200 óra

Lamazius csillogó szemekkel és angyali mosollyal rohan a kukorica táblában, háta mögött festőien megy le a Nap, miközben bal kezét Mr. Sztahanovizmus, jobb kezét pedig egy üveg 65 %-os Pálinka szorongatja.

Kifejtem.

Röviden.

Sűrű volt ez a több mint egy hét.

Múlt szerdával kezdődik minden.

Győr, három nagytestvérem. Szerzünk egy qrva jó kockás inget nekem és egy szintén jó cipőt.

Elfogy sok Hortobágyi palacsinta és három és fél üveg bor. (hisz mi azzal főzünk, s néha még az ételbe is rakunk) Utóbbi persze nővéremnek köszönhető hisz ő az alkesz a családban. :P (Lamazius kerüli a szemkontaktust, megeshet, hogy ő sem ivott egy korttyal sem kevesebbet mint nővére) s persze neki köszönhető, hogy megismertem a mazsola bort, s az első ”csók” után rögtön szerelem gyúlt bennem! ^^ 

Megbeszéltük a Kócival, hogy a sors lelkesen sz*pat minket, hogy megismerkedünk olyan emberekkel akik következménye képen egyik szemünk sír a másik nevet. (De inkább sír)

De most komolyan, mit hívjunk sz*patásnak ha nem ezt???

Hónapokon keresztül kerülgetsz egy lányt, szimpatikus, csini de mindig van valaki a társaságában, vagy a te társaságodban ami megakadályozza, hogy oda menj és leszólítsd. Majd, szakítasz a barátnőddel, és tádámm, este, 8 után, az utcán kivel találkozol a házuk előtt??? Első beszélgetés több mint egy óráig tart és oda vagy meg vissza vagy mert nem csak csinos, de jó fej.

Egy hónapig ismerkedtek, majd végül az apai szigor közbe lép. Mikor valami véget ér, egy új elkezdődik, ami jó, de egy felsőbb hatalom véget vet neki. Kérdezem én, akkor minek kellett egyáltalán megismernem??? Hogy tudtam elkerülni hónapokon keresztül és, hogy tudtam szakítás után belefutni rögtön???

De ez csak egy volt a sok közül mikor a Sors a huncut kis ujjaival furán szőtte fonalam.

Lamazius felemeli két kezét s egyezményes jelekkel hozza a Sors tudtára véleményét.

Nagy ”szórakozás” (mondhatjuk ivásnak is) alatt hallgattunk Új Hullámot és rájöttünk mekkora buli lesz holnap megjelennem nővérem munkahelyén.

Másnap megjelentem ott, s elszabadult nővérem munkatársnői között az ”óóóó a Bubu”, ”óóóó a Bubukaaa” , ”óóóó a Bubuka baba”

Igen, még mindig 22 éves vagyok, és akkor, ott, borostás.

De mielőtt még ez megtörtént volna vettem vonatjegyet 6:49-kor a 6:50-es vonatra, nővérem feltartotta a szerelvényt, én meg, hogy igazán kerek legyen az egész, lekezeltettem a Győr-Mosonmagyaróvár szakaszon a Mosonmagyaróvár-Győr közötti jegyemet.

Jóóól van naaaa, keveset aludtunk. (Meg sokat ittunk)

Ezen kívül Móváron részem volt kiélvezni a Futura nevű hely adottságait. (mert megígértem, hogy népszerűsítem) Kaptam személyes tárlatvezetést és jó 3 órát elvoltam vigyorogva Miss Csinivel, ki 1-től 10-ig terjedő skálán 12-es és az általam kitalált ”megalázóan jó alakja van” kategóriába sorolandó. Randi csak azért nem lett lekötve, mert a f*szom sem fog 2 órákat utazni, hogy összefussak valakivel. (mondat másik felét képzeljük naaagy betűvel) Kicsit unom már, hogy eme csodás helyen ahol élek, ilyen lányokkal nem találkozni.

Ez után jött a péntek és a hétvége, sook melóval és Feri bácsi (pincér) féle 65 fokos pálinkával. Le kellett fojtanom vízzel mert éreztem, hogy éhgyomorra sok lesz ez nekem. Viszont elfogyasztása után már nem volt gond, hogy olyan fogmutogatós vigyorral köszöntsem a vendégeket amibe még Julia Roberts is belepirul. Amúgy isteni finom volt! ^^ 

A többi nap így telt, munkával, vagyis sok gyakorlattal.

