy felakassza magát, úgy döntött felhívja őket s elbúcsúzik tőlük, de végül nem tudta megcsinálni, helyette megírta a Before I die-t. Azt mondta, egy interjúban hogy rájött, az öngyilkosság önző dolog, nem hagyhatja itt a két apró gyermekét, a feleségéért inkább küzdeni kéne nem pedig az alkoholba menekülni s önsajnálatba süllyedni.
Így végül megműtötték a hangszálait amit pénteken bizonyított, hogy tökéletesen működnek, a feleségével rendezte kapcsolatát, oly annyira, hogy újra együtt vannak s már úton van a harmadik Jacoby baba s végül sikerrel részt vett egy alkohol elvonó kúrán. A saját bevallása szerint megint sínen van az élete.
Úgyhogy mindenki boldog, én legalább is az volt pénteken nekik köszönhetően.
No de a koncert közben Lamazius is elkezdte kalandjait.
Míg nővérem egyszer elment egy bizonyos helyre (mert ugye nő, nevetségesen kicsi a húgyhólyagja amin nevetségesen nem tud uralkodni :P :D) addig én akcióba lendültem. Éreztem itt a lehetőség.
Kinéztem hát magamnak egy csinos leányzót s bevetettem magam.
Elmondtam, hogy itt a lehetőség, hogy valamit büntetlenül rajzoljon egy másik ember testére s mivel tetszett neki az ötlet ezért cselekedett is.
Vagyis.
Húz egy csíkot majd a toll nem fog.
Próbáltam a jegyemre írni. Nem fogott.
Próbáltam a saját kezemre, nem fogott.
Az ő kezére, nem fogott.
Papírzsepire, nem fogott.
Grrr... Leányzó mondta, hogy bocsi, szerezzek másikat.
S akkor fény gyúlt a fejemben.
Velem nem lehet csak így kicseszni, lehet, hogy nővérem megesketett s most lehet a Sors akar közbe lépni de ideje lesz felfognia, hogy velem nem lehet csak így kicseszni, korábban kell neki felkelni ehhez!
Így elrohantam egy árushoz ahol nővéremnek vettem egy mini bakelit lemez fülbevalót virággal a közepén.
Meg is ismerték a kisvakondos pólós srácot s segítettek is volna, hogy ha nem egy tolluk lett volna ami kell a könyveléshez...
De akkor az előadólány nagy mosollyal felém fordult s kérdezte:
-És esetleg ez a zöld filc nem jó???
Nem jó, hanem kib*szott jó! ^^
Így a továbbiakban már az alkohol tartalmú zöld filccel indultam kalandozni.
És hogy sikeresek voltak-e a túrák???
A bal és a jobb kezemen (mert az arcomra s a nyakamra nem engedtem, mondtam, hogy vasárnap gyakorlatom lesz pincérként, s összefirkált arccal nem jelenhetek meg, a kezet még ellehet bújtatni az ing alá) volt 6 szív, 4-5 mosolygós nyelvnyújtós arc, Dávid csillag, egy darázs ami pillangó volt vagy mi, "Kiwi" felirat, bárány, madár, x, egy könyök csillag "tetoválás", "VOLT" felirat, nyuszi, s pár fura forma. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Jaj, és persze mindegyikhez aláírás mert azt is kértem.
Meg mást is kértem.
A végén általában egy ölelést. (és kaptam)
Egy puszit. (kaptam)
Egy másik puszit. (huncutul mosolyog s mutatja, hogy ide kéri, s persze kapott)
Nem panaszkodhattam, elutasításba nem botlottam. ^^
De amúgy igen, de csakis azért, hogy emberi legyen a statisztikám. :D
Egy leányzó volt aki csak rajzolt, s bármennyire győzködtem, mondtam neki, hogy térden állva szerelmet vallok neki ha úgy szeretné, csak adjon egy pici puszit, de nem, nem volt hajlandó.
Persze mondtam neki, hogy most ezzel összetörte a szívem, érzem, hogy belül a lelkem elhal majd megkérdeztem tőle, hogy amúgy miért nem akar puszit adni. Mondtam, hogy ennyire csak nem nézek ki gusztustalanul. :D
Mosolygott majd mondta, hogy nem, ő már egy ideje más szívét töri össze.
Úgyhogy tisztes visszautasításba botlottam.
