Billy Talent, nagy színpad meg a lány

Nehéz elhinni de már csak két hét és megyünk Billy Talent koncertre!!! ^^ Úgyhogy úgy döntöttem mostantól minden bejegyzésem végére rakok egy számukat. Ami viszont még örvendetesebb hír, hogy nővérem egyik kolléganője (azt hiszem ő mondta) azt mondta, hogy élvezni fogjuk az egész Voltot és érdemes előbb odamenni. Hát mi így fogunk tenni így remélhetőleg tényleg jól fogunk szórakozni, továbbá olyan koncerteken vehetünk még részt mint Papa Roach és ITI. Ha ezeket nézzük akkor tényleg nem okozhat csalódást a nap! ^^ 
Aztán. 
Ma láttam. 
Igen, őt! 
A lányt! ^^
És egyedül volt! 
Mondanom sem kell nagyon megörültem neki. 
Le is csaptam! Megláttam, tervet kieszeltem s akcióba lendültem. 
Cél az volt, hogy elé kerüljek hisz hátulról leszólítani nem az igazi, így kis kerülővel pár perc múlva már szembe is jött velem. (ilyenkor milyen vicces ha mondjuk azt mondom, hogy "jééé micsoda véletlen, hogy összetalálkoztunk^^ :D)
Egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
Ééééééééés!!!! ^^
Qrvára nem ő volt. -.- 
Mondjuk elmehetne valami rokonának de nem ő volt. 
Néztem rá az elfojtott sziámmal a buksimban, ő is rám pillantott majd nyugodtan tovább sétált. 
Semmi mosoly, semmi sziaaaa, semmi. 
Ekkora szívást. Ezért tettem egy kerülőt, a semmiért. 
De így utólag rájöttem, hogy hülye voltam. 
Ki kellett volna engedni azt a sziát mert biz helyes leányzó volt. 
Simán elsüthettem volna a: 
-Sziaaaa. (széles mosollyal és örömmel az arcomon ráköszönök)
-Szia. (ő visszaköszön, hisz bár nem ismer de a szüleink arra tanítottak, hogy ha ránk köszönnek köszönjünk szépen vissza)
-Mi újság, hogy vagy??? (mondom továbbra is vidáman és mosolyogva)
-Háát....ööö...jól, köszi. (nem ereszti túl bőre a sztorit hisz a fejében továbbra is az játszódik le, hogy "Ki ez???")
-És veled mi a helyzet??? (kérdez vissza, hisz bennünk is megvan a "how are you? I'm fine, thanks, and how are you? I'm okay, thank you" dolog, plusz ez a pár mondat újabb pár másodpercet ad neki, hogy kitalálja, honnan is ismerjük egymást, s ilyenkor ha elég szépen mosolygunk, bizony a másik félben elindíthatunk egy enyhe bűntudatot, hogy "úristen, ez itt mosolyog és érdeklődik...valahonnan ismer...viszont, én nem emlékszem rá...ez de kínos, csak ki ne derüljön :S)
(Persze, vannak olyanok akiknek gyorsabban vág az esze és hamar rájönnek, hogy nem ismerjük egymást, vagy egyszerűen gondolkodás nélkül megkérdezik, hogy honnan is ismerjük egymást. Ha ez megtörténik, akkor persze eme rész átugrásra kerül.) 
-Köszönöm kérdésed, én is megvagyok...(mesélek neki egy keveset)
(Viszont az emberek alapjában véve nem tudnak hazudni és nem tudják azt tettetni, hogy mennyire örülnek a találkozásnak a régi ismerőssel, akit nem is ismernek és nem tudják elrejteni az arcukról ama vonásokat ami azt bizonyítja, kegyetlenül forognak a kerekek ott fent és próbálja kitalálni, hogy akkor most én ki is vagyok.)
(És ilyenkor jön az a rész, hogy)
-Öööö...egy picit úgy...hogy is mondjam....olyan az arcod mintha nem is ismernél...nem emlékszel rám??? Tudooood, tavaszi szünet...szombat este....Pikk...(Mindig hagyunk egy kis hatásszünetet a szavak között, hogy a lány hadd gondolkodhasson, plusz, mivel most találjuk ki a sztorit, ezért kell is az a kis hatásszünet. És persze azért is beszélünk szavakban, hisz nem kell bonyolítani mert a végén még belesülnénk.)
(Látod értetlen és továbbra is gondolkodó arcát ezért...)
-Ejjj, hát hogy felejthetted el azt az estét, Eszter??? 
(Ilyenkor bízunk abban, hogy nem Eszternek hívják, hisz így könnyebb a dolgunk, persze ha Eszter az sem baj, későbbiekben a vannak véletlenekkel magyarázhatjuk a dolgot.)
(Most nem Eszternek hívják.) 
-Engem nem Eszternek hívnak!
-Óóóó...ööö...akkor én most vagy elfelejtettem a neved, vagy összekevertelek valakivel....("basszus" fejet vágunk) 
-Szerintem összekevertél valakivel, mert az a helyzet, hogy én nem emlékszem rád. 
-Óóóó istenem...ez gáz. Ki tudja hova mész és mi a dolgod, erre jövök én, leszólítalak tök idegenként, szóval tartalak, ahogy láttam picit még meg is zavartalak és akkor kiderül összekevertelek valakivel. Hűűű de kínos....Nagyon nagyon sajnálom! (Ilyenkor már be lehet vetni a Shrek macska nézést.) 
-Jól van, semmi gond. (Mert alapjáraton jól neveltek vagyunk és ha még nem is így gondoljuk, de nem szedjük le a másik fejét.) 
-Mondjuk azért bármennyire is kínos ez most nekem, tényleg nagyon sajnálom, de azért vicces az, hogy két  ember elkezd beszélgetni, érdeklődnek egymás felől, egy keveset elcsacsognak, s a végén azért csak kiderül, hogy amúgy egyáltalán nem ismerik egymást. 
(Itt már lehet újra mosolyogni, esetleg hozzá tenni, hogy hoztam már megint a formám, elmondani, hogy velem megszoktak ilyen kínos, de azért vicces történetek esni. Mert bizony így van, és bár lehet, hogy a kínos sztorik az embert lúzerré tehetik, de azért csak-csak sikerül kimásznom belőle jól s mindenki tudja, a legszebb öröm a kár öröm, ezért az ilyeneket, hogy nem tudtam elmondani azt, hogy tegnap melegebb volt 2 vendég előtt, vagy hogyan fordultam neki tálcástól az oszlopnak, imádni szokták. Nem beszélve arról, hogy összességében véve mindenkiben lakozik egy béna. És pont ezért ez egy nagyon jó beszédtéma. Kezdésnek tökéletes, mosolyt csal az ember buksijára s ilyenkor már lehet azzal folytatni, hogy ezt akár folytathatjuk egy fagyi, vagy valami üdítő társaságában. Szerencsére nem szokták visszautasítani! ^^)
Amúgy tényleg leszűrhető a tanulság, nincsenek véletlenek. 
Csak Lamazius! ^^ :D 
(és most gonoszan vigyorog és dörzsölgeti a tenyerét^^) 
Végül pedig a beígért Billy Talent szám. Zseniális a gitárja, meg úgy az egész szám nagyon jó! ^^ 

Minden jót! :)