Kaptam hideget-meleget. (mint pl. fagyi kelyhet és Nyírségi csirkemellet…mennyire volt rossz, pontszámokat kérek :D)

És persze elismerést a vendégektől pl. ”Máshol is dolgozik?” kérdésre a feleletem, nem csak tanuló vagyok s jön a döbbent arc meg a válasz, hogy ”Olyan öles léptekkel közlekedik tányérokkal a kezén, hogy fogadni mertem volna, hogy valami beugrós pincér.”

Az ilyen azért jól esik.

Meg persze mikor a fiatal szemrevaló vendégekkel flörtölhet az ember. De ezt tegye a pincérek tudtán kívül mert halálra cikizik. ”Ááá, túl szép hozzád.” :D

Aztán van mikor csak egyszer kell a nagy szemű kis kezű copfos kis pokolfajzatnak integetned (5 év alatti) , lássa a csinin víkonka anyuka milyen cuki vagy s akkor ott a vég.

Le nem veszi a tekintetét rólad s megkapod a Rajmitól (pincér) hogy ”No mi van, becsajoztál???” :D

Aztán persze a munka mellett mindig ott vannak a hölgyek.

A lány akit táncba hívtál és táncba jött. Aki mellett vigyorogsz és énekelsz s megkérdezi, hogy hozzak mikrofont. Aki beléd csíp ha elmegy mögötted vagy megcsikiz. Akire ránézel és mosolyogsz. Akivel tökéletesen elvagy, pont úgy mint mielőtt jártatok volna egy táncot. Röviden, aki mellett qrva jól érzed magad.

Aztán akinek írsz egy mélt, hogy lehet túl könnyen adtátok fel a dolgokat, majd kiderül, hogy elfelejtette a jelszavát és így nem tudta elolvasni a levelet. Akivel esélyes egy találka majd a jövő héten, hogy mind ezt megbeszéld vele és…..

Aztán ott van Miss Kérdőjel, ki nagyon bűnbánó volt és hízelgő mely egyáltalán nem volt rá jellemző. S ezeknek örültem mert úgy néz ki hagytam benne valami nyomot az apai közbelépés előtt s kezdi hiányolni társaságom. Majd lelkesen hív találkára és ajánlja be, hogy megnézni a cuki kis kutyinkat (mert nekünk van olyanunk is és ha jók lesztek teszek majd ki képeket, gyárákák) s amilyen lelkes olyan könnyen vész el s marad a kérdőjel, hogy most miért nem ért rá. Nem véletlen Miss Kérdőjel a neve.

Végül pedig elérünk a tegnaphoz és a mához.

Nem mondanám, hogy kicsattantam az elmúlt jó egy hónapban a boldogságtól.

De rá kellett jönnöm, hogy én tényleg nem az az embertípus vagyok aki leül és bőg, hogy itt a vég.

Teszem a dolgom, csinálok mindenfélét, ha rossz a kedvem, próbálom lekötni magam s nem az elkeserítő dolgokon rágódni. Hisz az nem megoldás.

Megyek előre, nem mindig felemelt tekintettel de ha más nem, hát vonszolom magam, szürke köpenybe bújok s A-tól B-ig kúszok.

De kúszok. S nem kesergek. Mert az tényleg nem vezet sehova.

S egy-egy jobb vendég esetén pedig, mikor ők is ugyan olyan lelkesen kívánnak szép estét, vagy ugyan olyan örömmel ecsetelik bízva a kedves szavakban, hogy mennyire ízlett a vacsorájuk akkor tudod, hogy igen, Te már csak ilyen vagy, elég egy szikra s újra lángol minden.

S tudod, hogy valószínűleg 20 év múlva is ilyen leszel. Lehet lesznek rosszabb pillanataid, lehet, hogy időnként összeomlik majd a kártyavárad de tudod, hogy továbbra is olyan fellángolós és lelkesedős leszel a hölgyekkel kapcsolatban ahogy eddig voltál, mindegy, hogy még hánytól fognak eltiltani s ezzel kenik el a kedved vagy épp érzed majd azt, hogy kiégtél és csinálhatsz bármit, a stagnáló közömbösségeden semmi sem változtat.

Mert de, változik az, s ha rosszabb irányba akkor abból profitálsz valamit, ha jó irányba akkor abból, de mindig is tudni fogod, hogy semmi olyan rossz dolog nem történhet veled amiből nem úgy másznál ki, hogy hát ebből is tanultam valamit s ezzel is több lettem.

Hisz csak így lehet hozzá állni a dolgokhoz ha életben akarunk maradni, ha élni szeretnénk.

