Ez az a pillanat amikor büszke vagyok magamra! ^^
Egy-két hónapja bevezettem azt, hogy totálisan random módon, épp amikor a kedvem tartja a napszaknak nem megfelelően köszöntöm az embereket (pontosabban az alkalmazottakat) a hotelban.
Megjelenek nagy mosolyommal az étteremben, meglátom Zoli bácsit és már jön is a:
-Pálinkás jó reggelt Zoli bácsi! ^^
Mind ezt délután 3 órakor.
Aztán persze van olyan mikor reggel fél hétre kell mennem, (mint ma) akkor jön a szép jó estét kívánok mindenkinek! ^^
A pincéreket ez annyira nem rázza meg. Az elején még kérdezgették, hogy megsütött a nap, vagy túl sokat aludtál, esetleg túl keveset, nem volt meg a napi 12 óra alvás. (közben meg csak max. 8 órákat alszok csak hát felnőttek, nekik az már felfoghatatlanul sok) De hamar rájöttek, hogy ez csak egy újabb szakasz és egy újabb szelet Lamazius elmebajából! ^^
A konyhán ezt már nehezebben kezelték hisz ott nem töltök annyi időt, így nem is ismernek annyira.
S bár még mostanság is meg tudom őket lepni, de azért egy vigyor után már ők is helyén kezelik a dolgokat.
No de, nem erre vagyok büszke. Ez csak színtiszta elmebaj. Ilyen mindenkivel megeshet.
Amire büszke vagyok az az, hogy....
Rászoktam arra, hogy étkezés közben rövid koncerteket nézek.
Ma vacsinál Green Day-en volt a sor.
Két szám lement, kezem lábam járt, így rágtam és táplálkoztam (De csak azért mert az anyukám nem látta és így nem tudott rám szólni, hogy félre nyeeeelsz, ne mozogj annyit, egyél rendesen. Úgyhogy lázadtam ezerrel! ^^) mikor is Billie Joe megszólalt, hogy
"-Good Morning Reading!"
No már most korom sötét volt szóval szűrjük le a tanulságot.
Úgyhogy elöntött a büszkeség!
Elmebeteg vagyok, egy büszke elmebeteg! ^^
Tegnapból pedig egy rövid beszélgetés Zoli bácsival. (aki amúgy az egyik pincér)
- Na gyere Dezsőke. (Zoli bácsi)
- Nem vagyok Dezsőkeee. (én)
- Akkor legyél Juliska ha ennyire válogatós vagy. (Z.b.)
- Juliska sem akarok lenni.....mindig is Zsófi akartam lenni!
Ennyit akartam. Legyetek jók, minden jót!
2013. június 30., vasárnap
2013. június 27., csütörtök
Everything's magic
Igen, most, most minden oly' jó! ^^
Újra látom a színeket, a naplementét, a csillagokat, érzem a szelet az arcomon és érzem a friss illatot a levegőben.
Újra tudom értékelni ezeket s ez jó.
Minden oly' lenyűgözően csodás és szép.
Pedig ez "csak" a világ ami körül veszi az embert.
De hát ennyit számít ha mind ezt meg tudod osztani olyannal aki ezt értékeli is.
És én meg tudom osztani.
Újra. ^^
S most, ahogy bátyám fogalmazott mikor meglátott, "vigyorgok mint a tejbe tök".
(amúgy, hogy vigyorog a tejbe tök??? :-o)
Pedig csak itt ültem és kommunikáltam.
Ennyi az egész. De még is mennyit számít.
Nekem most mindent.
Újra látok mindent és újra érzem és hiszem, hogy én biz' megyek s világot fogok hódítani!
Úgyhogy köszönöm. :)
És tényleg a bátraké a cseresznye. ^^ Akarom mondani szerencse. :D
Újra látom a színeket, a naplementét, a csillagokat, érzem a szelet az arcomon és érzem a friss illatot a levegőben.
Újra tudom értékelni ezeket s ez jó.
Minden oly' lenyűgözően csodás és szép.
Pedig ez "csak" a világ ami körül veszi az embert.
De hát ennyit számít ha mind ezt meg tudod osztani olyannal aki ezt értékeli is.
És én meg tudom osztani.
Újra. ^^
S most, ahogy bátyám fogalmazott mikor meglátott, "vigyorgok mint a tejbe tök".
(amúgy, hogy vigyorog a tejbe tök??? :-o)
Pedig csak itt ültem és kommunikáltam.
Ennyi az egész. De még is mennyit számít.
Nekem most mindent.
Újra látok mindent és újra érzem és hiszem, hogy én biz' megyek s világot fogok hódítani!
Úgyhogy köszönöm. :)
És tényleg a bátraké a cseresznye. ^^ Akarom mondani szerencse. :D
2013. június 25., kedd
Tökkkéletes
Egyszerűen tökéletes ehhez az őszi, enyhén nyomasztó, nyálkás időhöz ez a szétcsúszott, zaj zene!
Imádom! ^^
Seholsincslány féléknek kötelező!
Imádom! ^^
Seholsincslány féléknek kötelező!
2013. június 21., péntek
Billy Talent, nagy színpad meg a lány
Nehéz elhinni de már csak két hét és megyünk Billy Talent koncertre!!! ^^ Úgyhogy úgy döntöttem mostantól minden bejegyzésem végére rakok egy számukat. Ami viszont még örvendetesebb hír, hogy nővérem egyik kolléganője (azt hiszem ő mondta) azt mondta, hogy élvezni fogjuk az egész Voltot és érdemes előbb odamenni. Hát mi így fogunk tenni így remélhetőleg tényleg jól fogunk szórakozni, továbbá olyan koncerteken vehetünk még részt mint Papa Roach és ITI. Ha ezeket nézzük akkor tényleg nem okozhat csalódást a nap! ^^
Aztán.
Ma láttam.
Igen, őt!
A lányt! ^^
És egyedül volt!
Mondanom sem kell nagyon megörültem neki.
Le is csaptam! Megláttam, tervet kieszeltem s akcióba lendültem.
Cél az volt, hogy elé kerüljek hisz hátulról leszólítani nem az igazi, így kis kerülővel pár perc múlva már szembe is jött velem. (ilyenkor milyen vicces ha mondjuk azt mondom, hogy "jééé micsoda véletlen, hogy összetalálkoztunk^^ :D)
Egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
Ééééééééés!!!! ^^
Qrvára nem ő volt. -.-
Mondjuk elmehetne valami rokonának de nem ő volt.
Néztem rá az elfojtott sziámmal a buksimban, ő is rám pillantott majd nyugodtan tovább sétált.
Semmi mosoly, semmi sziaaaa, semmi.
Ekkora szívást. Ezért tettem egy kerülőt, a semmiért.
De így utólag rájöttem, hogy hülye voltam.
Ki kellett volna engedni azt a sziát mert biz helyes leányzó volt.
Simán elsüthettem volna a:
-Sziaaaa. (széles mosollyal és örömmel az arcomon ráköszönök)
-Szia. (ő visszaköszön, hisz bár nem ismer de a szüleink arra tanítottak, hogy ha ránk köszönnek köszönjünk szépen vissza)
-Mi újság, hogy vagy??? (mondom továbbra is vidáman és mosolyogva)
-Háát....ööö...jól, köszi. (nem ereszti túl bőre a sztorit hisz a fejében továbbra is az játszódik le, hogy "Ki ez???")
