Drogozok, iszok, qrvázok, meg minden egyéb fincsiség! ^^
Jóóóó....persze, nem, szimplán csak elköltöztem.
Mert egy újabb fejezet nyílt az életemben...
http://pimaszpincermesei.blogspot.hu/
2014. december 7., vasárnap
2014. szeptember 1., hétfő
Esik eső....
...karikára, Kossuth Lajos kalapjára.
Lajos leveszi a kalapját, hetykén lepergeti róla az esőcseppeket majd azt mondja.
- Fiúk, ezt megsz*ptuk.
Majd a fiúk erre válaszként.
- We know, we know but...
Calgonnal a mosógép is tovább él!
Hmmm...
Azt hiszem kezdem érezni a szezon végét és, hogy mostanra már picit fáradt az ember.
Azt hiszem megéreztem azt, hogy a héten volt egy 16 munkaórás napom.
Azt hiszem megzavart itt belül (tudjuk, a szív helyén) hogy az Adri sem lesz az igazi.
Azt hiszem már most hiányzik picit Füred, a Marina és az Anna Grand.
Azt hiszem...
Viszont, nem hiszem hanem tudom, hogy most annak örülök, hogy van még két napom mely szabad, hogy másfél hónap és újra láthatom azt a Hölgyet kitől csillog a szemem és részegen rendre felhívom, arról nem beszélve, hogy egy szép napon ő lesz a feleségem és kész! (mondja durcás arccal, csípőre tett kézzel s egy határozott dobbantással teszi mind ezt hihetővé)
Meg azt is tudom, hogy átbattyogtam Gyarmat barátomhoz Jack bácsival és csaptunk egy
kellemes délutánt tegnap.
És persze zenét hallgatunk mert ebben az időben valami olyan hangulatba hoznak amit nem tudok leírni, csak érezni.
És bármennyire is fura, megmagyarázhatatlan, és kellemetlen.
Valahogy az esőt nézve, itthon, kibambulva az ablakból még is...
Kellemes!
Hallgassa hát Ön is eme dalokat, köszönöm!
Lajos leveszi a kalapját, hetykén lepergeti róla az esőcseppeket majd azt mondja.
- Fiúk, ezt megsz*ptuk.
Majd a fiúk erre válaszként.
- We know, we know but...
Calgonnal a mosógép is tovább él!
Hmmm...
Azt hiszem kezdem érezni a szezon végét és, hogy mostanra már picit fáradt az ember.
Azt hiszem megéreztem azt, hogy a héten volt egy 16 munkaórás napom.
Azt hiszem megzavart itt belül (tudjuk, a szív helyén) hogy az Adri sem lesz az igazi.
Azt hiszem már most hiányzik picit Füred, a Marina és az Anna Grand.
Azt hiszem...
Viszont, nem hiszem hanem tudom, hogy most annak örülök, hogy van még két napom mely szabad, hogy másfél hónap és újra láthatom azt a Hölgyet kitől csillog a szemem és részegen rendre felhívom, arról nem beszélve, hogy egy szép napon ő lesz a feleségem és kész! (mondja durcás arccal, csípőre tett kézzel s egy határozott dobbantással teszi mind ezt hihetővé)
Meg azt is tudom, hogy átbattyogtam Gyarmat barátomhoz Jack bácsival és csaptunk egy
kellemes délutánt tegnap.
És persze zenét hallgatunk mert ebben az időben valami olyan hangulatba hoznak amit nem tudok leírni, csak érezni.
És bármennyire is fura, megmagyarázhatatlan, és kellemetlen.
Valahogy az esőt nézve, itthon, kibambulva az ablakból még is...
Kellemes!
Hallgassa hát Ön is eme dalokat, köszönöm!
2014. augusztus 3., vasárnap
Megismertem egy lányt...
...akivel először a mosókonyhában találkoztam.
...akivel ebédre menet találkoztam másodszorra, s kísértem el munkába.
...aki először nem akarta meg adni a számát, mondván, jobban meg kell érte dolgoznom.
...akit nem én hívtam randira hanem ő engem kocsmázni.
...aki a születésnapi ajándékom volt. (26-án kezdtünk el ismerkedni)
...akivel hosszú éjszakákat töltöttünk el együtt munka után.
...aki miatt maximum három órákat aludtam naponta.
...aki nem dohányzik és alkoholt is mértékkel fogyaszt.
...aki játékosan harapdál és csipked.
...aki pálcika embert akar a csuklójára tetováltatni.
...aki úgy mutogat mint Beck Zoli.
...aki ha csúnyán beszélek a számra ver vagy megpofoz.
...aki kincsnek vagy kis husinak hív, de laza erkölcsömre való tekintettel hímringyónak és ribinek is szólít.
...aki a BGF-re jár, felsőfokú német nyelvvizsgája van, és Vas megyei.
...aki gyakornok volt itt Füreden.
...aki ugyan úgy szívja a vérem mint én az övét.
...akitől úgy kaptam meg a mél címét, hogy egy kis aspirines tasakon kiemelte a megfelelő betűket.
...aki a köhögésem miatt adta az aspirines tasakot.
...aki szerint jó fiú vagyok.
...aki le kisgyerekezett.
...akitől kapott képre szemceruzával írt.
...aki pokolian lélekmelengetően tud ölelni.
...aki nem szeret hosszan búcsúzkodni.
És akit Adrinak hívnak s ma megy haza...
...akivel ebédre menet találkoztam másodszorra, s kísértem el munkába.
...aki először nem akarta meg adni a számát, mondván, jobban meg kell érte dolgoznom.
...akit nem én hívtam randira hanem ő engem kocsmázni.
...aki a születésnapi ajándékom volt. (26-án kezdtünk el ismerkedni)
...akivel hosszú éjszakákat töltöttünk el együtt munka után.
...aki miatt maximum három órákat aludtam naponta.
...aki nem dohányzik és alkoholt is mértékkel fogyaszt.
...aki játékosan harapdál és csipked.
...aki pálcika embert akar a csuklójára tetováltatni.
...aki úgy mutogat mint Beck Zoli.
...aki ha csúnyán beszélek a számra ver vagy megpofoz.
...aki kincsnek vagy kis husinak hív, de laza erkölcsömre való tekintettel hímringyónak és ribinek is szólít.
...aki a BGF-re jár, felsőfokú német nyelvvizsgája van, és Vas megyei.
...aki gyakornok volt itt Füreden.
...aki ugyan úgy szívja a vérem mint én az övét.
...akitől úgy kaptam meg a mél címét, hogy egy kis aspirines tasakon kiemelte a megfelelő betűket.
...aki a köhögésem miatt adta az aspirines tasakot.
...aki szerint jó fiú vagyok.
...aki le kisgyerekezett.
...akitől kapott képre szemceruzával írt.
...aki pokolian lélekmelengetően tud ölelni.
...aki nem szeret hosszan búcsúzkodni.
És akit Adrinak hívnak s ma megy haza...
2014. július 29., kedd
Aza24óra
Mely után összességében véve elmondhatom (persze idézőjelben), hogy feljutottam mind szakmailag, mind magánéletileg a csúcsra!