S én imádok élni! ^^

u.i. Amúgy ugye milyen röviden kifejtettem??? :D 

:)

Nagy mosoly a szájra,
s nézz pozitívan a világra! :) 

Kevésbé fényes múlt

Ma gyakorlatom teljesítvén az étteremben meghallottam ezt a számot. 
Megmondom az igazat valahogy jó volt újra hallani.
Már csak a régi szép emlékek miatt is amik a szám felcsendülésével megrohantak. 
Emlékszem mikor erre táncolva, fejet rázva, ordítva énekelve a refrént a kis barátaimmal az Ides baseball sapkájában (aki qrvára nem tűrte, hogy levegyék a buksijáról, nekem persze tűrte, igaz, nem emlékezett rá, hogy mikor és hogy csináltam :D) nem túl józan állapotban múlattuk az időnket a helyi discoban osztálykirándulás alkalmával jó 5 évvel ezelőtt. 
Szép emlékek ezek még ha nem is a legfényesebbek.
Nem beszélve arról mikor benyitottunk ofőhöz mert azt hittük az a mi szobánk.
A mienk a folyosó másik végén volt... 
Lehet, hogy nem túl fényes a múltam ezen pár órája, de akkor pokoli jó volt! ^^ És most is jó visszagondolni rá. 
Zárásként persze megemlíteném eme román disco után, hogy Lászlónak hívnak, 174 "magas" vagyok és rock zenét hallgatok. 
Még ha ez nehezen is hihető. :D 

1 éve

1 éve már, hogy újra szétszórom "szemetem" az internet széles világába.
Bizony, 1 éve! 
Mit mondjak???
Mikor indult ezzel a bejegyzéssel nem gondoltam volna, hogy ide jutok. 
Már mint nem arra gondolok, hogy ilyen mélységekbe zuhanok és ilyen nívótlan bejegyzésekkel fogom "szórakoztatni" a nagyérdeműt. 
Nem, nem erre gondolok, ez magától érthetődő ha Lamaziusról beszélünk. :D 
Én arra gondolok, hogy sokszor magam is elcsodálkozom a "népszerűségemen". 
Mert nem vagyok egy Lexana sem egy Seholsincslány. (Ide még nagyon soook nevet felsorolhatnék.)
Viszont még is valahogy sikerült 30 követőt összegyűjteni, 20165 kattintást elérni és mellé a 121 bejegyzés alatt 1367 kommentet kicsikarni. 
Sikerült 5 kedvenc blog díjat megkapni és mellé sok kedves jellemzést olvasni. 
Ami számomra nagy dolog, és büszke is vagyok rá! ^^ 
Voltak és vannak hullámvölgyek, semmilyen bejegyzések és időnként csak zenék. 
Voltak az 1 év alatt viszont még számomra is tetszetős bejegyzések amikre azt mondom, hogy jól sikerültek. 
Ilyen volt pl. a Nap vicce, Világ vége, Tökéletes pár, Keresem a lányt, Kitaláltam! Spanyol leszek!, Élni tudni kell. Vagy az a két bejegyzés ahol vállalom, hogy szeretek gitározni. Nem tudok, csak szeretek. :D 
Úgy vegyek vele ezek a bejegyzések kellően visszaadják, hogy milyen emberpalánta is vagyok. 
Persze eme dolgok mellett még érdemes megjegyezni, hogy ebben az 1 évben találtam még jó pár kiváló blogot és megismertem azoknak az íróját. Vagy, hogy rájöttem ebben az 1 évben, hogy időnként elszabaduló fantáziámat nem csak a blog írásában kellene kamatoztatni. 
Nem volt rossz ez az egy év, ha nem is büszkén de azért viszonylag elégedetten tekintek vissza rá. 
Végül pedig ígértem valamit Seholsincslánynak, s ezt megtartván....
Jó szórakozást hozzá. 
Szép napot és köszönöm minden ide látogatónak, olvasómnak, no meg persze barátnak az eddigi kitartó érdeklődést az irományaim iránt! :) 

Vak kínai varrónők

Egy nap a ruhácskáid selejtezed, hogy melyik távozzon a szennyes sötét bugyraiba, akkor jön szembe veled az egyik fekete halásznacid. 

Elkezded a szokásos mosás előtti rituálét, ami abból áll, hogy eltávolítod a zsebekből az oda nem illő papír zsebkendőket.

Gondolom nem kell felvázolnom miért is de azért....

Tudjuk, kimossa az anyukád, szösz mindenhol, mosás után kiderül kinek a nacija okozta, s este már nem is kell fáradnod azzal, hogy leülj a konyhaasztalhoz vacsorára várva. 