-És veled mi a helyzet??? (kérdez vissza, hisz bennünk is megvan a "how are you? I'm fine, thanks, and how are you? I'm okay, thank you" dolog, plusz ez a pár mondat újabb pár másodpercet ad neki, hogy kitalálja, honnan is ismerjük egymást, s ilyenkor ha elég szépen mosolygunk, bizony a másik félben elindíthatunk egy enyhe bűntudatot, hogy "úristen, ez itt mosolyog és érdeklődik...valahonnan ismer...viszont, én nem emlékszem rá...ez de kínos, csak ki ne derüljön :S)
(Persze, vannak olyanok akiknek gyorsabban vág az esze és hamar rájönnek, hogy nem ismerjük egymást, vagy egyszerűen gondolkodás nélkül megkérdezik, hogy honnan is ismerjük egymást. Ha ez megtörténik, akkor persze eme rész átugrásra kerül.)
-Köszönöm kérdésed, én is megvagyok...(mesélek neki egy keveset)
(Viszont az emberek alapjában véve nem tudnak hazudni és nem tudják azt tettetni, hogy mennyire örülnek a találkozásnak a régi ismerőssel, akit nem is ismernek és nem tudják elrejteni az arcukról ama vonásokat ami azt bizonyítja, kegyetlenül forognak a kerekek ott fent és próbálja kitalálni, hogy akkor most én ki is vagyok.)
(És ilyenkor jön az a rész, hogy)
-Öööö...egy picit úgy...hogy is mondjam....olyan az arcod mintha nem is ismernél...nem emlékszel rám??? Tudooood, tavaszi szünet...szombat este....Pikk...(Mindig hagyunk egy kis hatásszünetet a szavak között, hogy a lány hadd gondolkodhasson, plusz, mivel most találjuk ki a sztorit, ezért kell is az a kis hatásszünet. És persze azért is beszélünk szavakban, hisz nem kell bonyolítani mert a végén még belesülnénk.)
(Látod értetlen és továbbra is gondolkodó arcát ezért...)
-Ejjj, hát hogy felejthetted el azt az estét, Eszter???
(Ilyenkor bízunk abban, hogy nem Eszternek hívják, hisz így könnyebb a dolgunk, persze ha Eszter az sem baj, későbbiekben a vannak véletlenekkel magyarázhatjuk a dolgot.)
(Most nem Eszternek hívják.)
-Engem nem Eszternek hívnak!
-Óóóó...ööö...akkor én most vagy elfelejtettem a neved, vagy összekevertelek valakivel....("basszus" fejet vágunk)
-Szerintem összekevertél valakivel, mert az a helyzet, hogy én nem emlékszem rád.
-Óóóó istenem...ez gáz. Ki tudja hova mész és mi a dolgod, erre jövök én, leszólítalak tök idegenként, szóval tartalak, ahogy láttam picit még meg is zavartalak és akkor kiderül összekevertelek valakivel. Hűűű de kínos....Nagyon nagyon sajnálom! (Ilyenkor már be lehet vetni a Shrek macska nézést.)
-Jól van, semmi gond. (Mert alapjáraton jól neveltek vagyunk és ha még nem is így gondoljuk, de nem szedjük le a másik fejét.)
-Mondjuk azért bármennyire is kínos ez most nekem, tényleg nagyon sajnálom, de azért vicces az, hogy két ember elkezd beszélgetni, érdeklődnek egymás felől, egy keveset elcsacsognak, s a végén azért csak kiderül, hogy amúgy egyáltalán nem ismerik egymást.
(Itt már lehet újra mosolyogni, esetleg hozzá tenni, hogy hoztam már megint a formám, elmondani, hogy velem megszoktak ilyen kínos, de azért vicces történetek esni. Mert bizony így van, és bár lehet, hogy a kínos sztorik az embert lúzerré tehetik, de azért csak-csak sikerül kimásznom belőle jól s mindenki tudja, a legszebb öröm a kár öröm, ezért az ilyeneket, hogy nem tudtam elmondani azt, hogy tegnap melegebb volt 2 vendég előtt, vagy hogyan fordultam neki tálcástól az oszlopnak, imádni szokták. Nem beszélve arról, hogy összességében véve mindenkiben lakozik egy béna. És pont ezért ez egy nagyon jó beszédtéma. Kezdésnek tökéletes, mosolyt csal az ember buksijára s ilyenkor már lehet azzal folytatni, hogy ezt akár folytathatjuk egy fagyi, vagy valami üdítő társaságában. Szerencsére nem szokták visszautasítani! ^^)
Amúgy tényleg leszűrhető a tanulság, nincsenek véletlenek.
Csak Lamazius! ^^ :D
(és most gonoszan vigyorog és dörzsölgeti a tenyerét^^)
Végül pedig a beígért Billy Talent szám. Zseniális a gitárja, meg úgy az egész szám nagyon jó! ^^
Aztán.
Ma láttam.
Igen, őt!
A lányt! ^^
És egyedül volt!
Mondanom sem kell nagyon megörültem neki.
Le is csaptam! Megláttam, tervet kieszeltem s akcióba lendültem.
Cél az volt, hogy elé kerüljek hisz hátulról leszólítani nem az igazi, így kis kerülővel pár perc múlva már szembe is jött velem. (ilyenkor milyen vicces ha mondjuk azt mondom, hogy "jééé micsoda véletlen, hogy összetalálkoztunk^^ :D)
Egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
Ééééééééés!!!! ^^
Qrvára nem ő volt. -.-
Mondjuk elmehetne valami rokonának de nem ő volt.
Néztem rá az elfojtott sziámmal a buksimban, ő is rám pillantott majd nyugodtan tovább sétált.
Semmi mosoly, semmi sziaaaa, semmi.
Ekkora szívást. Ezért tettem egy kerülőt, a semmiért.
De így utólag rájöttem, hogy hülye voltam.
Ki kellett volna engedni azt a sziát mert biz helyes leányzó volt.
Simán elsüthettem volna a:
-Sziaaaa. (széles mosollyal és örömmel az arcomon ráköszönök)
-Szia. (ő visszaköszön, hisz bár nem ismer de a szüleink arra tanítottak, hogy ha ránk köszönnek köszönjünk szépen vissza)
-Mi újság, hogy vagy??? (mondom továbbra is vidáman és mosolyogva)
-Háát....ööö...jól, köszi. (nem ereszti túl bőre a sztorit hisz a fejében továbbra is az játszódik le, hogy "Ki ez???")
-És veled mi a helyzet??? (kérdez vissza, hisz bennünk is megvan a "how are you? I'm fine, thanks, and how are you? I'm okay, thank you" dolog, plusz ez a pár mondat újabb pár másodpercet ad neki, hogy kitalálja, honnan is ismerjük egymást, s ilyenkor ha elég szépen mosolygunk, bizony a másik félben elindíthatunk egy enyhe bűntudatot, hogy "úristen, ez itt mosolyog és érdeklődik...valahonnan ismer...viszont, én nem emlékszem rá...ez de kínos, csak ki ne derüljön :S)
(Persze, vannak olyanok akiknek gyorsabban vág az esze és hamar rájönnek, hogy nem ismerjük egymást, vagy egyszerűen gondolkodás nélkül megkérdezik, hogy honnan is ismerjük egymást. Ha ez megtörténik, akkor persze eme rész átugrásra kerül.)
-Köszönöm kérdésed, én is megvagyok...(mesélek neki egy keveset)
(Viszont az emberek alapjában véve nem tudnak hazudni és nem tudják azt tettetni, hogy mennyire örülnek a találkozásnak a régi ismerőssel, akit nem is ismernek és nem tudják elrejteni az arcukról ama vonásokat ami azt bizonyítja, kegyetlenül forognak a kerekek ott fent és próbálja kitalálni, hogy akkor most én ki is vagyok.)
(És ilyenkor jön az a rész, hogy)
-Öööö...egy picit úgy...hogy is mondjam....olyan az arcod mintha nem is ismernél...nem emlékszel rám??? Tudooood, tavaszi szünet...szombat este....Pikk...(Mindig hagyunk egy kis hatásszünetet a szavak között, hogy a lány hadd gondolkodhasson, plusz, mivel most találjuk ki a sztorit, ezért kell is az a kis hatásszünet. És persze azért is beszélünk szavakban, hisz nem kell bonyolítani mert a végén még belesülnénk.)
