Időkapszula

Tán így hívják. De mindegy, én most így hívom. 
Nem is tudom már, hogy honnan indul a történetünk. Sok-sok évvel ezelőtt már magam sem tudom honnan szedve az ötletet elhatároztam, hogy csinálok egy ilyen időkapszulát! Szépen fogok egy üveget, telerakom jegyekkel, érmékkel, teleírt papírfecnivel, rajzokkal és egy hosszú levéllel melyben értesítem azt a valakit aki megtalálja majd egyszer, hogy ki vagyok és miért is ástam el ezt az időkapszulát. Mert én akkor úgy gondoltam, hogy ez jó buli. Legalább is tudtam, hogy ha fordítva megtörténne, magyarul én találnék egy kis üvegcsét ezzel azzal, s tudnám, hogy valaki anno ezt elásta ilyen céllal, annak nagyon örülnék s nagyon kíváncsi lennék az akkori világra. És persze valahogy próbálnám "átérezni" azt, hogy miket megélt már ez a kis időkapszula és összetevői, hol járt és milyen idős. 
De vissza az elejére.
Szóval. Sok éve, hogy én ezt elhatároztam, hogy egyszer megcsinálom de aztán végül sosem lett belőle semmi. Mindig valami közbe jött vagy egyszerűen a feledés homályába veszett. Ma viszont. 
Millió egy dolgom volt, sokat is kellett tanulni s miután hazavergődtem a városból vetettem egy pillantást az udvarunkra. És akkor. 
Érdekes, de kellemes dolog történt.
Gondolom már Veletek is előfordult, hogy egy bizonyos hang, dal, íz,  illat, hangulat stbstb hatására sok minden elindult bennetek, vagy beugrott egy régebbi kép s vagy azt éreztétek, hogy ez most annyira egyben van, hogy nem szabad véget érnie, vagy pedig úgy éreztétek, hogy itt az ideje megváltani a világot! No, én az utóbbi éreztem. Valahogy az illat, a levegő, a sok levél a füvön. Valahogy az egész a rég elfeledett időkapszulát juttatta eszembe s azt mondtam, hogy most kell megcsinálnom. Bár máskor is éreztem már ezt de akkor végül el lett halasztva. Most viszont úgy vagyok vele, hogy sok szabadidőm nincs és én sem leszek már fiatalabb, ideje cselekedni!
Viszont megvalósítás közben változtattam a terven. Nem raktam tele érmékkel és elhasznált jegyekkel, nem került bele levél annak aki megtalálja. Nem, most magamnak írtam. Egészen pontosan megírtam jövő Lamaziusnak az elvárásaimat. Megírtam a kis levélben a célokat, a vágyakat, az álmokat és a titkokat. Olyan titkot mint pl. hogy szeretnék majd egyszer Manchester Birdcage nevű transzi bárjában női ruhában rúd táncolni! ^^
Természetesen nem.  :D
Ez sosem volt titok. :D (Geldar üvöltését hallom??? :-O)
Megírtam hát minden elvárásom jövő Lamaziusszal szemben s majd ha 10 év múlva kiásom (mert ez a terv) akkor szeretném látni, hogy mit értem el belőle. Ha nem valósultak meg azok amiket elvártam Tőle akkor megb*szhatja és le is köpheti magát! ^^ :D 
Ha viszont eléri akkor büszke leszek rá! :) 
Bízom benne, hogy így lesz, én szurkolok neki. 
A másik ami ásás közben eszembe ötlött, hogy ezt meg fogom majd csinálni a nővérem, bátyám és az én aprólékjaimmal is. Valamelyikkel biztos! Mert ha már mondjuk tudnak írni, olyan 6-7 évesek lesznek, akkor már lehet velük íratni ilyesmit, mit gondol a világról, a szüleiről, írjon magáról, rajzoljon valamit stbstb. Aztán ehhez én is írok és elássuk közösen. Majd 10 év múlva mikor már "nagy" 16-17 éves lesz, szerintem borzasztó jót fog szórakozni azon, hogy ő ilyen gyerek volt... :-O :D És igen. Főleg, hogy a gyerekek kicsinek érdekesek, sokkal színesebbek és egyenesebbek mint sok-sok felnőtt. Aztán utána megint lehet hozzá írni valamit s elásni. 10 év múlva pedig újra kikaparni.
Nem elég, hogy szerintem egy tök jó kis program, valami olyasmi amire lehet emlékezni (mert szerintem ez az) de mellé érdekes is, hogy közelebb érzi pár percig az ember a 10 évvel ezelőtti önmagát. Mert 10 év az 10 év. Sok minden történik és általában elfeledjük a nagy részét. Én sem emlékszem már a 11 éves önmagamra. Viszont ennek a levélnek köszönhetően fogok pár dologra emlékezni a 21 éves Lamaziusból. 
Úgyhogy kíváncsian várom milyen leszek 31 évesen, és kíváncsi leszek rá mit fogok szólni a 21 éves magamra. :)