Szóval miközben eme rituálét végzed s haladsz zsebről zsebre elérkezel a jobb farzsebhez. 

Nézegeted, tapogatod. 

"Hmmm....hmmmm...."

Tovább tapogatod, nyomogatod.

"Hmmm....hmmmm...."

"Van szélessége, van belseje...."

"Hmmm....hmmm....."

"Csak bejárat nincs???"

Teszed fel a kérdést magadnak elkerekedett szemekkel....

Vagyis.

Tennéd fel, ha civilizált ember lennél, így, helyette inkább azt mondod szikrázó szemekkel:

"Mi a f*sz??? Ez.... Mi a f*szom ez??? Nincs zsebe ennek a sz*rnak??? Ezt már megint milyen sok diplomás találta ki, hogy díszzsebe legyen ennek???"

Persze nem esel kétségbe, már nyargalsz is át a másik zsebre ahol azt tapasztalod, hogy....

"Hmmm....itt van zseb. Hát ezt nem értem. Tényleg valami nagyon okos találta ki, hogy a bal farzseb zseb legyen a jobb meg dísz. Szint. Istenem."

De nem hagy nyugodni a tudat, hogy mi logika van abban, hogy két farzseb van, és abból csak az egyik használható így visszatérsz a már említett zsebre. 

Vizsgálgatod.

"Érdekes, olyan mintha lenne belseje."
Mondod magadnak.
Fordítasz egyet a nacin. 

"Neeeeee....."

"Ez nem lehet."

"Már megint azok a kib*szott vak kínai varrónők."

"Hát b*zdmeg bevarrták a zsebét. Ez nem díszzseb b*szod, hanem bevarrták!!!!"

"Ugyan úgy elk*rták ezt is mint az övtartóját. Azt  félreszabták, ezt meg csak szimplán bevarrták. 

Istenem b*zdmeg. Elhiszem, hogy a látássérülteknek is megvan a munkához való joguk de ezzel az erővel mesterlövésznek is elküldhetnénk őket."

Miután a következő 5 percben még elszidod a kínai államot, a munkásait, meg az ágyadat (mert a nagy szitkozódásban belerúgtál a sarkába) mindennek s kezdesz lehiggadni, újra kezedbe veszed a nadrágod, hogy végül azért csak a tisztítás útjára tereld. 

Megfogod.

Még egyszer rápillantasz az elátkozott farzsebre. 

"Hmmmm."

Újra megvizsgálod s észreveszel valamit.

"Hmmmm."

"Szakadás???"

Teszed fel magadnak a kérdést.

Úgy gondolod, hogy az őrjöngésed közepette nem vetted észre, hogy van bizony egy szakadás a farzseben.

Közel emeled a nacid a buksidhoz. 

Fordítasz egyet rajta, hogy jobban megtudd vizsgálni majd....

"Óóóóóóóó....." 

Másodpercek és decibelek

Igen, tudom, hogy már jóóóó rég írtam olyan bejegyzést ami szól is valamiről, nem csak zene van benne de mivel nagyjából annyira vagyok életvidám mint Füles bármikor ezért szerintem továbbra is csak a zene beszéljen helyettem. 

Plusz, szépek a hagyományok, ne szakítsuk már meg őket. ^^ 

"..............
....................
Miközben az ágyon fekszem,
megcsókolnám az eget.


Soha nem elég jó,
és sose lesz elég.
Csak elfáradni tudok,
pedig élvezni szeretnék."

Uno

Az én zeném

Mindenestül. 

Epic Fail

^{Mikor este az osztályfőnököddel való telefonbeszélgetés során jössz rá, hogy nem hogy nem sikerült egy időben egy helyen lenni szintvizsgáddal, de még csak egy helyen sem sikerült lennetek egyszerre...}

^Vagyis....

^{De szerencsére mind az osztálytársak mind az osztályfőnök a jó fej kategóriába tartozik így fedezték Lamazius becses felét. Örülök, hogy az osztályfőnököm nem tart szarházinak. ^^}

^{Amúgy fogalmazhattunk volna úgy is, hogy balfasz voltam és elfelejtettem, hogy szintvizsgám lesz....}

^{Nem, a valóság amúgy persze az, hogy borzasztó beteg Lamazius és ágyhoz van kötve.}

^{Nekem tényleg muszáj lesz családot alapítanom mert annyi de annyi dolog történt már velem ami normális emberrel nem. És hát az ilyen sztorikat csillogó szemekkel fogják hallgatni majd a gyerekeim. :D}

^{Mikor is az apjuk....}