(Látod értetlen és továbbra is gondolkodó arcát ezért...)
-Ejjj, hát hogy felejthetted el azt az estét, Eszter???
(Ilyenkor bízunk abban, hogy nem Eszternek hívják, hisz így könnyebb a dolgunk, persze ha Eszter az sem baj, későbbiekben a vannak véletlenekkel magyarázhatjuk a dolgot.)
(Most nem Eszternek hívják.)
-Engem nem Eszternek hívnak!
-Óóóó...ööö...akkor én most vagy elfelejtettem a neved, vagy összekevertelek valakivel....("basszus" fejet vágunk)
-Szerintem összekevertél valakivel, mert az a helyzet, hogy én nem emlékszem rád.
-Óóóó istenem...ez gáz. Ki tudja hova mész és mi a dolgod, erre jövök én, leszólítalak tök idegenként, szóval tartalak, ahogy láttam picit még meg is zavartalak és akkor kiderül összekevertelek valakivel. Hűűű de kínos....Nagyon nagyon sajnálom! (Ilyenkor már be lehet vetni a Shrek macska nézést.)
-Jól van, semmi gond. (Mert alapjáraton jól neveltek vagyunk és ha még nem is így gondoljuk, de nem szedjük le a másik fejét.)
-Mondjuk azért bármennyire is kínos ez most nekem, tényleg nagyon sajnálom, de azért vicces az, hogy két ember elkezd beszélgetni, érdeklődnek egymás felől, egy keveset elcsacsognak, s a végén azért csak kiderül, hogy amúgy egyáltalán nem ismerik egymást.
(Itt már lehet újra mosolyogni, esetleg hozzá tenni, hogy hoztam már megint a formám, elmondani, hogy velem megszoktak ilyen kínos, de azért vicces történetek esni. Mert bizony így van, és bár lehet, hogy a kínos sztorik az embert lúzerré tehetik, de azért csak-csak sikerül kimásznom belőle jól s mindenki tudja, a legszebb öröm a kár öröm, ezért az ilyeneket, hogy nem tudtam elmondani azt, hogy tegnap melegebb volt 2 vendég előtt, vagy hogyan fordultam neki tálcástól az oszlopnak, imádni szokták. Nem beszélve arról, hogy összességében véve mindenkiben lakozik egy béna. És pont ezért ez egy nagyon jó beszédtéma. Kezdésnek tökéletes, mosolyt csal az ember buksijára s ilyenkor már lehet azzal folytatni, hogy ezt akár folytathatjuk egy fagyi, vagy valami üdítő társaságában. Szerencsére nem szokták visszautasítani! ^^)
Amúgy tényleg leszűrhető a tanulság, nincsenek véletlenek.
Csak Lamazius! ^^ :D
(és most gonoszan vigyorog és dörzsölgeti a tenyerét^^)
Végül pedig a beígért Billy Talent szám. Zseniális a gitárja, meg úgy az egész szám nagyon jó! ^^
Minden jót! :)
2013. június 18., kedd
Sors és a hölgyek
Először is azt tudom mondani, hogy...
Meleg vaaaan, kib*szottul meleeeeeeeg!!! :,(
(üvölti, közben sír a kis medencéjében ülve a sárga gumikacsák közt és slaggal locsolja magát.)
Aztán.
A sors keze fura játékot játszik velem.
Van egy lány.
Igazság szerint több lány is van.
Sőt, millió egy lány van, de ha nagyon pontosak akarunk lenni akkor azt mondhatjuk, hogy 3,5 milliárd biztosan van. (Igen, az öreg hölgy és egy 40-es anyuka is lány jelent jelen pillanatban.)
Szóval van ez a lány.
És egyszerűen nevetséges az egész.
Nem tudom a nevét, nem ismerem, nem is tudom, hogy láttam-e már őt eme dolgokkal ezelőtt.
Annyit tudok róla ha találkozunk széles mosollyal köszön én meg szint úgy vissza neki, mosollyal meg mindennel természetesen.
Azt tudjuk, hogy cuki, és azt is, hogy ránézek és ez a "zsigerből jó" szavak jelennek meg a nagy és üres buksimban.
Magyarul eddig szimpatikus Lamaziussznak.
Meg nem mondom miért köszönt rám anno, de örülök neki, hogy így tett.
Azóta már párszor összefutottunk. És innen jön a lényeg.
Volt, hogy egymásba botlottunk, bocsi-bocsi, majd tova. S elkezdtem gondolkozni, hogy mintha ismerném... :-o
Aztán volt az a klasszikus, sarkon befordulsz, gyors félre lépés nehogy neki menj, de ő is így tesz.
Majd balra lépsz.
Ő is így tesz.
Akkor jobbra.
Ő is ezt csinálja.
Majd megint balra.
A változatosság kedvéért természetesen miért is ne így csinálná.
Majd lefagytok.
Egymásra néztek.
Elvigyorodtok.
Bocsi.
Semmi gond, én bocsi.
Vigyorogtok és kikerülitek a másikat majd tova illantok.
Aztán ezt végig gondolod újra, nevetsz egyet és eszedbe jut. Basszus, én ismerem. Aaaaa, ő az a lány. Aaaaa.
Visszafordulsz, elindulsz, hol lehet??? Nem látod. Shit.
És akkor a mai.
Anyuséknál vagyok a boltban, meglátom az út túloldalán, "hohóóó", mondom én, megiszom a löttyöm, s már megyek is a túl oldalra végre elmondani neki, hogy "Szia, már sokszor találkoztunk, mindig köszönünk egymásnak de a neved nem tudom. (kéz nyújtás) Én Gábor vagyok, néha Ádám, bár Luciferként is ismernek, a neten Lamazius, amúgy polgári nevemen László."
Lötty eltűnt, indulhat az akció! ^^
Kilépek a boltból és sehol.
Ne mááááár. -.-
No mindegy, akkor irány haza.
Keróra felpattanva hol találom meg??? Már a saját oldalamon de persze nem egyedül, egy felnőtt nő és egy korabeli lányka társaságában.
És mindig ez van basszus.
Ha egyedül van, nem kapcsolok elég gyorsan, vagy valami miatt (út, távolság, bicikli bármiiiii) nem üthetem nyélbe a dolgot, ha minden adott lenne, egy köpésre van tőlem csak oda kéne menni akkor ott van az anyukaapukatesóbarátnőtávolirokonésakeresztapademindbőlvagyhárom hátráltató tényezők egyike, vagy többike (tudom, hogy ilyen szó nincs, de most már van^^) így marad a széles mosoly meg a szia.
De grrrrrrrr.
Erre tudom azt mondani, hogy a sors keze. Valamit igenis tartogat. Nem tudom elhinni, hogy ennyiszer össze lehet valakivel csak úgy futni. Ez már nevetségesen sok találkozás. Valakit évek óta nem láttam, aztán végül újra összefutunk. Őt meg, szinte mindennap. :-o Szóval itt valami készül, érzem. Sors sz*pat (vagy segít???) de most már túlságosan is meg akarom ismerni a lányt úgyhogy egyszer lecsapok rá. :D
Az igazán vicces az lesz, hogy megismerem és
A: Cuki, kedves, tényleg ahogy gondolom zsigerből jó, eszméletlen a humora, már-már tökéletes de kiderül, 16-ot fogja betölteni.
B: Egyszerűen totálisan nem lesz vevő a stílusomra és olyan, de olyan szépen fonott, gyönyörűséges kis kosarat fogok kapni tőle amilyet még soha életemben nem kaptam.
