2012. november 24., szombat

Cuki gyerek

Tudom, hogy az olvasóim nagy része a kispirospozsgáscsiniruciskishölgyikenagyszeműbabákra mondaná ezt de természetesen Lamazius ezt nem így látja. :P 
Kis srác 7 évesen olyat dobol amire szerintem sok 37 éves dobos nem lenne képes! 
Zseniális, egyszerűen zseniális! 
Kb. 2:08tól jó fél percen át a besz*rok kategória megy. Borzasztó ügyes, kétségtelen. Nem beszélve arról, hogy ez is jól bizonyítja, hogy The Rev mennyire tehetséges és jó dobos volt! (Nyugodjék békében.) Valljuk be, ez valamivel bonyolultabb zene mint mondjuk az isteni és Angliában imádott The Vaccines...
Végül pedig azt sem árt megemlíteni, hogy úgy általánosságban egy 7 éves fekete kis sráctól azt várnánk, hogy majd 10 év múlva ritmusosan elmondja nekünk, hogy mennyire csoró volt és most mekkora király, hogy felküzdötte magát a senkik közül. Mind ezt természetesen sok-sok félmeztelen nő kíséretében, nagy és drága autókkal színesítve, testén arannyal. 
De nem, ő nem! Helyette Avenged Sevenfoldot dobol, arcán elszántsággal és időnként mosollyal! :) Hát nem cuki??? ^^ Dehogynem! :)
S persze a szüleit is érdemes megemlíteni. Nyakamat merem rá tenni, hogy jó fejek! Legalább is rossz emberek nem lehetnek azok, kiknek gyermekük 7 évesen már ilyen jófajta számokat dobol! ^^ 
Az eredetit itt hallgathatjátok meg. Érdemes, mert jó! 
Szép napot és kellemes hétvégét! :)