(A betyárját, de szépen megfogalmaztam! :D)
Lamazius boldog! ^^
(A betyárját, de szépen megfogalmaztam! :D)
Lamazius boldog! ^^
Pincér lett a gyerek!
Bizony, ez is megtörtént! Senki nem gondolta, senki nem hitte, de mindenki rettegett tőle, hogy egy nap tényleg bekövetkezik.
Lamazius hivatalosan is pincér lett.
Történetünk május 19-én kezdődik mikor a vizsgabiztosok egy elborult pillanatukban úgy gondolták, hogy vicces lesz az ha Mr. Lamaziust átengedik a vizsgáján és mostantól már nem tanuló, hanem pincér beosztásban hagyják, hogy levessel, üdítővel vagy étellel borítsa be a vendégeket a szó legszorosabb értelmében. (igaz, még sosem öntöttem le se levessel se étellel a vendégeket)
Valahogy a vizsgák is egész szép eredménnyel zárultak (engem is meglepett az angol és az
élelmiszer 100%-os eredménye :-o) így nagy vigyorral hagyhattam ott a sulit mely az első
évében nagyon jó volt, a másodikban viszont már csak sz*patásból állt, főleg.
Ez után jött egy kis pihi, majd ahol voltam gyakorlaton, Zoli bácsi, a pincér kérdezett
egy merészet.
Mik a tervek, s ha nincsenek még komoly kilátások akkor akarok-e komoly helyen dolgozni?
A válasz a miért ne akarnék volt, s ez végül oda jutott, hogy látatlanba felvettek
Balafonfüredre egy három csillagos qrva nagy hotelba (laza 800 főket étkeztetünk le
és azért sem mondom el a nevét) ahol nagy a pörgés és szakmailag tényleg fejlődhet az ember.
Legalább is gyorsaságban mindenképp.
A kollégákkal nagyon jól elvagyok. (A hangsúly a kollégákon van.) Brigád vezetőkkel szintén
jó a kapcsolatom. Azt hiszem szeretnek is és kollégaként tekintetnek rám. (53 éves pincér
azt mondta, ha nyithatna egy kis 20 asztalos éttermet, két pincérrel dolgozna s az egyik
én lehetnék. A séf helyettes októbertől Romániába megy egy ehhez a szálloda lánchoz
tartozó szállodába séfnek s mehetnék én is oda pincérnek.^^) Szóval úgy néz ki még annyira
nem szerepeltem le mint ahogy arra számítani lehetett. :D :D
Ezen kívül beindult ugye a nyár, június 10-én jöttem le Füredre, 11-től dolgozok, 14-től
meg folyamatosan vannak tanulóink s előadhatom a bölcs és okos pincér urat. :D :D
Egy része egész ügyes, a másik része általában kritikán aluli a hozzáállás terén.
De a lányok....A lyááányok...a kis szerelmeim....
Hajjajjjj...
Összegezzünk, az elmúlt egy hónapban sikerült összeszednem egy feleséget,(Petra) egy szeretőt, (Szabina)
egy igaz szerelmet,(Noémi *.*) ezen kívül a többi csini diáklánnyal (Evelin, Timi, Ágota) szimplán jó volt a kapcsolatom. :D
(megeshet, hogy volt olyan este, hogy egyszerre 4 diáklánynak csaptam a szelet az étteremből
s egy ötödiknek a konyháról :$ :D) Amint elmentek az éttermesek, maradtak a konyhások
(óóó Miss Anna ^^) de most jött egy újabb banda.
Egyelőre fele annyira sem szimpi mint a régiek (kevesebb a lány s nem is olyan csinik :( Neeem vagyok felszíneeees :D) de azért itt is találtam egy Enikőt
(azok a lábak és popo *.*) és egy Vivient ki úgy néz mint Bambi bármikor. (olyan elveszettül
hogy egyszerűen azt érzed, hogy minden pillanatban a kebledre kell ölelni)
Persze azt hiszem nem én lennék ha nem sikerült volna, vonatozás, mosás, vagy épp ma ebédre való indulás közben megismerkedni egy újabb tündérkével és nevet majd számot kérni. :$
Világomat élem, ahogy az idős kollega mondaná! ^^
(Itt jegyezném meg, mikor mondtam nővéremnek, hogy hajjj, elmentek a tanuló hölgyek,
elment a kis szívem csücske, itt Noémira kell gondolni....jó, lehet az összes többire
akkor annyit mondott, hogy a Te szívednek jó sok csücske van, sőt a Te szíved csak csücskökből
áll. Ami persze rááágalom és nem igaaaz!!! Én csak a helyzet áldozata vagyok, túl éles a
szemem és túlságosan is hamar felfigyelek a szépséges kis tündérkékre. :$)
Ezeken kívül amúgy napjaim melóval telnek no meg alvással. (mikor az ember reggel 4:40kor
kel, hogy beérjen időbe, majd dolgozik fél12ig, hogy aztán visszamenjen délután ötre, hogy
újra dolgozzon most tizig, maaaajd másnap újra keljen 4:40kor, akkor tényleg csak meló
alvás, meló, alvás a forgatókönyv.)
Ha pedig nem melózok akkor olvasok vagy épp valamelyik kis tündérkével sétálok, fagyizok,
sütizek vagy kilátóba mászunk fel.
Úgyhogy ezek vannak.
Összességében véve, szerelmes vagyok a helybe, az életbe, a melóba s bár nővérem szerint
csapodár egy lélek vagyok, de azt már most tudom, hogy ki lesz a feleségem!
Mert Őt már ismerem egy ideje, s egyik tündérke sem ér fel Ő hozzá!
Szép napot, kellemes nyarat, s igyekszem többször jelentkezni.
(megszületett a bejegyzés: július 26-án)
Lamazius hivatalosan is pincér lett.
Történetünk május 19-én kezdődik mikor a vizsgabiztosok egy elborult pillanatukban úgy gondolták, hogy vicces lesz az ha Mr. Lamaziust átengedik a vizsgáján és mostantól már nem tanuló, hanem pincér beosztásban hagyják, hogy levessel, üdítővel vagy étellel borítsa be a vendégeket a szó legszorosabb értelmében. (igaz, még sosem öntöttem le se levessel se étellel a vendégeket)
Valahogy a vizsgák is egész szép eredménnyel zárultak (engem is meglepett az angol és az
élelmiszer 100%-os eredménye :-o) így nagy vigyorral hagyhattam ott a sulit mely az első
évében nagyon jó volt, a másodikban viszont már csak sz*patásból állt, főleg.
Ez után jött egy kis pihi, majd ahol voltam gyakorlaton, Zoli bácsi, a pincér kérdezett
egy merészet.
Mik a tervek, s ha nincsenek még komoly kilátások akkor akarok-e komoly helyen dolgozni?
A válasz a miért ne akarnék volt, s ez végül oda jutott, hogy látatlanba felvettek
Balafonfüredre egy három csillagos qrva nagy hotelba (laza 800 főket étkeztetünk le
és azért sem mondom el a nevét) ahol nagy a pörgés és szakmailag tényleg fejlődhet az ember.
Legalább is gyorsaságban mindenképp.