Ha valamelyik megtörténik bizisten leülök a lóherék mellé, csak most nem egy négylevelűt fogok keresni hanem keservesen és hisztérikusan fogok bőgni. (Tegnap amúgy ezt csináltam (már mint nem bőgtem :D), négy levelűt kerestem, de nem találtam, így maradt a "kamu négylevelű". Utólag belegondolva nem tudom mit gondolhattak az utcán járkáló emberek, mert annyit foghattak fel az egészből, hogy egy lassan 22 éves, erősen borostás, nagyon kócos emberi egyed, négykézláb kúszik a fűben mint valami 1 éves és vadul mosolyog. Hát no, megörültem neki, hogy újra eszembe jutottak a régi emlékek amint kerestük hármasban a négylevelű lóheréket és mekkora öröm volt ha egyet találtunk! ^^)
De csak nem fog megtörténni, bízok a sikerben! ^^
Két hét múlva.
15 éves nem hiszem el, 15 éveeeeees. :,(
:D :D
Aztán.
Anyusom átküldött a papírboltba, hogy fénymásoltassam le a szállítólevelüket.
Jó kisfiú módjára ezt meg is csináltam.
És mi fogadott ott???
Egy hölgy, 30-32 éves, és hmmm.
Rövid haja volt.
Mit mondjak a rövid hajú nőkről??? Igazság szerint én azt vallom, hogy az első nő, aki kitalálta, hogy a nőknek legyen rövid haja, no őt kellett volna keresztre feszíteni az út szélén mert egy nőnek NE LEGYEN RÖVID HAJAAAAAA!!! >.< Én nem tudom melyik okos találta ki de egyáltalán nem menő ez a 8 éves kisfiú frizura. Rövid és semmilyen, és a 40-es vagy idősebb nők így néznek ki. (persze nem mind) Dzsízüszméri. És akkor ha hozzávesszük, hogy az idő vasfoga megrágja az alkatrészeket, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy egy ilyen hajjal totálisan elvesztik a nőiességüket.
Borzalom. :S Kiráz a hideg ha rágondolok.
Szóval nem támogatom a rövid hajat. Egyszer egy korombeli leányzónak volt rövid haja, arra azt mondtam, hogy hűűű, Te így is dögös vagy, de tényleg ellenzem a dolgot.
No de itt volt az eladóhölgy.
Rövid volt a haja de jól állt neki! Egyszerűen jól nézett ki vele! Volt formája, itt rövidebb, ott hosszabb, itt elfésülve, ott egyenes. Valahogy a hölgyhöz illett s ennek örültem! ^^
S mivel csinos hölgyek társaságában valahogy beszédkényszerem van ezért elcsacsogtunk abban a két percben a melegről, az örök emberi elégedetlenségről, és a hűvösebb idő utáni vágyról.
Végül megkaptam amit akartam s már fel is markoltam a szállítóleveleket.
Majd jön a kedves hang:
-A másolatokat ne hagyd itt.
-Óóó....ennyire reggel lenne??? Vagy túl meleg van...ööö...de az is lehet (ekkor felnéztem a hölgyre papírrendezkedés után) hogy a hölgy gyönyörű szép szemei zavartak meg. (ekkor már bevetettem csibészes mosolyom)
Mit mondjak??? Jó dolog zavarba hozni egy ilyen korú csinos hölgyet! ^^
Megköszöntem szépen aztán továbbálltam. Amúgy tényleg gyönyörű szép zöld szemei voltak. ^^
Ezek után hazajöttem, megreggeliztem(11kor...) most pedig készülök az évzárómra mert valami (f*szkalap) idióta állat kitalálta, hogy délután háromkor legyen. Fantasztikus. -.- Buszozhatok a dög melegben Fehérvárra, hogy aztán jöjjek haza szint úgy a 35 fokban.
Én tényleg legszívesebben az ötlet szülőanyját/atyját betérdeltetném a sarokba. Persze kukoricára! ^^
Ennyit akartam, most megyek.
Minden jót!
Meleg vaaaan, kib*szottul meleeeeeeeg!!! :,(
(üvölti, közben sír a kis medencéjében ülve a sárga gumikacsák közt és slaggal locsolja magát.)
Aztán.
A sors keze fura játékot játszik velem.
Van egy lány.
Igazság szerint több lány is van.
Sőt, millió egy lány van, de ha nagyon pontosak akarunk lenni akkor azt mondhatjuk, hogy 3,5 milliárd biztosan van. (Igen, az öreg hölgy és egy 40-es anyuka is lány jelent jelen pillanatban.)
Szóval van ez a lány.
És egyszerűen nevetséges az egész.
Nem tudom a nevét, nem ismerem, nem is tudom, hogy láttam-e már őt eme dolgokkal ezelőtt.
Annyit tudok róla ha találkozunk széles mosollyal köszön én meg szint úgy vissza neki, mosollyal meg mindennel természetesen.
Azt tudjuk, hogy cuki, és azt is, hogy ránézek és ez a "zsigerből jó" szavak jelennek meg a nagy és üres buksimban.
Magyarul eddig szimpatikus Lamaziussznak.
Meg nem mondom miért köszönt rám anno, de örülök neki, hogy így tett.
Azóta már párszor összefutottunk. És innen jön a lényeg.
Volt, hogy egymásba botlottunk, bocsi-bocsi, majd tova. S elkezdtem gondolkozni, hogy mintha ismerném... :-o
Aztán volt az a klasszikus, sarkon befordulsz, gyors félre lépés nehogy neki menj, de ő is így tesz.
Majd balra lépsz.
Ő is így tesz.
Akkor jobbra.
Ő is ezt csinálja.
Majd megint balra.
A változatosság kedvéért természetesen miért is ne így csinálná.
Majd lefagytok.
Egymásra néztek.
Elvigyorodtok.
Bocsi.
Semmi gond, én bocsi.
Vigyorogtok és kikerülitek a másikat majd tova illantok.
Aztán ezt végig gondolod újra, nevetsz egyet és eszedbe jut. Basszus, én ismerem. Aaaaa, ő az a lány. Aaaaa.
Visszafordulsz, elindulsz, hol lehet??? Nem látod. Shit.
És akkor a mai.
Anyuséknál vagyok a boltban, meglátom az út túloldalán, "hohóóó", mondom én, megiszom a löttyöm, s már megyek is a túl oldalra végre elmondani neki, hogy "Szia, már sokszor találkoztunk, mindig köszönünk egymásnak de a neved nem tudom. (kéz nyújtás) Én Gábor vagyok, néha Ádám, bár Luciferként is ismernek, a neten Lamazius, amúgy polgári nevemen László."
Lötty eltűnt, indulhat az akció! ^^
Kilépek a boltból és sehol.
Ne mááááár. -.-
No mindegy, akkor irány haza.
Keróra felpattanva hol találom meg??? Már a saját oldalamon de persze nem egyedül, egy felnőtt nő és egy korabeli lányka társaságában.
És mindig ez van basszus.
Ha egyedül van, nem kapcsolok elég gyorsan, vagy valami miatt (út, távolság, bicikli bármiiiii) nem üthetem nyélbe a dolgot, ha minden adott lenne, egy köpésre van tőlem csak oda kéne menni akkor ott van az anyukaapukatesóbarátnőtávolirokonésakeresztapademindbőlvagyhárom hátráltató tényezők egyike, vagy többike (tudom, hogy ilyen szó nincs, de most már van^^) így marad a széles mosoly meg a szia.
De grrrrrrrr.