2012. november 19., hétfő

Időkapszula


Tán így hívják. De mindegy, én most így hívom. 
Nem is tudom már, hogy honnan indul a történetünk. Sok-sok évvel ezelőtt már magam sem tudom honnan szedve az ötletet elhatároztam, hogy csinálok egy ilyen időkapszulát! Szépen fogok egy üveget, telerakom jegyekkel, érmékkel, teleírt papírfecnivel, rajzokkal és egy hosszú levéllel melyben értesítem azt a valakit aki megtalálja majd egyszer, hogy ki vagyok és miért is ástam el ezt az időkapszulát. Mert én akkor úgy gondoltam, hogy ez jó buli. Legalább is tudtam, hogy ha fordítva megtörténne, magyarul én találnék egy kis üvegcsét ezzel azzal, s tudnám, hogy valaki anno ezt elásta ilyen céllal, annak nagyon örülnék s nagyon kíváncsi lennék az akkori világra. És persze valahogy próbálnám "átérezni" azt, hogy miket megélt már ez a kis időkapszula és összetevői, hol járt és milyen idős. 
De vissza az elejére.
Szóval. Sok éve, hogy én ezt elhatároztam, hogy egyszer megcsinálom de aztán végül sosem lett belőle semmi. Mindig valami közbe jött vagy egyszerűen a feledés homályába veszett. Ma viszont. 
Millió egy dolgom volt, sokat is kellett tanulni s miután hazavergődtem a városból vetettem egy pillantást az udvarunkra. És akkor. 
Érdekes, de kellemes dolog történt.
Gondolom már Veletek is előfordult, hogy egy bizonyos hang, dal, íz,  illat, hangulat stbstb hatására sok minden elindult bennetek, vagy beugrott egy régebbi kép s vagy azt éreztétek, hogy ez most annyira egyben van, hogy nem szabad véget érnie, vagy pedig úgy éreztétek, hogy itt az ideje megváltani a világot! No, én az utóbbi éreztem. Valahogy az illat, a levegő, a sok levél a füvön. Valahogy az egész a rég elfeledett időkapszulát juttatta eszembe s azt mondtam, hogy most kell megcsinálnom. Bár máskor is éreztem már ezt de akkor végül el lett halasztva. Most viszont úgy vagyok vele, hogy sok szabadidőm nincs és én sem leszek már fiatalabb, ideje cselekedni!
Viszont megvalósítás közben változtattam a terven. Nem raktam tele érmékkel és elhasznált jegyekkel, nem került bele levél annak aki megtalálja. Nem, most magamnak írtam. Egészen pontosan megírtam jövő Lamaziusnak az elvárásaimat. Megírtam a kis levélben a célokat, a vágyakat, az álmokat és a titkokat. Olyan titkot mint pl. hogy szeretnék majd egyszer Manchester Birdcage nevű transzi bárjában női ruhában rúd táncolni! ^^
Természetesen nem.  :D
Ez sosem volt titok. :D (Geldar üvöltését hallom??? :-O)
Megírtam hát minden elvárásom jövő Lamaziusszal szemben s majd ha 10 év múlva kiásom (mert ez a terv) akkor szeretném látni, hogy mit értem el belőle. Ha nem valósultak meg azok amiket elvártam Tőle akkor megb*szhatja és le is köpheti magát! ^^ :D 
Ha viszont eléri akkor büszke leszek rá! :) 
Bízom benne, hogy így lesz, én szurkolok neki. 
A másik ami ásás közben eszembe ötlött, hogy ezt meg fogom majd csinálni a nővérem, bátyám és az én aprólékjaimmal is. Valamelyikkel biztos! Mert ha már mondjuk tudnak írni, olyan 6-7 évesek lesznek, akkor már lehet velük íratni ilyesmit, mit gondol a világról, a szüleiről, írjon magáról, rajzoljon valamit stbstb. Aztán ehhez én is írok és elássuk közösen. Majd 10 év múlva mikor már "nagy" 16-17 éves lesz, szerintem borzasztó jót fog szórakozni azon, hogy ő ilyen gyerek volt... :-O :D És igen. Főleg, hogy a gyerekek kicsinek érdekesek, sokkal színesebbek és egyenesebbek mint sok-sok felnőtt. Aztán utána megint lehet hozzá írni valamit s elásni. 10 év múlva pedig újra kikaparni.
Nem elég, hogy szerintem egy tök jó kis program, valami olyasmi amire lehet emlékezni (mert szerintem ez az) de mellé érdekes is, hogy közelebb érzi pár percig az ember a 10 évvel ezelőtti önmagát. Mert 10 év az 10 év. Sok minden történik és általában elfeledjük a nagy részét. Én sem emlékszem már a 11 éves önmagamra. Viszont ennek a levélnek köszönhetően fogok pár dologra emlékezni a 21 éves Lamaziusból. 
Úgyhogy kíváncsian várom milyen leszek 31 évesen, és kíváncsi leszek rá mit fogok szólni a 21 éves magamra. :) 

2012. november 18., vasárnap

2012. november 15., csütörtök

Hát nem aranyos???