Ez van, azért nem sírtam el magam. Viszont mentem tovább s kerestem máshol vigasztalást. :D
Amúgy tényleg panasz nem lehetett rám, igyekeztem betartani az ígéretem, csak egyszer hagytam huzamosabb ideig magára nővérkém (nem gondolni semmi perverze :P) de akkor is visszatértem.
Mert én tényleg egy angyal vagyok! ^^
Aztán jött a Billy Talent koncert.
Igazság szerint miattuk mentünk a VOLT-ra. Pont ezért csalódás is volt az eleje. :(
De, nem az ő hibájukból. Az van, hogy elb*szták a hangosítást. Egyszerűen a gitár nem volt elég jól kihangosítva. Míg az előzőeknél nem volt ilyen gond, itt sajna nem volt az igazi. Igaz, idővel rájöttek a hangosítók, hogy valami geb*sz van s cselekedtek de az első 30 percért kár volt. Viszont ezen kívül panaszra semmi okunk, Ben barátunk jó frontember volt, fel-alá szaladgált a színpadon, a hangja így is erős volt és nem fáradt el, és ők is egy nagyon jó kis koncertet csaptak. Hagyták énekelni a közönséget s volt pár kedves szava is hozzánk úgyhogy imádtuk őket! Tisztességgel kiugráltuk és énekeltük magunkat! ^^
Lement a koncert s mentünk enni és inni.
Örültem magamnak, a sikeres kalandjaimnak, örültem a jó koncerteknek, s örültem, hogy ilyen jól elvagyunk nővéremmel. (Mondjuk vele mindig jól elvagyok^^)
Ez után útra keltünk, hogy megkeressük az ITI színpadját s kibe botlottunk bele???
No kibe???
Hát a Nirvana lányba.
Enyhén illuminált állapotba leszólított minket s kifejezte örömét, hogy tök jó újra látni minket, s hogy csak az alkohol miatt teszi most ezt, amúgy nem merné.
Hát mit mondjak. Ő ilyen "óóóhogyegyemmeg" leányzó volt. Mesélt arról, hogy mindenre emlékszik a közös vonatútról, hogy emlékszik a neveinkre, a korunkra, az ökörségeinkre. :D Mesélt, hogy érdekli a pszichológia és, hogy 16 éves. Én itt csak annyit mondtam sírós hangon, hogy. "Istenem, miért nem vagy legalább 19, miért..." :D És tényleg, miért??? :-o
De rájöttem, az a pár perc míg beszélgettünk velük (mert volt egy barátnője is) nagyon kellemesen telt és utána elég pocsék érzés volt elválni viszont tényleg úgy mond, picit felnyitotta a szemem. Tényleg megvilágosodtam, hogy bár hiába van 3-4 leányzó akivel tök jó a kapcsolatom, hiába élvezem a társaságukat és kellemes érzés ölelést kapni, és adni nekik de nincs meg a szikra. Egyszerűen csak jó de valahogy nem mozgat meg annyira, hogy kiálljak a gátra. Ugyan ez volt azoknál a lányoknál akikkel összefirkáltattam magam. Az a pár perc míg boldogítottam őket, kellemesen telt viszont nem volt meg a szikra mint ennél a kis hölgynél. Úgyhogy tényleg ráébresztett, hogy ismerkedni kell továbbra is minden csinos hölggyel mert egyszer csak megtalálom azt akivel az első találkozás után azt mondom, hogy ejjj de eldiskurálnék Veled egy fa tövében a fűben ülve.
Ezzel a lánnyal megtettem volna ezt ha nem lett volna ennyire megalázóan fiatal rám nézve.
De mindegy, kellemes emlék és tapasztalat volt Emese. Mert amúgy így hívták és pénteken volt Emese amit már csak szombaton tudtam meg.... (a hallgató sereg elszontyolodva felsóhajt)
Ez után pedig jöhetett a zárás.
Az ITI koncert.
Mit mondjak. Kiugráltam magamból nagyjából mindent, a lelkem szárnyalt és újra azt tudom mondani, az ITI qrva jó koncerteket tol! Hihetetlen mennyire tudják, hogy mikor mit kell csinálni. A tömeg egy emberként ugrál és énekel s szerintem ha egyszer azt kérnék a közönségtől, hogy álljon fejen majd szaltózzon egyet hátra, egész biztos vagyok benne, hogy megpróbálnák. S persze továbbra is nagyon jók élőben! Élveztük nagyon! ^^
Végül aztán bóklásztunk ez után egy keveset meg ettünk, majd irány vissza Győrbe hajnalok hajnalán.