Erre tudom azt mondani, hogy a sors keze. Valamit igenis tartogat. Nem tudom elhinni, hogy ennyiszer össze lehet valakivel csak úgy futni. Ez már nevetségesen sok találkozás. Valakit évek óta nem láttam, aztán végül újra összefutunk. Őt meg, szinte mindennap. :-o Szóval itt valami készül, érzem. Sors sz*pat (vagy segít???) de most már túlságosan is meg akarom ismerni a lányt úgyhogy egyszer lecsapok rá. :D
Az igazán vicces az lesz, hogy megismerem és
A: Cuki, kedves, tényleg ahogy gondolom zsigerből jó, eszméletlen a humora, már-már tökéletes de kiderül, 16-ot fogja betölteni.
B: Egyszerűen totálisan nem lesz vevő a stílusomra és olyan, de olyan szépen fonott, gyönyörűséges kis kosarat fogok kapni tőle amilyet még soha életemben nem kaptam.
Ha valamelyik megtörténik bizisten leülök a lóherék mellé, csak most nem egy négylevelűt fogok keresni hanem keservesen és hisztérikusan fogok bőgni. (Tegnap amúgy ezt csináltam (már mint nem bőgtem :D), négy levelűt kerestem, de nem találtam, így maradt a "kamu négylevelű". Utólag belegondolva nem tudom mit gondolhattak az utcán járkáló emberek, mert annyit foghattak fel az egészből, hogy egy lassan 22 éves, erősen borostás, nagyon kócos emberi egyed, négykézláb kúszik a fűben mint valami 1 éves és vadul mosolyog. Hát no, megörültem neki, hogy újra eszembe jutottak a régi emlékek amint kerestük hármasban a négylevelű lóheréket és mekkora öröm volt ha egyet találtunk! ^^)
De csak nem fog megtörténni, bízok a sikerben! ^^
Két hét múlva.
15 éves nem hiszem el, 15 éveeeeees. :,(
:D :D
Aztán.
Anyusom átküldött a papírboltba, hogy fénymásoltassam le a szállítólevelüket.
Jó kisfiú módjára ezt meg is csináltam.
És mi fogadott ott???
Egy hölgy, 30-32 éves, és hmmm.
Rövid haja volt.
Mit mondjak a rövid hajú nőkről??? Igazság szerint én azt vallom, hogy az első nő, aki kitalálta, hogy a nőknek legyen rövid haja, no őt kellett volna keresztre feszíteni az út szélén mert egy nőnek NE LEGYEN RÖVID HAJAAAAAA!!! >.< Én nem tudom melyik okos találta ki de egyáltalán nem menő ez a 8 éves kisfiú frizura. Rövid és semmilyen, és a 40-es vagy idősebb nők így néznek ki. (persze nem mind) Dzsízüszméri. És akkor ha hozzávesszük, hogy az idő vasfoga megrágja az alkatrészeket, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy egy ilyen hajjal totálisan elvesztik a nőiességüket.
Borzalom. :S Kiráz a hideg ha rágondolok.
Szóval nem támogatom a rövid hajat. Egyszer egy korombeli leányzónak volt rövid haja, arra azt mondtam, hogy hűűű, Te így is dögös vagy, de tényleg ellenzem a dolgot.
No de itt volt az eladóhölgy.
Rövid volt a haja de jól állt neki! Egyszerűen jól nézett ki vele! Volt formája, itt rövidebb, ott hosszabb, itt elfésülve, ott egyenes. Valahogy a hölgyhöz illett s ennek örültem! ^^
S mivel csinos hölgyek társaságában valahogy beszédkényszerem van ezért elcsacsogtunk abban a két percben a melegről, az örök emberi elégedetlenségről, és a hűvösebb idő utáni vágyról.
Végül megkaptam amit akartam s már fel is markoltam a szállítóleveleket.
Majd jön a kedves hang:
-A másolatokat ne hagyd itt.
-Óóó....ennyire reggel lenne??? Vagy túl meleg van...ööö...de az is lehet (ekkor felnéztem a hölgyre papírrendezkedés után) hogy a hölgy gyönyörű szép szemei zavartak meg. (ekkor már bevetettem csibészes mosolyom)
Mit mondjak??? Jó dolog zavarba hozni egy ilyen korú csinos hölgyet! ^^
Megköszöntem szépen aztán továbbálltam. Amúgy tényleg gyönyörű szép zöld szemei voltak. ^^
Ezek után hazajöttem, megreggeliztem(11kor...) most pedig készülök az évzárómra mert valami (
Én tényleg legszívesebben az ötlet szülőanyját/atyját betérdeltetném a sarokba. Persze kukoricára! ^^
Ennyit akartam, most megyek.
Minden jót!
2013. június 13., csütörtök
2013. június 12., szerda
Cicababa
Tudjuk?!?
Napbarnított bőr, hosszú combok, szemre való dekoltázs. Tudjuk, az a hölgy akinek nem tudjuk elhinni, hogy nem Donald Kacsa az apja. No de nem tudom miért beszélek ilyen lányról. Akarom mondani, lényről.
Mikor nekem van egy sokkal szebb, édesebb, megszuttyongatni valóbb cicababám! ^^ Aki nem csak gyönyörűséges, de mellé, van egy olyan sejtésem, a buksiját és jobban fogja használni! ^^ (Hmmm...bár a cicababák is használják erre-arra a buksijukat...hmmm.)
No jó, akkor mondjuk azt, hogy az eszét jobban fogja tudni használni. Ez így már helyes!
De nem akarok sokat fecsegni perverz banda (tudom ám mire gondoltatok :P), helyettem beszéljenek a képek!
Kis szentem a Masni névre hallgat köszönhetően annak, hogy van két kis folt a csöpp kis (de annál fehérebb) testén. (Igazság szerint csak a farka és az a két folt tér el a fehér színtől rajta.) Anyusom meglátta a buksiját, jéé egy masni van a fején s így lett Masni.
Nemét tekintve. Hát ööö...khömmkhömm. (Megköszörüli torkát Lamazius, majd megigazgatja a lapjait, nem mer felnézni a közönségre. Homloka elkezd gyöngyözni, nyakkendője szorításán enyhít, szemüvegét leveszi majd megtörli homlokát. Felnéz. Újságírók milliói várják izgatottan a választ. Mindenki figyel. Őt figyelik.) Szóval a neme. Hűűű...khömmkhömm, elnézést. (kortyol párat az oda készített vízéből.) A nemét tekintve...ööö...ez legyen a mi titkunk! (mosolyog szélesen, már-már olyan Julia Robertsesen) Jaj, és persze, világbéke. (Int egyet, majd sietve elhagyja a pódiumot.)
(Az igazság az, hogy nem az a hobbim, hogy kiscicák nemi szervét nézegessem, sőt összességében véve a nagy cicák nemi szervét sem szoktam nézegetni. Ez által annyit tudok erről a pindurkáról, hogy van valami a lába közt de...Az anyjának is van valami a lába közt. Szóval...A családom egyéb tagjai is szemügyre vették és hát no....tényleg legyen a mi titkunk. Nem beszélve arról, hogy ez sokkal jobban hangzik mintha azt mondanám, hogy annyira kis butuskák vagyunk, hogy nem tudjuk megmondani a nemét. :D)
Amúgy ma 5 hetes, és valami okból nagyon szereti a lábam. :-o De az anyja is, amint a képen látható.
Tényleg ennyire szexi lenne a lábfejem meg a térdhajlatom??? :-o
Simán el kellene indulnom egy térdhajlat szépségversenyen! ^^ Bár, úgy hiszem nincs olyan, mondjuk esélyük sem lennének ellenem, szóval! ^^ :D
Amúgy a születési helye ennek a kis ficergőnek a kutyaól, a változatosság kedvéért. Már sokadik éve oda szüli be a porontyait az anyacica, míg volt Tapi, addig egy rövid időre még ő is kiköltözött, de most, hogy már szegényem a túlvilágon keseríti meg a macskák életét, ezért tényleg gond nélkül lakhatnak bent.