Ugye milyen aranyos ez a kis emberke!!! ^^ 

Aranyos vízvezeték-szerelő bácsi! ^^

Gondolom Ti is így látjátok! :D 



2012. november 11., vasárnap

Intim Torna Illegál koncert


Winampban megy az Intim Torna Illegál, kezdődhet hát a bejegyzés írása!
A héccázát, ez borzasztóan jó volt! ^^
Kezdődött azzal, hogy épségben megérkeztem Győrbe, majd irány nővéremmel a kis otthonukba. Viktor nem tétovázott sokat s hamar megkínált absinthe-tal amit természetesen nem utasítottam vissza. Ez után jöhetett egy finom pizza melyet ketten betoltunk nővéremmel s kezdetét vehette igazán az este. 
Átmentünk Zsófihoz, mert bizony a fogadott nővérem is velünk tartott. Mivel mi borzasztóan jó fejek vagyunk és elragadóan cukik, ezért gondoltunk az absinthe-ra, hogy szegény, egyedül biztos árválkodna a gyomrunkban ezért gyorsan beküldtünk utána egy fini vegyes gyümölcs páleszt. ^^ Mivel Zsófi ne ivott absinthe-ot ezért az ő gyomrában így keletkezett egy árva, természetesen ő sem maradhatott egyedül, jöhetett még egy kanyar csoki likőr. (Itt már mindenki leszűrte a tanulságot, hogy igen, két alkoholistával töltöttem az estét és igen, sajnos most is belevittek a rosszba és hát két felnőtt, erős nőről van szó, esélyem nem volt ellenkezni és küzdeni ellenük és az alkoholjaik ellen.) 
(Lehet, hogy nem is akartam??? :-O) 
Ez után pedig irány a Bridge s jöhetett a várva várt koncert! 
(Hűűűű, most keresem a szavakat, pedig tudom, hogy hazafele már a buszon borzasztó jól megírtam fejben eme bejegyzést. Hát most eddig erre futotta, sorry. :D)
Szóval. 
Mivel az este folyamán még nem vettünk magunkhoz alkoholt (az odaút alatt :D) ezért gyorsan meghívtam egy-egy korsó sörre a lányokat, hogy fokozzuk az amúgy is jó kedvet. Majd vártunk és beszélgettünk. 
És igen, ekkor megjöttek!!! Mindenki boldog, mindenki örül, gyermeki tekintetek az arcokon, csillogó szemek, a lányok mellettem már menni akartak a színpadra, hogy megérinthessék az énekest...
De. Nem ők jöttek. Bár 9re volt beharangozva a koncert és nem volt feltüntetve előzenekar de még is volt. Nem más mint az Egy Másik Zenekar nevű formáció. Hát nem őket vártuk negyed 10kor de sebaj, csak túléljük, nyomnak egy fél órát aztán helloszia. Nem így történt. Erős kezdés után gyors süllyedés következett. Az első számukra még azt mondom, hogy nem volt rossz. Valami hideg a reggel, forró a kávé ment benne aztán ennyi. A többi viszont totál semmilyen volt. Nem volt rossz, nem volt jó, tökéletesen töltelék számok voltak. (Bocsi srácok és csini énekeslány) Meghallgattam őket és nem emlékeztem semmire ami bizonyítja ezt, hisz ha valami sz*r emlékszünk rá, ha valami nagyon jó akkor arra is. Ha valami semmilyen akkor meg elfeledjük. Jó 15 perc után meg is untuk, ki is jöttünk s élveztük egymás társaságát. Mondanom sem kell jobb volt ez mint a koncert! Még ittam egy korsó sört, hogy ne tűnjön el a vigyor az arcomról és ittunk egy kör Vilmos körtét mert a rövidek a gyomrokban már szóltak, hogy lassan Absinth úr elhagyja a társaságot s az milyen már, hogy egyel kevesebben lesznek. Mi megint jó fejek voltunk persze így nem csökkent a társaság létszáma. 
És ez után igen, megjöttek Ők! Igaz majd fél11 volt úgyhogy egy picit elcsúszott mert az előző társaság kicsit elhúzta az időt de sebaj, megjött az ITI. (Mennyire idétlen nevük van, és még rövidítve is az :D) Rögtön belecsaptak a lecsóba a Hipnotizőr királlyal s utána már nem volt megállás!!!