6kor már nővéreméknél voltunk s bedobtuk a szundit. Én 11ig bírtam, aztán letusolás, próbáltam levakarni magamról a tele "tetovált" kezem, kisebb nagyobb sikerrel ment is, végül itthon tettem fel az i-re a pontot.
Vasárnap gyakorlaton voltam, reggel mentem, este jöttem, ezért a csúszás.
Zárásként azt tudom mondani, hogy qrva jó volt ez a VOLT, élveztem az egészet és ha jövőre is lesznek ilyen zenekarok egy napon, akkor garantált egy újabb szórakozás, mert simán megéri a pénzét! ^^
u.i.
Annyit szeretnék még mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek aki ilyen kedves díjra jelölt, örömmel tölt el, hogy néhány embernek ennyire tetszik a blogom de ha nem baj én nem csinálnám meg ugyan ezt.
Már volt részem ilyenben, igaz más díj volt de nagyjából ez volt a lényege, akkor megneveztem a kedvenceim. Most újra nem akarom én ezt lejátszani, főleg, hogy azóta nem változott sokat a dolog.
Szóval köszönöm szépen, megtisztelő de nem élnék a díj adta lehetőségekkel.
Minden jót! :)
És járjatok VOLT-ra mert jó! ^^
Lamazius már lassan 72 éves.
Kint üldögél a háza előtt egy szép nyári délutánon a padon amikor az utca kis gyerekserege elkezd köré gyűlni.
Itt van a folyton málnaszörptől Jokeres mosollyal rendelkező 5 éves Szilvi, a 6 éves Krisztián, aki azóta jár Lamazius bácsihoz mióta egyszer berúgta hozzá a labdáját s Lamazius bácsi nem elkezdte a "veteményeim te büdös kölök" hanem szépen fogta a lasztit, dekázott vele párat majd visszaollózta az ámuló kisgyereknek.
Aztán nem szabad megfeledkeznünk a csapat legöregebb tagjáról, Ádámról aki most töltötte be a 8-at s az új biciklijével érkezett az utca jó fej bácsikájához, valamint a 4 éves múlt, angyalian elbűvölő Lilláról.
Eme négyes mindig jött boldogítani Lamazius bácsit. Sokszor jöttek az ő kis barátaik is.
Lamazius bácsi körül mindig voltak apró gyerekek. Persze nem azért mert római katolikus pap lett volna. Nem, nem.
Lamazius bácsi körül azért voltak gyerekek mert Lamazius bácsinak érdekes történetei, meséi voltak.
Lamazius bácsi röviden, cool arc volt!
Egy nap Lilla jött, hogy vett neki az apukája új mesekönyvet és Lamazius bácsi legyen szíves, olvasson fel neki belőle.
Közben persze megérkeztek a többiek is.
Négy kis csemete ott ült Lamazius bácsi előtt s várták a mesét.
Lamazius bácsi kinyitotta a könyvet, látta benne a csillogó sörényű, pink patájú, már-már gusztustalanul cuki gyerek lovat. Elolvasta a címet, "Egy póni élete" majd az első mondatot.
"Eeehhhh" Lamazius bácsinak nem tetszett a könyv.
-Gyerekek, ez sz*r, mesélek helyette valami jobbat!
Történetünk 50 évvel ezelőtt kezdődik, 2013. július 5-én, egy pénteki napon.
Elindultam nővéremmel, tudjátok, a még most is rollerrel közlekedő, Billy Talentet meg Intim Torna Illegált éneklő burkoltan hippi öreglánnyal, Sopronba a VOLT fesztiválra.
Már a vonat út alatt elkezdődött a show.
