Sors és a hölgyek

Először is azt tudom mondani, hogy...
Meleg vaaaan, kib*szottul meleeeeeeeg!!! :,( 
(üvölti, közben sír a kis medencéjében ülve a sárga gumikacsák közt és slaggal locsolja magát.)
Aztán.
A sors keze fura játékot játszik velem.
Van egy lány.
Igazság szerint több lány is van.
Sőt, millió egy lány van, de ha nagyon pontosak akarunk lenni akkor azt mondhatjuk, hogy 3,5 milliárd biztosan van. (Igen, az öreg hölgy és egy 40-es anyuka is lány jelent jelen pillanatban.)
Szóval van ez a lány.
És egyszerűen nevetséges az egész. 
Nem tudom a nevét, nem ismerem, nem is tudom, hogy láttam-e már őt eme dolgokkal ezelőtt.
Annyit tudok róla ha találkozunk széles mosollyal köszön én meg szint úgy vissza neki, mosollyal meg mindennel természetesen. 
Azt tudjuk, hogy cuki, és azt is, hogy ránézek és ez a "zsigerből jó" szavak jelennek meg a nagy és üres buksimban. 
Magyarul eddig szimpatikus Lamaziussznak. 
Meg nem mondom miért köszönt rám anno, de örülök neki, hogy így tett. 
Azóta már párszor összefutottunk. És innen jön a lényeg.
Volt, hogy egymásba botlottunk, bocsi-bocsi, majd tova. S elkezdtem gondolkozni, hogy mintha ismerném... :-o
Aztán volt az a klasszikus, sarkon befordulsz, gyors félre lépés nehogy neki menj, de ő is így tesz. 
Majd balra lépsz.
Ő is így tesz.
Akkor jobbra.
Ő is ezt csinálja.
Majd megint balra.
A változatosság kedvéért természetesen miért is ne így csinálná.
Majd lefagytok.
Egymásra néztek.
Elvigyorodtok.
Bocsi.
Semmi gond, én bocsi. 
Vigyorogtok és kikerülitek a másikat majd tova illantok.
Aztán ezt végig gondolod újra, nevetsz egyet és eszedbe jut. Basszus, én ismerem. Aaaaa, ő az a lány. Aaaaa. 
Visszafordulsz, elindulsz, hol lehet??? Nem látod. Shit. 
És akkor a mai. 
Anyuséknál vagyok a boltban, meglátom az út túloldalán, "hohóóó", mondom én, megiszom a löttyöm, s már megyek is a túl oldalra végre elmondani neki, hogy "Szia, már sokszor találkoztunk, mindig köszönünk egymásnak de a neved nem tudom. (kéz nyújtás) Én Gábor vagyok, néha Ádám, bár Luciferként is ismernek, a neten Lamazius, amúgy polgári nevemen László." 
Lötty eltűnt, indulhat az akció! ^^ 
Kilépek a boltból és sehol. 
Ne mááááár. -.- 
No mindegy, akkor irány haza.
Keróra felpattanva hol találom meg??? Már a saját oldalamon de persze nem egyedül, egy felnőtt nő és egy korabeli lányka társaságában. 
És mindig ez van basszus. 
Ha egyedül van, nem kapcsolok elég gyorsan, vagy valami miatt (út, távolság, bicikli bármiiiii) nem üthetem nyélbe a dolgot, ha minden adott lenne, egy köpésre van tőlem csak oda kéne menni akkor ott van az anyukaapukatesóbarátnőtávolirokonésakeresztapademindbőlvagyhárom hátráltató tényezők egyike, vagy többike (tudom, hogy ilyen szó nincs, de most már van^^) így marad a széles mosoly meg a szia. 
De grrrrrrrr. 
Erre tudom azt mondani, hogy a sors keze. Valamit igenis tartogat. Nem tudom elhinni, hogy ennyiszer össze lehet valakivel csak úgy futni. Ez már nevetségesen sok találkozás. Valakit évek óta nem láttam, aztán végül újra összefutunk. Őt meg, szinte mindennap. :-o Szóval itt valami készül, érzem. Sors sz*pat (vagy segít???) de most már túlságosan is meg akarom ismerni a lányt úgyhogy egyszer lecsapok rá. :D 
Az igazán vicces az lesz, hogy megismerem és 
A: Cuki, kedves, tényleg ahogy gondolom zsigerből jó, eszméletlen a humora, már-már tökéletes de kiderül, 16-ot fogja betölteni.
B: Egyszerűen totálisan nem lesz vevő a stílusomra és olyan, de olyan szépen fonott, gyönyörűséges kis kosarat fogok kapni tőle amilyet még soha életemben nem kaptam. 
Ha valamelyik megtörténik bizisten leülök a lóherék mellé, csak most nem egy négylevelűt fogok keresni hanem keservesen és hisztérikusan fogok bőgni. (Tegnap amúgy ezt csináltam (már mint nem bőgtem :D), négy levelűt kerestem, de nem találtam, így maradt a "kamu négylevelű". Utólag belegondolva nem tudom mit gondolhattak az utcán járkáló emberek, mert annyit foghattak fel az egészből, hogy egy lassan 22 éves, erősen borostás, nagyon kócos emberi egyed, négykézláb kúszik a fűben mint valami 1 éves és vadul mosolyog. Hát no, megörültem neki, hogy újra eszembe jutottak a régi emlékek amint kerestük hármasban a négylevelű lóheréket és mekkora öröm volt ha egyet találtunk! ^^) 
De csak nem fog megtörténni, bízok a sikerben! ^^ 