A kollégákkal nagyon jól elvagyok. (A hangsúly a kollégákon van.) Brigád vezetőkkel szintén
jó a kapcsolatom. Azt hiszem szeretnek is és kollégaként tekintetnek rám. (53 éves pincér
azt mondta, ha nyithatna egy kis 20 asztalos éttermet, két pincérrel dolgozna s az egyik
én lehetnék. A séf helyettes októbertől Romániába megy egy ehhez a szálloda lánchoz
tartozó szállodába séfnek s mehetnék én is oda pincérnek.^^) Szóval úgy néz ki még annyira
nem szerepeltem le mint ahogy arra számítani lehetett. :D :D
Ezen kívül beindult ugye a nyár, június 10-én jöttem le Füredre, 11-től dolgozok, 14-től
meg folyamatosan vannak tanulóink s előadhatom a bölcs és okos pincér urat. :D :D
Egy része egész ügyes, a másik része általában kritikán aluli a hozzáállás terén.
De a lányok....A lyááányok...a kis szerelmeim....
Hajjajjjj...
Összegezzünk, az elmúlt egy hónapban sikerült összeszednem egy feleséget,(Petra) egy szeretőt, (Szabina)
egy igaz szerelmet,(Noémi *.*) ezen kívül a többi csini diáklánnyal (Evelin, Timi, Ágota) szimplán jó volt a kapcsolatom. :D
(megeshet, hogy volt olyan este, hogy egyszerre 4 diáklánynak csaptam a szelet az étteremből
s egy ötödiknek a konyháról :$ :D) Amint elmentek az éttermesek, maradtak a konyhások
(óóó Miss Anna ^^) de most jött egy újabb banda.
Egyelőre fele annyira sem szimpi mint a régiek (kevesebb a lány s nem is olyan csinik :( Neeem vagyok felszíneeees :D) de azért itt is találtam egy Enikőt
(azok a lábak és popo *.*) és egy Vivient ki úgy néz mint Bambi bármikor. (olyan elveszettül
hogy egyszerűen azt érzed, hogy minden pillanatban a kebledre kell ölelni)
Persze azt hiszem nem én lennék ha nem sikerült volna, vonatozás, mosás, vagy épp ma ebédre való indulás közben megismerkedni egy újabb tündérkével és nevet majd számot kérni. :$
Világomat élem, ahogy az idős kollega mondaná! ^^
(Itt jegyezném meg, mikor mondtam nővéremnek, hogy hajjj, elmentek a tanuló hölgyek,
elment a kis szívem csücske, itt Noémira kell gondolni....jó, lehet az összes többire
akkor annyit mondott, hogy a Te szívednek jó sok csücske van, sőt a Te szíved csak csücskökből
áll. Ami persze rááágalom és nem igaaaz!!! Én csak a helyzet áldozata vagyok, túl éles a
szemem és túlságosan is hamar felfigyelek a szépséges kis tündérkékre. :$)
Ezeken kívül amúgy napjaim melóval telnek no meg alvással. (mikor az ember reggel 4:40kor
kel, hogy beérjen időbe, majd dolgozik fél12ig, hogy aztán visszamenjen délután ötre, hogy
újra dolgozzon most tizig, maaaajd másnap újra keljen 4:40kor, akkor tényleg csak meló
alvás, meló, alvás a forgatókönyv.)
Ha pedig nem melózok akkor olvasok vagy épp valamelyik kis tündérkével sétálok, fagyizok,
sütizek vagy kilátóba mászunk fel.
Úgyhogy ezek vannak.
Összességében véve, szerelmes vagyok a helybe, az életbe, a melóba s bár nővérem szerint
csapodár egy lélek vagyok, de azt már most tudom, hogy ki lesz a feleségem!
Mert Őt már ismerem egy ideje, s egyik tündérke sem ér fel Ő hozzá!
Szép napot, kellemes nyarat, s igyekszem többször jelentkezni.
2014. május 11., vasárnap
2014. április 30., szerda
2014. április 28., hétfő
Gát szakadás
...éééés most szakadt át a gátja.
Az utóbbi időben már kezdett fura lenni, nem törődött annyit a gáttal mint kellett volna.
Igaz, ha a harmadik személy helyében lettem volna, meg sem épült volna a gátja.
Hisz normál esetben nincs szükség az árvíz elleni védelemre.
És maradt Lamaziusnak az, hogy térdig gázolhat a vízben.
Meg az, hogy 1 hónap sincs már, s többé nem látja ő kelmét.
Több mint egy évem volt, hogy levegyem a glóriám és hagyjam, hogy a szarvaim előbújjanak.
De....nem tettem.
S így, elértünk a legsz*rabb befejezéshez!
Most mondjam azt, hogy van az a helyzet mikor "gonosznak" kell lenni???
Az utóbbi időben már kezdett fura lenni, nem törődött annyit a gáttal mint kellett volna.
Igaz, ha a harmadik személy helyében lettem volna, meg sem épült volna a gátja.
Hisz normál esetben nincs szükség az árvíz elleni védelemre.
És maradt Lamaziusnak az, hogy térdig gázolhat a vízben.
Meg az, hogy 1 hónap sincs már, s többé nem látja ő kelmét.
Több mint egy évem volt, hogy levegyem a glóriám és hagyjam, hogy a szarvaim előbújjanak.
De....nem tettem.
S így, elértünk a legsz*rabb befejezéshez!
Most mondjam azt, hogy van az a helyzet mikor "gonosznak" kell lenni???
2014. április 10., csütörtök
Dokinéninél
Dokinéni: Mi a panasza?
Lamazius: Tüpptürüpptürüpptürüpp
Dokinéni: Rendben, akkor kérem, vegye le a nadrágját.
Lamazius: Óóó, doktornő.... Tudja, én egy régi vágású úriember vagyok. Ha nadrág nélkül szeretne látni akkor előtte legalább hívjon el egy randira.
Az asszisztens néninek is tetszett. :D
2014. április 7., hétfő
Ami igaz, az igaz
Tegnap, egy chat-es beszélgetésből kiragadva.
Kata : a térképen
Kata : munkahelyet?
Kata : á, nem tudom
Kata : szabad a gazda
László : én ugyan nem keresek egyiket sem :D
László : legalább is most még nem :D
László : amúgy nem szabad a gazda
László : már házas
László : 13 éve
László : rátalált Erzsikére
László : a szexi 165 magas 85 kilós tehenészlányra
László : azóta teljes az élete ^^
László : :D
Kata : :D te tényleg hülye vagy
László : köszönöm ^^
Kata : a térképen
Kata : munkahelyet?
Kata : á, nem tudom
Kata : szabad a gazda
László : én ugyan nem keresek egyiket sem :D
László : legalább is most még nem :D
László : amúgy nem szabad a gazda
László : már házas
László : 13 éve
László : rátalált Erzsikére
László : a szexi 165 magas 85 kilós tehenészlányra
László : azóta teljes az élete ^^
László : :D
Kata : :D te tényleg hülye vagy
László : köszönöm ^^
2014. április 2., szerda
De g*ciii
Suliból gyalogolván a buszvég felé mellém lépett egy khömm...brazil bodzaszedő hölgy (hisz nem lehet cigányozni mert az túl szélsőséges megnyilvánulás) s azt kérdezte tőlem.
- Hé te...van mán egy cigid???
Enyhén megemelt bal szemöldökkel vetettem rá pillantásom.