Bár a jegyünk nem egymás mellé szólt de mivel nem ült ott senki ezért beültem nővérem biztatására a mellette lévő helyre. Igen, törvényt szegtem. Rossz ember voltam. Pedig akkoriban ahogy most is, két fő dolog jellemzett, az egyik, hogy pokolian jóképű voltam, a másik meg, hogy egy angyal. Felhősebb időkben lehetett látni a glóriám, sőt, sok ember sosem tudta felfogni, hogy miért nincs szőke aranyfürtös hajam és naaagy kék szemeim. A szárnyakról nem is beszélve. Szóval beültem nővérem mellé. Természetesen az ő nyomására. A helyzet áldozata voltam, lehúzott a mélybe, a pokolba taszított. Kegyetlen érzés volt életemben először szabály szegni. (mondja, elhaló hangon, könnyes szemmel) De azt mondtam egyszer mindent ki kell próbálni. Nővérem nagy bánatára. Ugyanis elszabadultam. Beszéltem neki sokat, csigát uszítottam rá, az üdítőm kupakját csavargattam az arcán, csak, hogy pár jó dolgot említsek. Persze őt sem kellett félteni, s azzal a mondatával, hogy "ígérd meg nekem, hogy nem fogsz becsajozni a VOLTon" abszolút korrigált mindent, úgyhogy nem kell sajnálni.
Velünk szemben ült egy Nirvana pólós helyes leányzó zöld bakancsban aki időnként jót mosolygott a Malcsik gyerekek ámokfutásán, de hát ha mi belejövünk a dolgokba akkor az emberek nem tudják megállni, hogy ne röhögjenek rajtunk! ^^ Idő közben egy bácsika is csatlakozott hozzánk aki amúgy nővérem helyén ült volna de jó fej volt, nem akarta elszakítani egymás mellől a két testvért így leült velünk szemben. Sokszor rajta is látszódott, hogy csak a jól nevetsége miatt nem röhög rajtunk nagyon.
Malcsik gyerekek tényleg elszabadultak. :D
Amúgy ezen a vonatúton újra azzal kellett szembesülnöm, hogy még akár az együtt utazók is inkább hallgatnak zenét, olvasnak valamit, mint hogy beszélgessenek egymással....
No de megérkeztünk Sopronba, csatlakozott hozzánk Adri, nővérem munkatársa, aki körbevezetett minket a városban, fagyiztunk, kávéztunk majd jöhetett a VOLT.
Elrendeztük gyorsan amit el kellett, s beültünk Dr. Csernus Imre előadására, mely az őszinte párkapcsolatról szólt. Úgy voltunk vele koncertek még nem igazán vannak, legalább is olyan ami érdekelne, tovább egy próbát megér.
Megérte végül is.
De nem volt jó. Sőt.
Sz*r volt. Hogy, miért volt sz*r és miért egy f*sz a Csernus???
A válasz egyszerű.
Az előadás nem volt túl érdekes. Konkrétan annyira unalmas volt, hogy egy idő után nővéremtől kértem egy tollat amit arra használtam, hogy a szőrtüszőit a lábán összekössem s mindenféle alakzatot hozzak így létre, vagy csak a karkötője által megnyomott részeket kiszínezzem. :D
Egyszerűen elnyomta a sablonokat, s olyan dolgokról beszélt amit én a 22 éves fejemmel már egy ideje felfogtam saját tapasztalataimból vagy más kárán. Semmi újat nem mondott, semmi olyat amire azt mondanád, hogy igen, ebből sokat tanulhatok.
És, hogy miért egy f*sz???
A válasz még egyszerűbb.
Ugye, semmi olyat nem mondott amit szerintem a hallgató közönség ne tudott volna. Mert azért egy Csernusra nem 15 évesek ülnek be.
Viszont eme unalmas előadáshoz felvett egy nagyon laza vagyok stílust, továbbá az én vagyok az istencsászár és mindent jobban tudok nálad. Magyarul, egy lekezelő, nagy arcú f*s volt. Nem tetszett, abszolút nem.
Két óra nagy nehezen elment majd jött a hangulat és a fesztivál rohamos javulása.
Elkezdtünk bemelegíteni csapolt Sopronival majd nővéremet meggyőztem, hogy érdemes lesz meghallgatni a Supernemet.
Közben találkoztunk a vonatos, Nirvana lánnyal aki még mindig helyeske volt.
No de jött a koncert. Nővérem nem ismerte őket (igen, én is máglyára vetettem volna legszívesebben ezért :D) így meg aztán főleg meg kellett ismernie. Nem amúgy, nem volt kötelező mert én sem vagyok fan, de úgy voltam vele egy próbát megér, ha nem tetszik keresünk mást.
De az volt, hogy tetszett. Sőt, nővéremen is látszódott, hogy bizony neki is kellemes csalódást okoznak.