Két hét múlva. 
15 éves nem hiszem el, 15 éveeeeees. :,( 
:D :D

Aztán.
Anyusom átküldött a papírboltba, hogy fénymásoltassam le a szállítólevelüket. 
Jó kisfiú módjára ezt meg is csináltam. 
És mi fogadott ott???
Egy hölgy, 30-32 éves, és hmmm. 
Rövid haja volt. 
Mit mondjak a rövid hajú nőkről??? Igazság szerint én azt vallom, hogy az első nő, aki kitalálta, hogy a nőknek legyen rövid haja, no őt kellett volna keresztre feszíteni az út szélén mert egy nőnek NE LEGYEN RÖVID HAJAAAAAA!!! >.< Én nem tudom melyik okos találta ki de egyáltalán nem menő ez a 8 éves kisfiú frizura. Rövid és semmilyen, és a 40-es vagy idősebb nők így néznek ki. (persze nem mind) Dzsízüszméri. És akkor ha hozzávesszük, hogy az idő vasfoga megrágja az alkatrészeket, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy egy ilyen hajjal totálisan elvesztik a nőiességüket. 
Borzalom. :S Kiráz a hideg ha rágondolok. 
Szóval nem támogatom a rövid hajat. Egyszer egy korombeli leányzónak volt rövid haja, arra azt mondtam, hogy hűűű, Te így is dögös vagy, de tényleg ellenzem a dolgot. 
No de itt volt az eladóhölgy. 
Rövid volt a haja de jól állt neki! Egyszerűen jól nézett ki vele! Volt formája, itt rövidebb, ott hosszabb, itt elfésülve, ott egyenes. Valahogy a hölgyhöz illett s ennek örültem! ^^
S mivel csinos hölgyek társaságában valahogy beszédkényszerem van ezért elcsacsogtunk abban a két percben a melegről, az örök emberi elégedetlenségről, és a hűvösebb idő utáni vágyról. 
Végül megkaptam amit akartam s már fel is markoltam a szállítóleveleket. 
Majd jön a kedves hang:
-A másolatokat ne hagyd itt.
-Óóó....ennyire reggel lenne??? Vagy túl meleg van...ööö...de az is lehet (ekkor felnéztem a hölgyre papírrendezkedés után)  hogy a hölgy gyönyörű szép szemei zavartak meg. (ekkor már bevetettem csibészes mosolyom)
Mit mondjak??? Jó dolog zavarba hozni egy ilyen korú csinos hölgyet! ^^ 
Megköszöntem szépen aztán továbbálltam. Amúgy tényleg gyönyörű szép zöld szemei voltak. ^^
Ezek után hazajöttem, megreggeliztem(11kor...) most pedig készülök az évzárómra mert valami (f*szkalap) idióta állat kitalálta, hogy délután háromkor legyen. Fantasztikus. -.- Buszozhatok a dög melegben Fehérvárra, hogy aztán jöjjek haza szint úgy a 35 fokban. 
Én tényleg legszívesebben az ötlet szülőanyját/atyját betérdeltetném a sarokba. Persze kukoricára! ^^ 
Ennyit akartam, most megyek. 
Minden jót!