Egyre ügyesebb amúgy a kis aprócska, lassan már ki-be mászik gond nélkül, nem pedig ki-be zuhan. :D
Egyre több mindent felfedez, már a lépcsőnket is megmászta, a kutyaól oldalán is próbált már mászni, kíváncsi leszek rá mikor jut el a fára.
Nagyjából ennyit érdemes róla tudni, majd ahogy öregszik természetesen jönnek majd az újabb képek.
Zárásként még három kép.
További szép napot! :)
2013. június 11., kedd
Amerikai fater
Ismerjük őt???
Nem??? És ha kirakok tőle egy videót amiben énekel???
Az eleje duma, 0:40től indul a show!
No, most már tudjuk ki is az a Corey Taylor???
Kis sapkás, szemüveges, és mellé mesedalt énekel nagyra nőtt gyereknek.
Erre mondom azt, hogy tipikus amerikai fater. Mindig lenyírja a füvet, éjszakánként énekel a gyereknek elalvás előtt és lehet időnként még be is vásárol vagy elkészíti az egyszerűbb vacsorákat.
De ha tényleg ismerjük, akkor azért ezt nagy mosollyal jutalmazzuk mert tudjuk, hogy nehéz ezt elképzelni.
Hisz ő nem más mint az a férfi aki eme kellemes, nyugodt, lassú számban használja gyengéd hangok képzésére hangszálait! ^^
Corey Taylor, egy állat vagy, és imádlak! ^^ :D
2013. június 10., hétfő
Meguntam, úgyhogy....
Egyszerűen meguntam.
Érdekes dolog ez.
Mindig az a fajta ember voltam akit lehetett hajnalok hajnalán hívni azzal, hogy "Megcsaaaalt, hogy tehette ezt??? vagy "Részeg vagyok...nem tudom mit érzek..." s én mindig próbáltam segíteni.
Mindig az voltam akire lehetett támaszkodni s aki kitartott is.
Mindig az voltam aki ott volt a megbeszélt találkozókon s ment ha megcsörgették, hogy találka chaten.
Röviden mindig az voltam aki bókjaival megpróbálta elérni azt, hogy a lány igenis érezze azt, hogy maximálisan csinos, okos és gyönyörű világ lakozik benne. Hogy, elérjem azt, hogy a lány érezze s tudja, hogy nem véletlenül barátkozok vele.
S persze mindig elégedetten konstatáltam a pirulós mosolyokat, a cuki vagyok-at és a bolondokat. Örültem, hogy örülnek s örültem, hogy örülök mellettük.
De jön a tipikus...
Ha az ember a kis kacsóját adja (ami nálam inkább bányásztenyér szívsebész-zongorista ujjakkal) akkor az egész karját tépik le.
S talán ezzel még nincs is gond. Azt szoktam mondani, hogy öntsd ki a szíved, nyavajogj egy kicsit nekem, zaklass nyugodtan, szívesen segítek. És amúgy is, ha fordítva lesz a dolog, én nem fogom kétszer meggondolni a dolgot csak cselekszem. Úgyhogy tényleg, szívesen vagyok embereknek (itt lányokra gondolok főleg) a támasza.
De amúgy nyugodtan b*sszák meg!
Egyszerűen elegem van a sh*tből.
Meguntam már azt, hogy valamit százszor kell elmondani, egy napig megfogadja majd indul az egész előröl.
Meguntam már azt, hogy nagyon sok az üres ígéret, hogy majd jelentkezik, majd csörög, majd ír.
A nagy lóf*szt. Ha nem lelkét kell építeni akkor nagyon könnyen megtudnak feledkezni az emberről.
Jön az ígéret, írni fogok egy héten belül. Két hét múlva még mindig semmi. Majd én írok. Válaszol. Két sor, elfoglalt, tanulnia kell sokat vagy dolgoznia, sok a program de ígéri írni fog. 1 hét múlva ír, hulla fáradt, amúgy jól van és nincs semmi, mi újság.
Mi a f*szom ez??? Ez nem levél, ez f*s!
Én elhiszem, elhiszem, hogy nem én vagyok a legfontosabb az életében (még ha időnként ezt is állítja) én azt is elhiszem, hogy elfoglalt. De b*zd meg, ha azt ígéred, hogy jelentkezel egy héten belül, vagy egy konkrét napon írsz, akkor ne egy hétre rá írj. Megértem, hogy nincs időd, de tudod, arra van időd amire akarsz szakítani. Szóval sosem hittem az olyanokba, hogy egész nap tanulnom kellett. Ne akard bemesélni, hogy ebéd után, tele hassal nincs 10 perced írni 10 sort, hogy ahogy ígértem írok, minden rendben, sokat kell tanulni de azért megvagyok és a többi és a többi. Úgyhogy az ilyenekben sosem hittem. Nem kell nekem két oldalas levél, de ha ígérted, hogy írsz akkor legalább azt írd meg a megbeszélt időpontban, hogy elfoglalt vagy s nem tudsz sokat írni. De írj, meg megígérted!
Aztán persze jön a sajnálom, a "bambi vagyok, most vesztettem el anyukámat" nézés, egy ölelés, egy rövid és kedves levél, vagy egy sms, vagy valami zene. Kedves, aranyos, nagyon sajnálja.
Ezzel nem lenne gond.
De az ötödik kör után tényleg csak mosolygok s már nem tudom azt mondani szívből, hogy nincs semmi baj.
Nem szeretem ha hülyének néznek.
B*zd meg!!!
És mi a legviccesebb??? Mi a legviccesebb az egészben??? No, ötlet???
Van egy srác, millió egy jó tulajdonsága mellett van pár olyan dolga amivel sosem tudtam egyet érteni. Pl. az, hogy időnként a lányokat elég nyersen, durván tudja a helyükre rakni. Sosem értettem vele egyet, de mivel nem egyszerű természet és veszekedni sem volt kedvem, úgy voltam vele ha ő így jónak látja....
És basszus igaza van! Ha neki ígérnek valamit, max. egyszer megy utána, hogy még is hol vagy. Utána már hagyja a p*csába, ha tényleg annyira fontos vagyok Neked, majd jelentkezel. Ha valamit ígér a leányzó s nem teszi meg hát kiosztja, kicsit nyersen ahogy mondtam, de nem zavarja, hogy oda pirít. És tényleg jól teszi. Valszeg ő már túl van ezen a nagyon cuki vagyok, biztos cukik lesznek velem fázison.
Hát sajna nem így van.
Legalább is még nem találtam meg azt a lányt aki megérdemelné a feltétel nélküli tiszteletet és megbecsülést. Sajnos tényleg az van, hogy az ember lehet maximálisan kedves, de azzal nem azt éri el, hogy akkor majd abba a qrva kis kosárba szint úgy beleadja a dolgait, nem várva el, hogy majd visszakapja. Nem sajna. Beleadnak amit beleadsz, pluszt ne várj. Előbb Te cselekedj aztán majd talán...De ugye a példák már megmutatták, hogy ez is felesleges.
Kukába azzal a qrva kis kosárral!
Ez van.
Meguntam, úgyhogy kapjátok be a f*szomat!
Köszönöm!
Lassan az ajtók záródnak. Ha bezárok egy ajtót, akkor az nem nyílik ki újra.
Ez pont annyira biztos mint, hogy nem én fogok kopogni.
S nem vagyunk sztahanovisták sem. Csökkenteni kell a munkaidőt és a nyitva tartást. Úgy néz ki a megfelelő munka is eredményre vezet, nem kell maximalistának lenni.
Ennyit akartam mára.
B*sszátok meg!
Érdekes dolog ez.