De most komolyan. Milyen választ várnak az ilyen emberek???
Mert szerintem (én legalább is így szoktam) ha sikert akar elérni az ember akkor általában olyan kulcsszavakat érdemes használni mint a "légyszíves", "kérem szépen", "elnézést". No már most bárhogy keresem eme kulcsszavakat, sehogy sem találom az előbb idézett mondatban.
De gondolom meglátta bennem a vendéglátóst! Biztos ez történt!
Nem is tétlenkedtem.
Rögtön akcióba léptem.
Ingem végiggomboltam s megigazítottam.
Előkaptam a táskámból a hangedlim (mert mér' ne lenne nálam egy kedd délután a hangedlim csak úúúgy?!?) s a drekóm (mert egy férfinál mindig kell, hogy legyen drekó!!!) és már hellyel is kínáltam a közeli padon a hölgyet.
Retiküljét lesegítettem a sok munkában elfáradt válláról s elhelyeztem mellette.
Ez után ahogy illik bemutatkoztam, elmondtam, hogy természetesen rendelkezek minőségi dohányárúval majd, hogy egy percig se tétlenkedjek, könnyű és kimért léptekkel a Hölgy bal oldalára fáradtam s az ingem zsebéből elővarázsoltam a doboz Canadian Classics-om s a hangedlivel letakart bal tenyerembe helyeztem.
Pár szót természetesen ejtettem a dohányárúról mint például, hogy virginiai típusú dohányból készült melyet szokták "világos dohánynak" is nevezni mert az egy hetes pácolása után aranysárga vagy sötét narancs színűvé válnak a dohánylevelek. Ez után a felmelegített kamrákban meleg, forró levegőn szárítják. Mondhatjuk akár "női dohánynak" is könnyű aromája is íze miatt. Végül elmondtam, hogy a legfőbb termelő országok közé tartozik Argentína, Brazília és az Egyesült Államok is.
Zárásként az évjáratot és a készítőt is megemlítettem.
A hölgy kisebb bólogatásokkal és "hmm"-ekkel jelezte elégedettségét és egyetértését.
Ez után átfáradtam a jobb oldalára előtte áthaladva, (szigorúan nem mögötte) majd szakszerűen a csomagolást védő fóliát drekóm pengéjével finoman felvágtam s eltávolítottam azt. Jöhetett a cigaretta bekínálása.
Felnyitottam a csomagolását majd bekínáltam a Hölgynek, hogy vételezzen egy szálat.
Ilyenkor mindig elgondolkozik a felszolgáló, hogy hogyan is illik a bekínálás elvégzését véghez vinni. Szakszerűen s precízen kihúzni egy centire a vendégnek egy szálat, ezzel is elősegítvén a választást s a gyors rágyújtást, vagy a döntést ráhagyni.
Bár a minőségi kiszolgáláshoz idő kell, de túl sok időt sem szabad ráfordítani egy-egy vendégre hisz így a többi vendég kiszolgálási ideje csökkenhet, ezáltal a kiszolgálás minősége romolhat. De, mivel még mindig a legfontosabb szempont, hogy a vendég jól érezze magát, továbbá, hogy a vendég akarata érvényesüljön így nem húztam ki egy szálat sem, rábíztam a döntést a Hölgyre hiszen most nem volt több vendégem, volt időm vele foglalkozni.
Kihúzott hát egy szálat, finoman a szájába helyezte azt, majd picit elfordította fejét felém.
Látszott rajta, hogy egy úri hölgy, ki nem először részesül ilyesfajta kiszolgálásban.
A doboz cigarettát visszahelyeztem közben a zsebembe s azzal a lendülettel már vettem elő, elegáns, rozsdamentes acélból készült gyönyörű öngyújtóm. Bár még mindig elterjedt a gyufa használata, hisz az öreg felszolgálók azt vallják, csak az az igazi pincér aki képes egy magabiztos húzással meggyújtani gyufáját s utána a vendég cigarettáját is úgy, hogy közben nem borítja lángokba a vendég arcát a bajusz, szakáll, szemöldök valamelyikének a meggyújtásával. De a vendéglátás változik, balesetek történhetnek és tényleg nem tartozik a vendég komfort érzetéhez a lángoló arc, így én, az öngyújtó használata mellett voksoltam mindig is.
Meggyújtottam hát egy elegáns mozdulattal cigarettáját.
A hölgy ahogy szokás, elsőt csak szájra, másodikat viszont már kellemesen, lassan tüdőre szívta s várta, hogy az aromák kibontakozzanak szájában.
Kibontakoztak.
Elégedetten fújta ki a füstöt, egyszer a száján, egyszer az orrán át.
Én két lépést hátra lépvén figyeltem elégedett mosolyát majd a cigaretta "elfogyasztása" után megemlítette, hogy bár eddig fekete Dunhillt szívott, úgy érzi át fog szokni erre.
Ez után még pár szót váltottunk majd végül elégedetten, egy nagy mosoly és egy még nagyobb "köszönök szépen mindent" kíséretében távozott. Természetesen én is mosolyogva kívántam a hölgynek szép napot és viszontlátásrát.
Jóóóóó, lehet, hogy egy picit megszaladt a fantáziám. :P
Valójában intelligens kérdése után a szokásos
"Bocs, nincs, nem dohányzom. " felelet hagyhatta volna el a szám.
De nem hagyta....
Helyette rá néztem, megemeltem bal szemöldököm s azt válaszoltam.
"Nem....neked nincs."
Amúgy nem volt nálam cigi mert nem dohányzom.
És igen, értelmet nyert a bejegyzés címe! ^^
- Hé te...van mán egy cigid???
Enyhén megemelt bal szemöldökkel vetettem rá pillantásom.
De most komolyan. Milyen választ várnak az ilyen emberek???
Mert szerintem (én legalább is így szoktam) ha sikert akar elérni az ember akkor általában olyan kulcsszavakat érdemes használni mint a "légyszíves", "kérem szépen", "elnézést". No már most bárhogy keresem eme kulcsszavakat, sehogy sem találom az előbb idézett mondatban.
De gondolom meglátta bennem a vendéglátóst! Biztos ez történt!
Nem is tétlenkedtem.
Rögtön akcióba léptem.
Ingem végiggomboltam s megigazítottam.
Előkaptam a táskámból a hangedlim (mert mér' ne lenne nálam egy kedd délután a hangedlim csak úúúgy?!?) s a drekóm (mert egy férfinál mindig kell, hogy legyen drekó!!!) és már hellyel is kínáltam a közeli padon a hölgyet.
Retiküljét lesegítettem a sok munkában elfáradt válláról s elhelyeztem mellette.
Ez után ahogy illik bemutatkoztam, elmondtam, hogy természetesen rendelkezek minőségi dohányárúval majd, hogy egy percig se tétlenkedjek, könnyű és kimért léptekkel a Hölgy bal oldalára fáradtam s az ingem zsebéből elővarázsoltam a doboz Canadian Classics-om s a hangedlivel letakart bal tenyerembe helyeztem.