Jók voltak egyszerűen, ugráltam rá egy nagyon jót, amit ismertem tőlük azt üvöltve énekeltem szóval élveztem de nagyon és nővérem sem ítélte időpocsékolásnak. Siker! ^^
Ez után ittunk még, meg ettünk is és a fűben üldögélve, Dombovárit hallgatva, Papa Roach koncertre készülve újra elkértem nővérem tollát.
Akkor, a szél felerősödött, a levelek táncot jártak körbe-körbe a fűben, egy angyali hangot hallottam a fejemben, s egy fénycsóva szállt át az égen. (Nem biztos, hogy ezek megtörténtek, egyelőre még nincs bizonyíték róluk)
S megvilágosodtam. Kijelentettem nővéremnek lelkesen, hogy a tollával fogok csajozni! ^^ Odamegyek a szimpatikus lányhoz/lányokhoz s felajánlom nekik, hogy a cuki kis testemre rajzolhatnak.
Nővérem észlelte a bajt s próbálta vissza szerezni a tollát, sikertelenül. :D
Így, a sörtől kellemesen vigyorgósan, az ételtől kellemesen jóllakva indultunk el a Papa Roach koncertre.
Út közben nővérem könyörgött egy sort Bill kapitányért, de mondtam, hogy Papa Roach volt tervben, de ha uncsik lesznek visszajöhetünk Deák Bill bácsiékat megnézni.
Nem jöttünk vissza.
Mit mondjak??? Nagyon jó volt a Papa Roach.
Jacoby kiénekelte nekünk a lelkét. Folyamatosan járt-kelt a színpadon, csinálta a hangulatot, látszódott rajta, hogy élvezi amit csinál s akarja, hogy a közönség is élvezze a dolgot. Még mielőtt elbúcsúztak volna az amúgy hálás közönségtől, beharangozták Billyéket is, ami azt mondom egy amerikaitól egy kanadai felé, elég kedves gesztus. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, zseniálisok voltak, nagyon pozitív koncert élmény volt mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire jók lesznek, s még nővérem is, akinek küldtem négy nagy slágerüket s az volt a reakciója, hogy egy tetszett a többi uncsi, még ő is élvezte s azt mondta, hogy tényleg jók. S a hab a tortán, amit csak szombaton tudtam meg, hogy Jacoby még él.
Tavaly nagyon szétcsúszott az élete a hősünknek, komoly hangszál problémákkal, betegséggel küzdött, az egyetlen szerelmével, a feleségével, kivel 16 éves kora óta együtt volt szétmentek s ezeknek köszönhetően az alkohol problémái súlyosbodtak, így öngyilkos akart lenni. Ott hagyta a családját majd mielőtt még kiment volna a város határába, hogy felakassza magát, úgy döntött felhívja őket s elbúcsúzik tőlük, de végül nem tudta megcsinálni, helyette megírta a Before I die-t. Azt mondta, egy interjúban hogy rájött, az öngyilkosság önző dolog, nem hagyhatja itt a két apró gyermekét, a feleségéért inkább küzdeni kéne nem pedig az alkoholba menekülni s önsajnálatba süllyedni.
Így végül megműtötték a hangszálait amit pénteken bizonyított, hogy tökéletesen működnek, a feleségével rendezte kapcsolatát, oly annyira, hogy újra együtt vannak s már úton van a harmadik Jacoby baba s végül sikerrel részt vett egy alkohol elvonó kúrán. A saját bevallása szerint megint sínen van az élete.
Úgyhogy mindenki boldog, én legalább is az volt pénteken nekik köszönhetően.
No de a koncert közben Lamazius is elkezdte kalandjait.
Míg nővérem egyszer elment egy bizonyos helyre (mert ugye nő, nevetségesen kicsi a húgyhólyagja amin nevetségesen nem tud uralkodni :P :D) addig én akcióba lendültem. Éreztem itt a lehetőség.
Kinéztem hát magamnak egy csinos leányzót s bevetettem magam.
Elmondtam, hogy itt a lehetőség, hogy valamit büntetlenül rajzoljon egy másik ember testére s mivel tetszett neki az ötlet ezért cselekedett is.
Vagyis.
Húz egy csíkot majd a toll nem fog.
Próbáltam a jegyemre írni. Nem fogott.
Próbáltam a saját kezemre, nem fogott.
Az ő kezére, nem fogott.
Papírzsepire, nem fogott.
Grrr... Leányzó mondta, hogy bocsi, szerezzek másikat.