Mindig az a fajta ember voltam akit lehetett hajnalok hajnalán hívni azzal, hogy "Megcsaaaalt, hogy tehette ezt??? vagy "Részeg vagyok...nem tudom mit érzek..." s én mindig próbáltam segíteni.
Mindig az voltam akire lehetett támaszkodni s aki kitartott is.
Mindig az voltam aki ott volt a megbeszélt találkozókon s ment ha megcsörgették, hogy találka chaten.
Röviden mindig az voltam aki bókjaival megpróbálta elérni azt, hogy a lány igenis érezze azt, hogy maximálisan csinos, okos és gyönyörű világ lakozik benne. Hogy, elérjem azt, hogy a lány érezze s tudja, hogy nem véletlenül barátkozok vele.
S persze mindig elégedetten konstatáltam a pirulós mosolyokat, a cuki vagyok-at és a bolondokat. Örültem, hogy örülnek s örültem, hogy örülök mellettük.
De jön a tipikus...
Ha az ember a kis kacsóját adja (ami nálam inkább bányásztenyér szívsebész-zongorista ujjakkal) akkor az egész karját tépik le.
S talán ezzel még nincs is gond. Azt szoktam mondani, hogy öntsd ki a szíved, nyavajogj egy kicsit nekem, zaklass nyugodtan, szívesen segítek. És amúgy is, ha fordítva lesz a dolog, én nem fogom kétszer meggondolni a dolgot csak cselekszem. Úgyhogy tényleg, szívesen vagyok embereknek (itt lányokra gondolok főleg) a támasza.
De amúgy nyugodtan b*sszák meg!
Egyszerűen elegem van a sh*tből.
Meguntam már azt, hogy valamit százszor kell elmondani, egy napig megfogadja majd indul az egész előröl.
Meguntam már azt, hogy nagyon sok az üres ígéret, hogy majd jelentkezik, majd csörög, majd ír.
A nagy lóf*szt. Ha nem lelkét kell építeni akkor nagyon könnyen megtudnak feledkezni az emberről.
Jön az ígéret, írni fogok egy héten belül. Két hét múlva még mindig semmi. Majd én írok. Válaszol. Két sor, elfoglalt, tanulnia kell sokat vagy dolgoznia, sok a program de ígéri írni fog. 1 hét múlva ír, hulla fáradt, amúgy jól van és nincs semmi, mi újság.
Mi a f*szom ez??? Ez nem levél, ez f*s!
Én elhiszem, elhiszem, hogy nem én vagyok a legfontosabb az életében (még ha időnként ezt is állítja) én azt is elhiszem, hogy elfoglalt. De b*zd meg, ha azt ígéred, hogy jelentkezel egy héten belül, vagy egy konkrét napon írsz, akkor ne egy hétre rá írj. Megértem, hogy nincs időd, de tudod, arra van időd amire akarsz szakítani. Szóval sosem hittem az olyanokba, hogy egész nap tanulnom kellett. Ne akard bemesélni, hogy ebéd után, tele hassal nincs 10 perced írni 10 sort, hogy ahogy ígértem írok, minden rendben, sokat kell tanulni de azért megvagyok és a többi és a többi. Úgyhogy az ilyenekben sosem hittem. Nem kell nekem két oldalas levél, de ha ígérted, hogy írsz akkor legalább azt írd meg a megbeszélt időpontban, hogy elfoglalt vagy s nem tudsz sokat írni. De írj, meg megígérted!
Aztán persze jön a sajnálom, a "bambi vagyok, most vesztettem el anyukámat" nézés, egy ölelés, egy rövid és kedves levél, vagy egy sms, vagy valami zene. Kedves, aranyos, nagyon sajnálja.
Ezzel nem lenne gond.
De az ötödik kör után tényleg csak mosolygok s már nem tudom azt mondani szívből, hogy nincs semmi baj.
Nem szeretem ha hülyének néznek.
B*zd meg!!!
És mi a legviccesebb??? Mi a legviccesebb az egészben??? No, ötlet???
Van egy srác, millió egy jó tulajdonsága mellett van pár olyan dolga amivel sosem tudtam egyet érteni. Pl. az, hogy időnként a lányokat elég nyersen, durván tudja a helyükre rakni. Sosem értettem vele egyet, de mivel nem egyszerű természet és veszekedni sem volt kedvem, úgy voltam vele ha ő így jónak látja....
És basszus igaza van! Ha neki ígérnek valamit, max. egyszer megy utána, hogy még is hol vagy. Utána már hagyja a p*csába, ha tényleg annyira fontos vagyok Neked, majd jelentkezel. Ha valamit ígér a leányzó s nem teszi meg hát kiosztja, kicsit nyersen ahogy mondtam, de nem zavarja, hogy oda pirít. És tényleg jól teszi. Valszeg ő már túl van ezen a nagyon cuki vagyok, biztos cukik lesznek velem fázison.
Hát sajna nem így van.
Legalább is még nem találtam meg azt a lányt aki megérdemelné a feltétel nélküli tiszteletet és megbecsülést. Sajnos tényleg az van, hogy az ember lehet maximálisan kedves, de azzal nem azt éri el, hogy akkor majd abba a qrva kis kosárba szint úgy beleadja a dolgait, nem várva el, hogy majd visszakapja. Nem sajna. Beleadnak amit beleadsz, pluszt ne várj. Előbb Te cselekedj aztán majd talán...De ugye a példák már megmutatták, hogy ez is felesleges.
Kukába azzal a qrva kis kosárral!
Ez van.
Meguntam, úgyhogy kapjátok be a f*szomat!
Köszönöm!
Lassan az ajtók záródnak. Ha bezárok egy ajtót, akkor az nem nyílik ki újra.
Ez pont annyira biztos mint, hogy nem én fogok kopogni.
S nem vagyunk sztahanovisták sem. Csökkenteni kell a munkaidőt és a nyitva tartást. Úgy néz ki a megfelelő munka is eredményre vezet, nem kell maximalistának lenni.
Ennyit akartam mára.
B*sszátok meg!
2013. június 4., kedd
Szeretem
-Szeretem a nyári esték illatát.
-Szeretem a gyanta illatát.
-Szeretem a csillagokat, csillagképeket fürkészni az égen.
-Szeretem a téli reggelek napfelkeltét buszból nézni.
-Szeretem a frissen nyírt fű illatát.
-Szeretem a tigrisliliomot és pókliliomot.
-Szeretem az őszi avartakarót, s abban gázolni.
-Szeretem mikor eső után átgázolhatok biciklivel a pocsolyákon.
-Szeretem ha a pocsolyákban ugrálhatok.
-Szeretem mikor eláztatja hajamat az eső.
-Szeretem mikor járdák, parkolók patkáján sétálgatok.
-Szeretem mikor Győrben kis "kőkerítések" tetején sétálhatok.
-Szeretem séta közben végig húzni az ujjaim házak, kerítések, fák oldalán.
-Szeretem dúdolni, énekelgetni a dalokat melyek a fülemen szólnak.
-Szeretem a germán állatokat, az angol zenészeket és az amerikai punkokat.
-Szeretem versírással, dalszöveg írással, gitározással, rajzolással, festéssel elütni az időm, még ha egyik sem megy.
-Szeretem az elektromos gitárom.
-Szeretem a jó verseket, dalszövegeket.
-Szeretem a jó könyveket.
-Szeretem a jó filmeket.
-Szeretem megadni a módját az étkezésnek és szeretem a fűszeres, ízletes ételeket.
-Szeretem a Colát, a Kozelt, egy finom félszáraz Rosét és egy kiváló minőségű pálinkát.
-Szeretem mikor forog a világ, oldódnak a gátlások, és csúszik a hang meg a kép.
-Szeretem a forró habfürdőt.
-Szeretem mikor eljön az est, az ember bevackolja magát a takaró alá, várat épít a buksija köré, összekuporodik, s lassan álomba merül.