A vádlijaim fájnak mert szétugráltam magam, a torkom még jobban fáj mert szétordítottam, énekeltem a hangom. A bal kezem is sajog mert feszt ráztam. Amúgy tök jól vagyok. :D A sok ugrálás közben az oldalam is nem egyszer elkezdett szúrni ami azt mutatja, hogy egy: tápos vagyok mint egy 4 éves kislány, kettő: tényleg szétugráltam magam. (És jövő héten most már tényleg el kell kezdenem futni járni mert ez nem állapot.) Hogy, kerek legyen az egész még Zsófit is megtáncoltattam (már ha lehet azt táncnak nevezni amit mi műveltünk. :D De élveztük s ez volt a lényeg ^^), megpörgettem párszor aminek az lett a következménye, hogy egy álldogálós, rossz arcú leányzó szemmel letudott volna minket brutál véresen mészárolni de összességében véve bekaphatja! ^^ Kislány, nem jazz koncerten vagy ahol ülsz vagy állsz s a végén tapsolsz. Ez egy kib*szottul pörgős nagyon fasza ugrálós, fejrázós koncert volt ahol nem ritka ha véletlenül megtapossák vagy meglökik az embert. Nem beszélve arról, hogy Zsófia aranyos és cuki, ha bocsánatot kér eme képességeit beveti, most is így tett. Úgyhogy még inkább bekaphatja a búval b*szott leányzó. :D 
És akkor jön a promo része a dolognak. :D 
Ahogy már mondtam, zseniális koncert volt. Úgy mentem el, hogy jó buli lesz, három számot szeretek is tőlük, kiugrálom magam, ennyi. Ehelyett az volt, hogy minden számot végigüvöltöttem vagy énekeltem mert annyira fasza volt az egész! Borzasztó jó hangulatot csaptak a srácok, a számoknál nem voltak gondok, tökéletesen szóltak és ők is mindent megtettek azért, hogy a hangulat számról számra jobb legyen. Sokszor énekeltették a közönséget vagy egy refrént milliószor újra, így az ember hamar megtanulta azt is amit nem ismert. Sokszor dicsértek a közönséget ami megint csak egy kedves gesztus, bár tényleg nem lehetett ránk panasz. Egy óra után szépen bemutatkoztak és elbúcsúztak. Természetesen visszatapsoltuk őket. Visszajönnek majd megszólal  az énekes: "A pincéből jöttünk vissza, még ott is hallottunk titeket, zseniálisak vagytok" Majd ez után azt mondta az énekes, hogy akkor még egy számot lejátszanak. 
Lejátszották.
Aztán még egyet.
Meg még egyszer lejátszották az Így a jót
Aztán még egy második albumos számot.
S végül az egy számból plusz fél óra lett. :D
Mondanom sem kell a közönség nem bánta. 
Így éjfél után fejezték be a koncertet. Milliószor köszönetet mondtak, hogy nagyon jó közönség vagyunk és, hogy borzasztóan élvezik az egész koncertet. De ez meg is látszott rajtuk. Tényleg élvezték ez nem volt kérdés. De tán a legnagyobb az volt mikor azt mondta az énekes, hogy "Kib*szott jók vagytok! Annyira énekeltek, hogy sokszor sz*rt sem hallok magamból." És tényleg így volt. :) S valljuk be, ha ezt eléri egy zenekar akkor tényleg zseniális bulit csaphatott. 
A koncert után még ott maradtunk enni egy melegszenyót, két okból. Egy éhesek voltunk, kettő úgy leizzadtunk és átáztattuk a ruháinkat mintha lefutottunk volna egy maratont. :D 
Ez után pedig irány haza. Megbeszéltük, hogy jó lenne majd december 8án Paddy and The Rats-re is elmenni mert ők is tudnak ilyen jó bulit csapni de azt is megbeszéltük nővéremmel, hogy februárban jön az A38ra a Billy Talent s bizony ott kell azon lennünk! 
Ott is leszünk, ha törik ha szakad. (Amúgy ilyenkor mi törik és szakad??? :-O Mert oké, hogy mondjuk de nekem fingom sincs, hogy ilyenkor miben is esik kár. :D) 
Végezetül pedig miután hazakísértük Zsófiát, visszatértünk nővéremékhez és átadtunk magunkat az ágy hívó szavának. 
Zárásként pedig. Sok mindent kihagytam úgy érzem, s nem is tudtam igazán jól összefoglalni a dolgot, valahogy a buszon fejben jobban tetszett. :D De ez van, álmos is vagyok egy picit úgyhogy elnézést ha nem nyerné el tetszéseteket. Az viszont biztos, hogy az Intim Torna Illegál qrva jó volt és ha újra jönnek majd Győrbe, vagy valahova a környékre akkor megyek/megyünk, ez nem kérdéses! ^^ A közel jövőben Debrecenben fognak fellépni úgyhogy ajánlom a keleti légióknak, látogassák meg a koncertjüket mert szerintem ott sem lesznek rosszabbak! :) 
S persze ajánlom mindenkinek mert tényleg egy jó zenekarról van szó akik élőben még jobbak mint albumon!  
Szép napot kis bocsok! :) 