S akkor fény gyúlt a fejemben.
Velem nem lehet csak így kicseszni, lehet, hogy nővérem megesketett s most lehet a Sors akar közbe lépni de ideje lesz felfognia, hogy velem nem lehet csak így kicseszni, korábban kell neki felkelni ehhez!
Így elrohantam egy árushoz ahol nővéremnek vettem egy mini bakelit lemez fülbevalót virággal a közepén.
Meg is ismerték a kisvakondos pólós srácot s segítettek is volna, hogy ha nem egy tolluk lett volna ami kell a könyveléshez...
De akkor az előadólány nagy mosollyal felém fordult s kérdezte:
-És esetleg ez a zöld filc nem jó???
Nem jó, hanem kib*szott jó! ^^
Így a továbbiakban már az alkohol tartalmú zöld filccel indultam kalandozni.
És hogy sikeresek voltak-e a túrák???
A bal és a jobb kezemen (mert az arcomra s a nyakamra nem engedtem, mondtam, hogy vasárnap gyakorlatom lesz pincérként, s összefirkált arccal nem jelenhetek meg, a kezet még ellehet bújtatni az ing alá) volt 6 szív, 4-5 mosolygós nyelvnyújtós arc, Dávid csillag, egy darázs ami pillangó volt vagy mi, "Kiwi" felirat, bárány, madár, x, egy könyök csillag "tetoválás", "VOLT" felirat, nyuszi, s pár fura forma. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Jaj, és persze mindegyikhez aláírás mert azt is kértem.
Meg mást is kértem.
A végén általában egy ölelést. (és kaptam)
Egy puszit. (kaptam)
Egy másik puszit. (huncutul mosolyog s mutatja, hogy ide kéri, s persze kapott)
Nem panaszkodhattam, elutasításba nem botlottam. ^^
De amúgy igen, de csakis azért, hogy emberi legyen a statisztikám. :D
Egy leányzó volt aki csak rajzolt, s bármennyire győzködtem, mondtam neki, hogy térden állva szerelmet vallok neki ha úgy szeretné, csak adjon egy pici puszit, de nem, nem volt hajlandó.
Persze mondtam neki, hogy most ezzel összetörte a szívem, érzem, hogy belül a lelkem elhal majd megkérdeztem tőle, hogy amúgy miért nem akar puszit adni. Mondtam, hogy ennyire csak nem nézek ki gusztustalanul. :D
Mosolygott majd mondta, hogy nem, ő már egy ideje más szívét töri össze.
Úgyhogy tisztes visszautasításba botlottam.
Ez van, azért nem sírtam el magam. Viszont mentem tovább s kerestem máshol vigasztalást. :D
Amúgy tényleg panasz nem lehetett rám, igyekeztem betartani az ígéretem, csak egyszer hagytam huzamosabb ideig magára nővérkém (nem gondolni semmi perverze :P) de akkor is visszatértem.
Mert én tényleg egy angyal vagyok! ^^
Aztán jött a Billy Talent koncert.
Igazság szerint miattuk mentünk a VOLT-ra. Pont ezért csalódás is volt az eleje. :(
De, nem az ő hibájukból. Az van, hogy elb*szták a hangosítást. Egyszerűen a gitár nem volt elég jól kihangosítva. Míg az előzőeknél nem volt ilyen gond, itt sajna nem volt az igazi. Igaz, idővel rájöttek a hangosítók, hogy valami geb*sz van s cselekedtek de az első 30 percért kár volt. Viszont ezen kívül panaszra semmi okunk, Ben barátunk jó frontember volt, fel-alá szaladgált a színpadon, a hangja így is erős volt és nem fáradt el, és ők is egy nagyon jó kis koncertet csaptak. Hagyták énekelni a közönséget s volt pár kedves szava is hozzánk úgyhogy imádtuk őket! Tisztességgel kiugráltuk és énekeltük magunkat! ^^
Lement a koncert s mentünk enni és inni.
Örültem magamnak, a sikeres kalandjaimnak, örültem a jó koncerteknek, s örültem, hogy ilyen jól elvagyunk nővéremmel. (Mondjuk vele mindig jól elvagyok^^)
Ez után útra keltünk, hogy megkeressük az ITI színpadját s kibe botlottunk bele???
No kibe???
Hát a Nirvana lányba.