Pár szót természetesen ejtettem a dohányárúról mint például, hogy virginiai típusú dohányból készült melyet szokták "világos dohánynak" is nevezni mert az egy hetes pácolása után aranysárga vagy sötét narancs színűvé válnak a dohánylevelek. Ez után a felmelegített kamrákban meleg, forró levegőn szárítják. Mondhatjuk akár "női dohánynak" is könnyű aromája is íze miatt. Végül elmondtam, hogy a legfőbb termelő országok közé tartozik Argentína, Brazília és az Egyesült Államok is.
Zárásként az évjáratot és a készítőt is megemlítettem.
A hölgy kisebb bólogatásokkal és "hmm"-ekkel jelezte elégedettségét és egyetértését.
Ez után átfáradtam a jobb oldalára előtte áthaladva, (szigorúan nem mögötte) majd szakszerűen a csomagolást védő fóliát drekóm pengéjével finoman felvágtam s eltávolítottam azt. Jöhetett a cigaretta bekínálása.
Felnyitottam a csomagolását majd bekínáltam a Hölgynek, hogy vételezzen egy szálat.
Ilyenkor mindig elgondolkozik a felszolgáló, hogy hogyan is illik a bekínálás elvégzését véghez vinni. Szakszerűen s precízen kihúzni egy centire a vendégnek egy szálat, ezzel is elősegítvén a választást s a gyors rágyújtást, vagy a döntést ráhagyni.
Bár a minőségi kiszolgáláshoz idő kell, de túl sok időt sem szabad ráfordítani egy-egy vendégre hisz így a többi vendég kiszolgálási ideje csökkenhet, ezáltal a kiszolgálás minősége romolhat. De, mivel még mindig a legfontosabb szempont, hogy a vendég jól érezze magát, továbbá, hogy a vendég akarata érvényesüljön így nem húztam ki egy szálat sem, rábíztam a döntést a Hölgyre hiszen most nem volt több vendégem, volt időm vele foglalkozni.
Kihúzott hát egy szálat, finoman a szájába helyezte azt, majd picit elfordította fejét felém.
Látszott rajta, hogy egy úri hölgy, ki nem először részesül ilyesfajta kiszolgálásban.
A doboz cigarettát visszahelyeztem közben a zsebembe s azzal a lendülettel már vettem elő, elegáns, rozsdamentes acélból készült gyönyörű öngyújtóm. Bár még mindig elterjedt a gyufa használata, hisz az öreg felszolgálók azt vallják, csak az az igazi pincér aki képes egy magabiztos húzással meggyújtani gyufáját s utána a vendég cigarettáját is úgy, hogy közben nem borítja lángokba a vendég arcát a bajusz, szakáll, szemöldök valamelyikének a meggyújtásával. De a vendéglátás változik, balesetek történhetnek és tényleg nem tartozik a vendég komfort érzetéhez a lángoló arc, így én, az öngyújtó használata mellett voksoltam mindig is.
Meggyújtottam hát egy elegáns mozdulattal cigarettáját.
A hölgy ahogy szokás, elsőt csak szájra, másodikat viszont már kellemesen, lassan tüdőre szívta s várta, hogy az aromák kibontakozzanak szájában.
Kibontakoztak.
Elégedetten fújta ki a füstöt, egyszer a száján, egyszer az orrán át.
Én két lépést hátra lépvén figyeltem elégedett mosolyát majd a cigaretta "elfogyasztása" után megemlítette, hogy bár eddig fekete Dunhillt szívott, úgy érzi át fog szokni erre.
Ez után még pár szót váltottunk majd végül elégedetten, egy nagy mosoly és egy még nagyobb "köszönök szépen mindent" kíséretében távozott. Természetesen én is mosolyogva kívántam a hölgynek szép napot és viszontlátásrát.
Jóóóóó, lehet, hogy egy picit megszaladt a fantáziám. :P
Valójában intelligens kérdése után a szokásos
"Bocs, nincs, nem dohányzom. " felelet hagyhatta volna el a szám.
De nem hagyta....
Helyette rá néztem, megemeltem bal szemöldököm s azt válaszoltam.
"Nem....neked nincs."
Amúgy nem volt nálam cigi mert nem dohányzom.
És igen, értelmet nyert a bejegyzés címe! ^^
2014. március 25., kedd
Monnyonle!!!!
A terem megtelt, a vakuk villódznak s a reflektorok kereszttüzében ott áll.
Tornacipő, fekete farmer nem hiányozhat, az ing és a nyakkendő sem szokatlan tőle, a zakó viszont már ritkábban feszül vízisiklósan vállas felső testén, de hát egy ilyen alkalomra ki kell öltözni!
Nagy levegőt vesz majd kifújja, megköszörüli torkát s belekezd.
- Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek és megtisztelnek a figyelmükkel. Öröm ezt látni és egyben rettentő megtisztelő is. Ilyenkor az ember azért kicsit elbizonytalanodik, hogy jól cselekszik-e, jó döntést hozott-e. De aztán belegondol az elmúlt időszakban végzett munkájára és rájön, hogy itt az ideje lépni. Így szeretném bejelenteni, hogy a mai nappal lemondok tisztségemről!
Mert így megy ez, legalább is nálam. Ami nem megy, azt tényleg felesleges erőltetni.
Örültem mikor blogot írhattam. Örültem, hogy megteremtettem a saját kis világom. A saját kis gondolataim a saját kis olvasóköröm. Örültem, hogy megvolt a maga sajátságos stílusa, amivel tudtak azonosítani, hogy bezsebeltem vele 5-6 kedvenc blog díjat és, hogy született ennek köszönhetően egy aranyos kis népszerűsítő írás is róla.
Azt mondhatom elégedetten dőlhetek hátra mert ha nem is váltottam meg a világot, de pár embert néha elgondolkoztattam, megmosolyogtattam vagy pedig sikerült azt kiváltanom belőlük, hogy úgy tekintsenek rám mint egy valamilyen bloggerra.
És ez mindenképp jó. Főleg, hogy a blogírás összességében véve öncélú szórakozás, nem az előbb említett dolgok elérése a feladat.
Viszont az utolsó bejegyzéseknél már éreztem, hogy ez nem ugyan az mint régen.
Régebben csak jöttek a gondolatok, leültem s megírtam a bejegyzést. Néha végig jártam írás előtt a témát, megrágtam a dolgokat, hogy jobban, szebben, kerekebben tudják elhagyni kobakom de összességében véve akkor is azt mondhattam viszonylag spontán dolog volt.
Most viszont az utolsó bejegyzéseknél tényleg végig gondoltak voltak, felépítettetek voltak a bejegyzések.
És ez így már nem ugyan az.
Hogy, miért fordult el eme irányba???
Valószínűleg azért mert nincs elég szabad időm. Vagy suliban vagyok, vagy gyakorlaton. Általában ez veszi el a legtöbb időm. A maradékot tanulásra szánom és ami marad, azt inkább valamiféle szórakozásra, emberi kapcsolatok ápolására. A blogolás háttérbe szorult, de mondhatnánk úgy is, hogy törlődött.
Ötleteim, témáim, kalandjaim persze vannak dögivel!!! Hóhóó de még, hogy! Eme mondat után pödröm meg bajszom s nézek huncutul, olyan csikósan.
Persze nem, mert nincs bajszom és nem is vagyok csikós.