2012. november 8., csütörtök

Nem bírtam a nyomást...

...és vettem egy üveg félédes vörös bort.
Jelenleg a hűtési procedúra zajlik mert 15-16 fokon ajánlja. Igaz mellé borjú húst is ajánl de én magában fogom fogyasztani. :D 

Még meggyújtom a megmaradt füstölőt, mivel hazafele vagy ezt, vagy ezt énekelgettem ezért berakom a teljes albumot és élvezem a zene és a bor mámorító hatását. 
S szerintem kiírom és kirajzolom magamból azt ami meglappang a kis művészlelkemben! ^^ 

2012. november 7., szerda

Neil Gaiman és a zsenialitás

Ajhhhh...
Ezt mondtam mikor ma befejeztem Neil Gaiman, A temető könyve című irományt.
Olvastam én már pár könyvet, sőt, jó könyveket. Egészen pontosan eddig csak jó könyveket olvastam, köszönhetően annak, hogy nem magam választom ki a könyveket melyeket elolvasásra szánok hanem a nálam idősebb és érettebb embereket megkérdezem mit ajánlanak s ennek köszönhető, hogy unalmas és semmilyen könyvvel még nem volt dolgom! :) 

Olvastam én már vicceset, és érdekeset. Színeset és részleteset. Hihetetlenül fantáziadúsat és izgalmasat is. S persze olyat is ami szabályosan olvasatja magát. Ami magával ragad és nem hagyja, hogy letedd. Aminek a fejezetei mindig a legizgalmasabb pillanatokban ér véget és fogod a fejed s üvöltöd "b*ssza meeeg, most megint 40 oldalon kell magam átverekedni" de közben örülsz, mert tudod, hogy ez a 40 oldal ugyan olyan izgalmas lesz mint az előző volt s már olvasod is tovább mert nem tudod letenni hiába nyávog melletted két méterre a macska mert enni akar, és hiába szalad a konyha, mert el kéne mosogatni és hiába kellene tanulni vagy épp válaszolni arra a 4 mélre amit a napokban kaptál...Minden hiába mert a könyv beszippantott és nem tudsz tőle megválni...
Hát valahogy így voltam most is A temető könyvével de még inkább a Sosehol-lal. 