Enyhén illuminált állapotba leszólított minket s kifejezte örömét, hogy tök jó újra látni minket, s hogy csak az alkohol miatt teszi most ezt, amúgy nem merné.
Hát mit mondjak. Ő ilyen "óóóhogyegyemmeg" leányzó volt. Mesélt arról, hogy mindenre emlékszik a közös vonatútról, hogy emlékszik a neveinkre, a korunkra, az ökörségeinkre. :D Mesélt, hogy érdekli a pszichológia és, hogy 16 éves. Én itt csak annyit mondtam sírós hangon, hogy. "Istenem, miért nem vagy legalább 19, miért..." :D És tényleg, miért??? :-o
De rájöttem, az a pár perc míg beszélgettünk velük (mert volt egy barátnője is) nagyon kellemesen telt és utána elég pocsék érzés volt elválni viszont tényleg úgy mond, picit felnyitotta a szemem. Tényleg megvilágosodtam, hogy bár hiába van 3-4 leányzó akivel tök jó a kapcsolatom, hiába élvezem a társaságukat és kellemes érzés ölelést kapni, és adni nekik de nincs meg a szikra. Egyszerűen csak jó de valahogy nem mozgat meg annyira, hogy kiálljak a gátra. Ugyan ez volt azoknál a lányoknál akikkel összefirkáltattam magam. Az a pár perc míg boldogítottam őket, kellemesen telt viszont nem volt meg a szikra mint ennél a kis hölgynél. Úgyhogy tényleg ráébresztett, hogy ismerkedni kell továbbra is minden csinos hölggyel mert egyszer csak megtalálom azt akivel az első találkozás után azt mondom, hogy ejjj de eldiskurálnék Veled egy fa tövében a fűben ülve.
Ezzel a lánnyal megtettem volna ezt ha nem lett volna ennyire megalázóan fiatal rám nézve.
De mindegy, kellemes emlék és tapasztalat volt Emese. Mert amúgy így hívták és pénteken volt Emese amit már csak szombaton tudtam meg.... (a hallgató sereg elszontyolodva felsóhajt)
Ez után pedig jöhetett a zárás.
Az ITI koncert.
Mit mondjak. Kiugráltam magamból nagyjából mindent, a lelkem szárnyalt és újra azt tudom mondani, az ITI qrva jó koncerteket tol! Hihetetlen mennyire tudják, hogy mikor mit kell csinálni. A tömeg egy emberként ugrál és énekel s szerintem ha egyszer azt kérnék a közönségtől, hogy álljon fejen majd szaltózzon egyet hátra, egész biztos vagyok benne, hogy megpróbálnák. S persze továbbra is nagyon jók élőben! Élveztük nagyon! ^^
Végül aztán bóklásztunk ez után egy keveset meg ettünk, majd irány vissza Győrbe hajnalok hajnalán.
6kor már nővéreméknél voltunk s bedobtuk a szundit. Én 11ig bírtam, aztán letusolás, próbáltam levakarni magamról a tele "tetovált" kezem, kisebb nagyobb sikerrel ment is, végül itthon tettem fel az i-re a pontot.
Vasárnap gyakorlaton voltam, reggel mentem, este jöttem, ezért a csúszás.
Zárásként azt tudom mondani, hogy qrva jó volt ez a VOLT, élveztem az egészet és ha jövőre is lesznek ilyen zenekarok egy napon, akkor garantált egy újabb szórakozás, mert simán megéri a pénzét! ^^
u.i.
Annyit szeretnék még mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek aki ilyen kedves díjra jelölt, örömmel tölt el, hogy néhány embernek ennyire tetszik a blogom de ha nem baj én nem csinálnám meg ugyan ezt.
Már volt részem ilyenben, igaz más díj volt de nagyjából ez volt a lényege, akkor megneveztem a kedvenceim. Most újra nem akarom én ezt lejátszani, főleg, hogy azóta nem változott sokat a dolog.
Szóval köszönöm szépen, megtisztelő de nem élnék a díj adta lehetőségekkel.
Minden jót! :)
És járjatok VOLT-ra mert jó! ^^
2013. július 4., csütörtök
A pillanat...
...amikor nem értesz semmit!
Én úgy vagyok ezzel a Sors dologgal, hogy van és, hogy mindenkinek meg van írva. Most nem fejtem ki részletesebben, tán majd egyszer szentelek neki egy hosszabb írást.