De lényeg a lényeg, az élet folyik és lenne mit írnom. Sokszor eszembe jutnak dolgok buszozás közben vagy mikor épp suliból gyalogolok elfele. Ugyan olyan kis spontán történetetek, gondolatok mint régen amiket bemutattam a nagyközönségnek. Nagy örömmel végig gondolom s konstatálom, hogy nem születne belőle rossz írás.
Aztán hazaérek és már sehol. Vagy ha van is, már csak egy erőltetett, tompa, semmilyen valami jön ki belőle. A poénok elvesznek, a csavar oda és a Lamaziusos stílusa sincs már.
És ez a legfőbb baj. Hogy egyszerűen nem tudom biztosítani a múltban prezentált színvonalat.
Örülök, hogy sokan megemlítették, hogy szeretik ahogy felépítem a bejegyzést. Hogy az eleje még nem utal a végére. Hogy olyan mesés, és könnyed. Ezek tényleg olyan kritikák mik jól esnek! De ezt most jelen pillanatban nem tudom hozni.
Nem beszélve arról, hogy tán ez lett a blogom jellemző vonala és stílusa.
Ötleteim, témáim vannak. Tényleg tudnék írni. De valahogy ha a bejegyzés nem hasonlít a szépen felépített, időnként szórakoztató, mesés bejegyzésre azt valahogy csalódásnak élném meg.
Mert ez a blog ilyesmi volt. Egy nagy mese, furcsa bevezetéssel majd totálisan más elbeszéléssel. Lezárásként pedig borítékolható volt a zene.
Viszont mostanra sem energiám sem időm nincs ilyet létrehozni. És ha mást írnék akkor valahogy megcsalnám magam, nem érezném magam hitelesnek. Bármennyire hülyén hangzik is az egész. Hisz a más gondolatok is én lennék. De valahogy az ide nem illene már....
Úgyhogy inkább abba hagyom. Próbálok visszatérni a blog olvasók társaságába és tán egy szép napon, egy másik helyen újra kezdeni az egészet a magam sajátságos stílusával de még is egy másabb blogban.
Köszönök hát minden egyes kommentet, látogatást és feliratkozást. Köszönöm a blogom népszerűsítését, elismerését. Röviden, köszönök mindent Hölgyek és Urak! :)
A további minden jót, boldog húsvétot így előre is és persze kellemes gumibogyiszörp napot!
Mert lehet most írom ki magam teljesen a bloggerek társadalmából és nem biztos, hogy lesz esélyem ezt kívánni Önöknek. És igen, furcsa világban élünk, még egy szép napon ezt is ünnepelhetjük. Elvégre, már nagyjából mindennek van napja.
Tornacipő, fekete farmer nem hiányozhat, az ing és a nyakkendő sem szokatlan tőle, a zakó viszont már ritkábban feszül vízisiklósan vállas felső testén, de hát egy ilyen alkalomra ki kell öltözni!
Nagy levegőt vesz majd kifújja, megköszörüli torkát s belekezd.
- Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek és megtisztelnek a figyelmükkel. Öröm ezt látni és egyben rettentő megtisztelő is. Ilyenkor az ember azért kicsit elbizonytalanodik, hogy jól cselekszik-e, jó döntést hozott-e. De aztán belegondol az elmúlt időszakban végzett munkájára és rájön, hogy itt az ideje lépni. Így szeretném bejelenteni, hogy a mai nappal lemondok tisztségemről!
Mert így megy ez, legalább is nálam. Ami nem megy, azt tényleg felesleges erőltetni.
Örültem mikor blogot írhattam. Örültem, hogy megteremtettem a saját kis világom. A saját kis gondolataim a saját kis olvasóköröm. Örültem, hogy megvolt a maga sajátságos stílusa, amivel tudtak azonosítani, hogy bezsebeltem vele 5-6 kedvenc blog díjat és, hogy született ennek köszönhetően egy aranyos kis népszerűsítő írás is róla.
Azt mondhatom elégedetten dőlhetek hátra mert ha nem is váltottam meg a világot, de pár embert néha elgondolkoztattam, megmosolyogtattam vagy pedig sikerült azt kiváltanom belőlük, hogy úgy tekintsenek rám mint egy valamilyen bloggerra.
És ez mindenképp jó. Főleg, hogy a blogírás összességében véve öncélú szórakozás, nem az előbb említett dolgok elérése a feladat.
Viszont az utolsó bejegyzéseknél már éreztem, hogy ez nem ugyan az mint régen.
Régebben csak jöttek a gondolatok, leültem s megírtam a bejegyzést. Néha végig jártam írás előtt a témát, megrágtam a dolgokat, hogy jobban, szebben, kerekebben tudják elhagyni kobakom de összességében véve akkor is azt mondhattam viszonylag spontán dolog volt.
Most viszont az utolsó bejegyzéseknél tényleg végig gondoltak voltak, felépítettetek voltak a bejegyzések.
És ez így már nem ugyan az.
Hogy, miért fordult el eme irányba???
Valószínűleg azért mert nincs elég szabad időm. Vagy suliban vagyok, vagy gyakorlaton. Általában ez veszi el a legtöbb időm. A maradékot tanulásra szánom és ami marad, azt inkább valamiféle szórakozásra, emberi kapcsolatok ápolására. A blogolás háttérbe szorult, de mondhatnánk úgy is, hogy törlődött.
Ötleteim, témáim, kalandjaim persze vannak dögivel!!! Hóhóó de még, hogy! Eme mondat után pödröm meg bajszom s nézek huncutul, olyan csikósan.
Persze nem, mert nincs bajszom és nem is vagyok csikós.
De lényeg a lényeg, az élet folyik és lenne mit írnom. Sokszor eszembe jutnak dolgok buszozás közben vagy mikor épp suliból gyalogolok elfele. Ugyan olyan kis spontán történetetek, gondolatok mint régen amiket bemutattam a nagyközönségnek. Nagy örömmel végig gondolom s konstatálom, hogy nem születne belőle rossz írás.
Aztán hazaérek és már sehol. Vagy ha van is, már csak egy erőltetett, tompa, semmilyen valami jön ki belőle. A poénok elvesznek, a csavar oda és a Lamaziusos stílusa sincs már.
És ez a legfőbb baj. Hogy egyszerűen nem tudom biztosítani a múltban prezentált színvonalat.
Örülök, hogy sokan megemlítették, hogy szeretik ahogy felépítem a bejegyzést. Hogy az eleje még nem utal a végére. Hogy olyan mesés, és könnyed. Ezek tényleg olyan kritikák mik jól esnek! De ezt most jelen pillanatban nem tudom hozni.
Nem beszélve arról, hogy tán ez lett a blogom jellemző vonala és stílusa.
Ötleteim, témáim vannak. Tényleg tudnék írni. De valahogy ha a bejegyzés nem hasonlít a szépen felépített, időnként szórakoztató, mesés bejegyzésre azt valahogy csalódásnak élném meg.
Mert ez a blog ilyesmi volt. Egy nagy mese, furcsa bevezetéssel majd totálisan más elbeszéléssel. Lezárásként pedig borítékolható volt a zene.
Viszont mostanra sem energiám sem időm nincs ilyet létrehozni. És ha mást írnék akkor valahogy megcsalnám magam, nem érezném magam hitelesnek. Bármennyire hülyén hangzik is az egész. Hisz a más gondolatok is én lennék. De valahogy az ide nem illene már....