Egyszerűen magába szippant az érdekes, lenyűgöző, időnként morbid,  humoros és izgalmas világa! Az ember olvassa és olvassa. Aztán megint és megint. Majd még mindig és még most is. 
Aztán este van.
Leköti az embert s elvonási tüneteket okoz. 
De a legszörnyűbb az egészben a vége. 
Mindig megnézem hány oldal egy könyv, mennyi a tartalmi rész. És ahogy közeledtem eme két könyv vége felé elkapott egy szomorú érzés. A gyomrom összeszorult, a kis szívem fájt mert tudtam, hogy lassan vége a könyvnek. Tudtam, hogy úgy is happy end lesz de akkor is. Vége a kalandoknak, vége a vicces jeleneteknek, nem lesz több tanulság és nem lesz több De carabas Márki féle beszólás vagy Silas féle tanács.  Semmi, itt a vége. És eljött hát a vége ma A temető könyvének. 
Befejeződött és ajjjhhhh. :( Az ember szíve elszorul és szomorú mert ez most nem lett annyira boldog befejezés. Pontosabban úgy történt minden ahogy kellett történnie, de akkor is szomorú. 
Aztán az ember leteszi a könyvet, fejben újra éli a kalandokat, mosolyog egy jót és rájön, hogy mennyire borzasztó jó könyvet olvasott!!! 
Majd elkezd gondolkodni s kicsit sopánkodni, hogy miért nem vele történik meg mind az ami a főhősökkel megtörtént. Mert igen, a Sosehol után az ember elkezdi keresni a jeleket, hogy tudna lejutni Lenti Londonba. A temető könyve után pedig szomorú, hogy nem egy temetőben nevelkedett és nem lehetett olyan családja és barátai mint Nimeninek. Mert tényleg ez van. Az ember szabályosan vágyódik rá, hogy az lehessen aki a könyvben szerepel. S hiába fura, morbid, sokszor egyáltalán nem szép és bizalomgerjesztő a világ amiben folynak a cselekmények de mégis...Az ember része akar lenni annak a világnak!!! És az pedig, hogy úgy olvasom az utolsó oldalakat, hogy szabályos szívfájdalom kerít hatalmába...No igen, akkor mondom azt, hogy ez semmi más mint zsenialitás!!! 
Neil Gaiman egy zseni! Olyan világot tud olyan szereplőkkel megteremteni mely lehet bármennyire is mocskos, zord és veszélyes, még is tudod, hogy lenne olyan pillanat mikor habozás nélkül lecserélnéd a kényelmes és tiszta életed s világod az ő fejében megszületett világra!
Ha ez nem zsenialitás akkor nem tudom mi az. 
Ajánlom hát mindenkinek eme két könyvet aki szeret olvasni. :) 

Gyógyulás útján

Beszélgetés bátyámmal:
- Kérsz ropit??? (én)
- Igen, bár én a klasszikus salgótarjáni ropit szeretem! (ő)
Rágrágrág.
- Mondjuk, ez sem rossz. (ő)
- Aham, sőt szerintem sörrel kifejezetten jó lenne! (én) 

:D 

Tudom, hogy az utolsó mondatommal Seholsincs Lány szívébe örökre beloptam magam. :D 
S tudom azt is, hogy egyre jobban vagyok! Ha már a sörözés jut eszembe nagy bajok nem lehetnek... :D 

Rossz

Nem a másnaposság miatt hányni.
Mondjuk úgy is kellemetlen, de így kifejezetten rossz! 

2012. november 6., kedd

Vágjál lyukat a kádba!

Nekem legalább is egy qrva nagy lyukat kellene vágnom...


Fáj a fejem, sz*rul vagyok és egy pöppet elegem is van...

2012. november 1., csütörtök

I love You

Ejjj...
Minden héten megtalál a szerelem! 
Két nagy probléma van vele. Az egyik, hogy általában qrva messziről jön, a másik, hogy 2-3-4 nap után továbbáll. :( 

Mai esemény. 
Apuka s gyönyörű lánya vitatkoznak, hogy:
-A hegyalján törkölyt ittunk.
-Nem, apu, sárgabarackot.
-Nem, törkölyt.
-Sárgabarackot.
Stbstbstb.
Mondanom sem kell, nem tudtam mosolygás nélkül megállni a helyzetet így végül felpillantottak, rám néztek, és ők is elkezdtek saját magukon nevetni, hogy "úristen, még a pincér is rajtunk röhög". :D 
Ez után a szép szemű hölggyel összeakadt a tekintetünk majd Lamazius hozta formáját és egy huncut mosoly után azt mondta:
-Rám ne nézzen így hölgyem, én nem tudom mit ittak. 
Mondjuk azt, hogy nagy sikerem volt eme mondattal az asztalnál. :D 

Amúgy a nap borzasztóan sűrű volt, nagyon sokan voltak de úgy érzem tényleg megtaláltam azt amiből meg akarom majd élni! ^^