De úgy vagyok vele, hogy tényleg a nagy dolgok, mindig okkal történnek.
Én viszont ezt nem értem.
Ez tényleg az a pillanat amikor nem értek semmit.
Nem értem miért ebbe az országba születtem.
Nem értem miért ebbe a városban nőttem fel.
És nem értem miért ilyen emberek vesznek körbe.
Totálisan idegennek érzem magam benne.
Én úgy vagyok ezzel a Sors dologgal, hogy van és, hogy mindenkinek meg van írva. Most nem fejtem ki részletesebben, tán majd egyszer szentelek neki egy hosszabb írást.
De úgy vagyok vele, hogy tényleg a nagy dolgok, mindig okkal történnek.
Én viszont ezt nem értem.
Ez tényleg az a pillanat amikor nem értek semmit.
Nem értem miért ebbe az országba születtem.
Nem értem miért ebbe a városban nőttem fel.
És nem értem miért ilyen emberek vesznek körbe.
Totálisan idegennek érzem magam benne.
2013. július 2., kedd
Halljuk! Nézzük!
Tegnap felkerekedtem általam oly' kedvelt Győr városába, hogy egyik álmomat elkezdjem megélni, mi szerint, elkezdek basszusgitározni.
Még előző nap néztem buszt, tudtam mikorra, hányra kell érkeznem, hogy minden jól menjen.
Jól is ment.
Aztán.
Délután már világossá vált, hogy sosem lesz belőlem egy Christopher Wolstenholme (bár azt már a basszusgitárom kezembe vétele előtt is sejtettem) de ez azért nem vette el a kedvem.
Az a helyzet, hogy lassan 5. éve gitározok (jó, mondjuk azt, hogy egy kiváló hangszeren bohóckodok) és egyszerűen annyira hozzászoktam a pengetőhöz, hogy képtelen vagyok ujjal játszani úgy ahogy Chris is teszi.
De hát ez van, azért kerestem egy olyan számot amit szeretek, és a basszusfutama sem rossz.
Nem túl nehéz, de azért egy Hooligansnél egy hangyányit bonyolultabb. ^^
Bár, a Hooligans nagy basszusjátékainál mi nem bonyolultabb??? :-o
Mondjuk azért a Linkin Park vagy a Fall Out Boy basszusgitárosai is kiváló tehetségek, hogy ne csak a magyar tehetségeinket említsem meg.
Akit érdekel, hogy is szól a basszusgitárom azt itt megpillanthatja a videót.
Akit nem érdekel, az csak olvasson tovább.
Aki meg egy SeholsincsLány annak kötelező, mert láthatja Billie Joe-san Lamaziust. (s most már büszkének kell lennie Lamaziusra :P)
A további minden jót!
u.i. Lassan meglesz az 1000. komment szóval kíváncsian várom ki lesz az! ^^
Még előző nap néztem buszt, tudtam mikorra, hányra kell érkeznem, hogy minden jól menjen.
Jól is ment.
Aztán.
Délután már világossá vált, hogy sosem lesz belőlem egy Christopher Wolstenholme (bár azt már a basszusgitárom kezembe vétele előtt is sejtettem) de ez azért nem vette el a kedvem.
Az a helyzet, hogy lassan 5. éve gitározok (jó, mondjuk azt, hogy egy kiváló hangszeren bohóckodok) és egyszerűen annyira hozzászoktam a pengetőhöz, hogy képtelen vagyok ujjal játszani úgy ahogy Chris is teszi.
De hát ez van, azért kerestem egy olyan számot amit szeretek, és a basszusfutama sem rossz.
Nem túl nehéz, de azért egy Hooligansnél egy hangyányit bonyolultabb. ^^
Bár, a Hooligans nagy basszusjátékainál mi nem bonyolultabb??? :-o
Mondjuk azért a Linkin Park vagy a Fall Out Boy basszusgitárosai is kiváló tehetségek, hogy ne csak a magyar tehetségeinket említsem meg.
Akit érdekel, hogy is szól a basszusgitárom azt itt megpillanthatja a videót.
Akit nem érdekel, az csak olvasson tovább.
Aki meg egy SeholsincsLány annak kötelező, mert láthatja Billie Joe-san Lamaziust. (s most már büszkének kell lennie Lamaziusra :P)
A további minden jót!
u.i. Lassan meglesz az 1000. komment szóval kíváncsian várom ki lesz az! ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)