Úgyhogy inkább abba hagyom. Próbálok visszatérni a blog olvasók társaságába és tán egy szép napon, egy másik helyen újra kezdeni az egészet a magam sajátságos stílusával de még is egy másabb blogban.
Köszönök hát minden egyes kommentet, látogatást és feliratkozást. Köszönöm a blogom népszerűsítését, elismerését. Röviden, köszönök mindent Hölgyek és Urak! :)
A további minden jót, boldog húsvétot így előre is és persze kellemes gumibogyiszörp napot!
Mert lehet most írom ki magam teljesen a bloggerek társadalmából és nem biztos, hogy lesz esélyem ezt kívánni Önöknek. És igen, furcsa világban élünk, még egy szép napon ezt is ünnepelhetjük. Elvégre, már nagyjából mindennek van napja.
2014. március 8., szombat
Nőnapi történet
Nőnap, nőnap, nőnap.
Mondja, ablakában állva, nézve a faluszéli szántókat
miközben nagyot szippant a friss falusi (papíron külvárosi) levegőből.
Vagyis szippantana….
Mert most a levegő összetételében a disznó sz*r szag dominál…
Bizony, sajnos falun sem minden móka és kacagás!
Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz…
Jaj, nem is, az egy másik történet.
Szóval. Nem, falun sem minden szép és jó. Nincs mindig cikornyás
szélű felhő az égen, vagy a szántón ugrándozó őzikék. A tenyeremből falatozó cuki
kis mókusokat meg egyenesen felejtsük el!
Nem, nem kérem. Ez parasztvakítás semmi több!!!
Pont annyira őszinte, mint a tanárnő megértő mosolya a harmadik
elb*szott feladatod után is vagy a gyerkőcök glóriája a buksijuk felett egy
nyíltnapon.
Úgyhogy nem, ne is álmodozzunk a madárcsicsergésre való
ébredésről meg vadakról és mókus etetésekről.
Pfhh, jó vicc.
Nagy ritkán, ha van!
Mondjuk, minden másnap ha előfordul!
Aztán ennyi!!!!
No de, én nem erről akarok mesélni.
Csak miközben ezt tapasztaltam az ablakomban állva eszembe
jutott, hogy ma nőnap van.
Bizony.
Ez is egy olyan ünnep mely kb. annyi tartalmat biztosít nekem,
mint bármely más szüli vagy névnap.
Holnap utánra már nem biztos, hogy emlékszem rá.
Csoki, virág, puszpusz oszt szevasz.
De most nem is erről akarok beszélni.
Viszont, azt tudták-e a Kedves Olvasók, hogy nőnapot 1917
óta tartunk, és valójában egy munkásmozgalmi lázadásból indult, hisz a szabad
munkavállalásért és egyenjogúságért vonultak fel a nők.
Ilyenkor eszembe jut az, mikor a tanárbácsi felhívja a
tanulók figyelmét, hogy az ásványvizeket és a rekesz fűszereket be kell vinni a
raktárba s az egyik leányzó azt mondja, hogy ő nem bírja el az 5kg-os fűszeres
rekeszt, az egy-egy zsugor ásványvizet meg egyenesen felejtsük el, és különben
is, az a fiúk dolga.
Ilyenkor tudom azt mondani, hogy cica, gondoltatok volna
erre 1857-ben New Yorkban. Ti akartatok egyenjogúságot….
De gondolom ezt tudták a Kedves Olvasók! Már mint nem a
tancsibácsis részt. Hanem az az előttit.
Viszont, hogy a történeten még egyet csavarjunk, nem is
erről akarok mesélni Önöknek!
Hanem!
Dobpergést kérek!
Hmmm…..
Mondom dobpergést kérek!!!
Helyeeees!
Szóval arról mesélnék, hogy a nőnaphoz egy emlékezetes
történetem kötődik, ami úgy kezdődik, hogy…
251-es tanterem. Szakmai angol.
- Jól van, akkor a név hallatán a tulajdonosát kérném, hogy
mutassa fel a leckéjét. Köszönöm! Akkor kezdjük is. Aladár?
- Itt van tanárnő.
- Köszönöm. Ambrus?
- Te megcsináltad??? Kérdezi a hölgyike a balomon.
- Dehogyis, tudod mikor csinálok meg 120 szókártyát magyar
angol felírással. Ne nézz hülyének, nem vagyok ötéves, hogy ezzel sz*rakodjak
órákat. Megtanultam a szavakat, kész. Bármikor megírom 5ösre.
- Odaadjam majd? Felmutatod és megúszod. Engem úgy is előbb
kérdez.
- Nem, köszi, megoldom. Csak figyelj!
Pár emberrel később.
- László, megcsinálta?
- Tanárnő, először is szeretnék Önnek boldog nőnapot kívánni
így utólag is!
- Óhh, köszönöm szépen, hogy gondolt rám egyedüli férfiként
az osztályból! Szóval nem csinálta meg.
- Ne..há…tanárn…
- Jól van, egyes.
- Neeeeee.
Hát ez lett volna a nőnapi történetem. Meg ez volt annak a
története, ahogy nem lett év végén ötös angolból.
De most eljött a búcsú ideje, úgyhogy zárom soraim.
Kérdésetekre pedig a válasz, igen, még mindig szexi vagyok
(tudom, hogy ez a legfőbb dolog ami érdekel Titeket :D) és hogy ennyi időm
adódik a blogolásra. Két és fél hónap múlva vizsgák s szerintem nem fog
változni a helyzet.
További kellemes hétvégét és jó pihenést Népek!
Az erő legyen Veletek és a fokhagyma, mert egészséges és jó
ízt ad az ételeknek!
A viszontlátásra. :)
2014. február 4., kedd
Meg lett-e szexuálva???
The question is....
Meg lett-e szexuálva a tudását felmérő vizsgáján történetünk főhőse vagy sem???
Vagy mondhatjuk úgy is...
Megb*szták-e a srácot a szintvizsgáján???
Hamarosan kiderül.
De csak a reklám után.
Valahol ott kezdődik a történet, hogy szegény szerencsétlen kisbéri lakos, aki Székesfehérváron tanul, Győrbe ment el tegnap este (Ahol nővérénél szállt meg s macskás hálóingjében hált....képek is készültek) hogy aztán Veszprémbe levizsgázhasson 8tól.
Igen, négy település egy mondatban amit mondjuk magának köszönhet, de sebaj, így kalandosabb!!!
Veszprémben sosem járt így garantált volt a kaland!
Az oda út zord volt és kemény. Farkasok üvöltöttek, hideg, északi szél tépte szövetkabátját, az úton több elesett társával is találkozott, de ő, csillogó szemmel csak ment előre, a végtelenbe, és tovább!!!
Vagy szimplán csak majd befagyott a s*gge a minusz 7 fokban, de oda talált.
Az előbbi hősiesebb így azt említjük meg.