-Szeretem, hogy bolondnak, őrültnek, bohócnak, nem normálisnak tartanak.
-Szeretem a dús és sötét hajam, a "női" szemem és a "baba" kacsóim.
-Szeretem mikor hosszabb a hajam, s kalappal úgy nézek ki mint valami Amerikába bevándorló olasz utcazenész.
-Szeretem zselézni a hajam és félre nyalni a hajam.
-Szeretem a baba popsi simaságú arcom és szeretem mikor borosta fedi.
-Szeretem a tornacipőm, fekete farmerom, ingeim és nyakkendőim, kalapom, no meg persze a pólópokolos pólóim.
-Szeretem az öltözködésem és szeretek bele új dolgokat vinni.
-Szeretem a Kistehén Tánczenekar Szerelmes vagyok minden nőbe című számának ama sorait, hogy "Szerelmes vagyok, minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe kibe kibe"
-Szeretem az elvarázsoltan flúgos lányokat.
-Szeretem ha egy lánynak lehet udvarolni, és kell is.
-Szeretem ha a bókoktól felszabadul a hangulat.
-Szeretem a gyengéd mosolyokat, a huncut pillantásokat és az elpiruló arcokat.
-Szeretem mikor egy lány kér elérhetőséget.
-Szeretem mikor a lány nem tudja de én már igen, hogy felszedtem.
-Szeretem mikor a lány azt hiszi, hogy felszedett, közben én szedtem fel.
-Szeretem a kavargó gyomrot, remegő térdet és a zavarodottságot.
-Szeretem ezeket legyőzni.
-Szeretem ha egy lány nagyon csinos és nőies, de mind ezt nem 17ezer aranygyűrűvel, hosszú műkörmökkel és két kiló sminkkel próbálja elérni.
-Szeretem a hosszú combokat, miniszoknyát és csipkés fehérneműket.
-Szeretem mikor a sejhajom a falnál, lábam a falon, kezeim meg szanaszét hevernek az ágyon, s így múlik az idő a gondolataimban.
-Szeretem az angol humort, Monty Pytont és a L'art pour L'art-t.
-Szeretem, hogy életművész vagyok.
-Szeretem a régi épületeket, a kúszó növényekkel benőtt falakat és kastélyokat.
-Szeretem Nagy Sándort, a rómaiakat és az ókort.
-Szeretem, hogy komolyan komolytalan vagyok és komolytalanul komoly.
-Szeretem, hogy unokatestvérem szerint középszinten vagyok szellemi fogyatékos.
-Szeretem a macskákat és a kutyákat.
-Szeretem a havasi cincért.
-Szeretem a pitypangok ejtőernyőseit lábammal útjukra küldeni.
-Szeretem bővíteni a tudásom, és utána olvasni minden olyannak amit nem tudok.
-És ezen kívül még millió egy dolgot szeretek. ^^
-Szeretem a gyanta illatát.
-Szeretem a csillagokat, csillagképeket fürkészni az égen.
-Szeretem a téli reggelek napfelkeltét buszból nézni.
-Szeretem a frissen nyírt fű illatát.
-Szeretem a tigrisliliomot és pókliliomot.
-Szeretem az őszi avartakarót, s abban gázolni.
-Szeretem mikor eső után átgázolhatok biciklivel a pocsolyákon.
-Szeretem ha a pocsolyákban ugrálhatok.
-Szeretem mikor eláztatja hajamat az eső.
-Szeretem mikor járdák, parkolók patkáján sétálgatok.
-Szeretem mikor Győrben kis "kőkerítések" tetején sétálhatok.
-Szeretem séta közben végig húzni az ujjaim házak, kerítések, fák oldalán.
-Szeretem dúdolni, énekelgetni a dalokat melyek a fülemen szólnak.
-Szeretem a germán állatokat, az angol zenészeket és az amerikai punkokat.
-Szeretem versírással, dalszöveg írással, gitározással, rajzolással, festéssel elütni az időm, még ha egyik sem megy.
-Szeretem az elektromos gitárom.
-Szeretem a jó verseket, dalszövegeket.
-Szeretem a jó könyveket.
-Szeretem a jó filmeket.
-Szeretem megadni a módját az étkezésnek és szeretem a fűszeres, ízletes ételeket.
-Szeretem a Colát, a Kozelt, egy finom félszáraz Rosét és egy kiváló minőségű pálinkát.
-Szeretem mikor forog a világ, oldódnak a gátlások, és csúszik a hang meg a kép.
-Szeretem a forró habfürdőt.
-Szeretem mikor eljön az est, az ember bevackolja magát a takaró alá, várat épít a buksija köré, összekuporodik, s lassan álomba merül.
-Szeretem, hogy bolondnak, őrültnek, bohócnak, nem normálisnak tartanak.
-Szeretem a dús és sötét hajam, a "női" szemem és a "baba" kacsóim.
-Szeretem mikor hosszabb a hajam, s kalappal úgy nézek ki mint valami Amerikába bevándorló olasz utcazenész.
-Szeretem zselézni a hajam és félre nyalni a hajam.
-Szeretem a baba popsi simaságú arcom és szeretem mikor borosta fedi.
-Szeretem a tornacipőm, fekete farmerom, ingeim és nyakkendőim, kalapom, no meg persze a pólópokolos pólóim.
-Szeretem az öltözködésem és szeretek bele új dolgokat vinni.
-Szeretem a Kistehén Tánczenekar Szerelmes vagyok minden nőbe című számának ama sorait, hogy "Szerelmes vagyok, minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe kibe kibe"
-Szeretem az elvarázsoltan flúgos lányokat.
-Szeretem ha egy lánynak lehet udvarolni, és kell is.
-Szeretem ha a bókoktól felszabadul a hangulat.
-Szeretem a gyengéd mosolyokat, a huncut pillantásokat és az elpiruló arcokat.
-Szeretem mikor egy lány kér elérhetőséget.
-Szeretem mikor a lány nem tudja de én már igen, hogy felszedtem.
-Szeretem mikor a lány azt hiszi, hogy felszedett, közben én szedtem fel.
-Szeretem a kavargó gyomrot, remegő térdet és a zavarodottságot.
-Szeretem ezeket legyőzni.
-Szeretem ha egy lány nagyon csinos és nőies, de mind ezt nem 17ezer aranygyűrűvel, hosszú műkörmökkel és két kiló sminkkel próbálja elérni.
-Szeretem a hosszú combokat, miniszoknyát és csipkés fehérneműket.
-Szeretem mikor a sejhajom a falnál, lábam a falon, kezeim meg szanaszét hevernek az ágyon, s így múlik az idő a gondolataimban.
-Szeretem az angol humort, Monty Pytont és a L'art pour L'art-t.
-Szeretem, hogy életművész vagyok.
-Szeretem a régi épületeket, a kúszó növényekkel benőtt falakat és kastélyokat.
-Szeretem Nagy Sándort, a rómaiakat és az ókort.
-Szeretem, hogy komolyan komolytalan vagyok és komolytalanul komoly.
-Szeretem, hogy unokatestvérem szerint középszinten vagyok szellemi fogyatékos.
-Szeretem a macskákat és a kutyákat.
-Szeretem a havasi cincért.
-Szeretem a pitypangok ejtőernyőseit lábammal útjukra küldeni.
-Szeretem bővíteni a tudásom, és utána olvasni minden olyannak amit nem tudok.
-És ezen kívül még millió egy dolgot szeretek. ^^
2013. június 1., szombat
Nem szoktam magamban beszélni
Nem vagyok őrült.
Nem szoktam magamban beszélni.
Mindig a fejemben lévő hanghoz beszélek! ^^
Nem szoktam magamban beszélni.
Mindig a fejemben lévő hanghoz beszélek! ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)