Ez után egy finom három órás vizsga, melyben kész menüsorhoz kellett megteríteni és felrakni az italokhoz a megfelelő poharakat. Aztán bekészíteni a szerviz eszközöket, úgy mintha angol felszolgálási módban felszolgálnánk őket. Utána eszköz ismeret (mint pl kaviár tartó, rák kés és csiga fogó csipesz stb.) végül pedig egy levesből, főételből álló menü felszolgálása angol módban, majd a desszert svájciban.
(Angol a silver service, fehér kesztyűs, kinyalom a s*gged Te sznob f*szkalap, lesem kívánságod, újratöltöm italod, újra kínálok és egyéb finomság, ugrásra készen de semmi pajtizás, csak jó étvágyat meg egészségére, I hate it... svájci meg amit mindenki tapasztal egy étteremben, jobbról eléd rakják, kitöltik italod majd magadra maradsz, hogy ízlett, jól érezted magad kérdések és nem áll két méterre a pincér tőled, I love it)
Ez lement úgy, hogy időnként megjelent a vizsgabiztos az "Elnézést, a levest nem alaptányérral kellett volna felszolgálni???" vagy "Ha a vizes poharat ide rakjuk akkor hogy töltöd ki???" kérdésekkel.
Ez után kis szünet majd eredmény hirdetés.
Hogy kinek és milyen eredménnyel sikerült a vizsgája....
Vajon főhősünknek, hogy sikerült???
A, Nem elég, hogy az előbb említett mondatok példázzák, hogy voltak hibái, de mellé az amúgy jófej vendégét még le is öntötte a levessel (mer' f*s volt az alátééééét >.<) és végül az eszközök felismerésénél a pánik és izgalom hatására még a hal kés sem ment neki így, tanárúr sajnálkozva de azt kellett, hogy mondja, nem engedheti át.
B, Szimplán nem tudott semmit, nem ment neki semmi és meghúzták. (hangsúlyozom, angol felszolgálás volt a vizsga nagy része amit nem tudsz gyakorolni csak suliban, de idei évben egyszer volt benne részem, a tavalyi évben meg mondjuk 5 alkalommal, de úristen, május hol van már....)
C, A fent említett leírások valós alapúak, hibákat elkövetett de átengedték.
A tippeket kéreeeeeeem.....
(dobpergés)
Most!!!!
A helyes válasz pedig aaaaaaaa
B.
Most visszaolvasod, hogy melyik a B.
Megdöbbensz.
Majd azt mondod.
Hát....végül is, tiszta sor, hogy nem egy májer. :P
De persze azért szeret hülyét csinálni a főszereplő az emberből így végül benyögi, hogy amúgy egy 4-sel átengedték.
Ahogy ezt eljátszotta mind a nagy nővérével és anyukájával. ^^ :D
Úgyhogy a válasz a "Meg lett-e szexuálva Lamazius a szintvizsgáján??? egyértelműen az, hogy nem lett megb*szva!!!! ^^
Így mindenki örül, és Lamazius tanulhat tovább, készülhet a májusi újabb vizsgáira és persze úgy néz ki van rá esély, hogy egyszer ez a fura és abszolút nem normális szerzet vendégeket szolgáljon majd ki egy szép napon egy kellemes kis vendéglátó ipari egységben! ^^
Meg lett-e szexuálva a tudását felmérő vizsgáján történetünk főhőse vagy sem???
Vagy mondhatjuk úgy is...
Megb*szták-e a srácot a szintvizsgáján???
Hamarosan kiderül.
De csak a reklám után.
Valahol ott kezdődik a történet, hogy szegény szerencsétlen kisbéri lakos, aki Székesfehérváron tanul, Győrbe ment el tegnap este (Ahol nővérénél szállt meg s macskás hálóingjében hált....képek is készültek) hogy aztán Veszprémbe levizsgázhasson 8tól.
Igen, négy település egy mondatban amit mondjuk magának köszönhet, de sebaj, így kalandosabb!!!
Veszprémben sosem járt így garantált volt a kaland!
Az oda út zord volt és kemény. Farkasok üvöltöttek, hideg, északi szél tépte szövetkabátját, az úton több elesett társával is találkozott, de ő, csillogó szemmel csak ment előre, a végtelenbe, és tovább!!!
Vagy szimplán csak majd befagyott a s*gge a minusz 7 fokban, de oda talált.
Az előbbi hősiesebb így azt említjük meg.
Ez után egy finom három órás vizsga, melyben kész menüsorhoz kellett megteríteni és felrakni az italokhoz a megfelelő poharakat. Aztán bekészíteni a szerviz eszközöket, úgy mintha angol felszolgálási módban felszolgálnánk őket. Utána eszköz ismeret (mint pl kaviár tartó, rák kés és csiga fogó csipesz stb.) végül pedig egy levesből, főételből álló menü felszolgálása angol módban, majd a desszert svájciban.
(Angol a silver service, fehér kesztyűs, kinyalom a s*gged Te sznob f*szkalap, lesem kívánságod, újratöltöm italod, újra kínálok és egyéb finomság, ugrásra készen de semmi pajtizás, csak jó étvágyat meg egészségére, I hate it... svájci meg amit mindenki tapasztal egy étteremben, jobbról eléd rakják, kitöltik italod majd magadra maradsz, hogy ízlett, jól érezted magad kérdések és nem áll két méterre a pincér tőled, I love it)
Ez lement úgy, hogy időnként megjelent a vizsgabiztos az "Elnézést, a levest nem alaptányérral kellett volna felszolgálni???" vagy "Ha a vizes poharat ide rakjuk akkor hogy töltöd ki???" kérdésekkel.
Ez után kis szünet majd eredmény hirdetés.
Hogy kinek és milyen eredménnyel sikerült a vizsgája....
Vajon főhősünknek, hogy sikerült???
A, Nem elég, hogy az előbb említett mondatok példázzák, hogy voltak hibái, de mellé az amúgy jófej vendégét még le is öntötte a levessel (mer' f*s volt az alátééééét >.<) és végül az eszközök felismerésénél a pánik és izgalom hatására még a hal kés sem ment neki így, tanárúr sajnálkozva de azt kellett, hogy mondja, nem engedheti át.
B, Szimplán nem tudott semmit, nem ment neki semmi és meghúzták. (hangsúlyozom, angol felszolgálás volt a vizsga nagy része amit nem tudsz gyakorolni csak suliban, de idei évben egyszer volt benne részem, a tavalyi évben meg mondjuk 5 alkalommal, de úristen, május hol van már....)
C, A fent említett leírások valós alapúak, hibákat elkövetett de átengedték.
A tippeket kéreeeeeeem.....
(dobpergés)
Most!!!!
A helyes válasz pedig aaaaaaaa
B.
Most visszaolvasod, hogy melyik a B.
Megdöbbensz.
Majd azt mondod.
Hát....végül is, tiszta sor, hogy nem egy májer. :P
De persze azért szeret hülyét csinálni a főszereplő az emberből így végül benyögi, hogy amúgy egy 4-sel átengedték.
Ahogy ezt eljátszotta mind a nagy nővérével és anyukájával. ^^ :D
Úgyhogy a válasz a "Meg lett-e szexuálva Lamazius a szintvizsgáján??? egyértelműen az, hogy nem lett megb*szva!!!! ^^
Így mindenki örül, és Lamazius tanulhat tovább, készülhet a májusi újabb vizsgáira és persze úgy néz ki van rá esély, hogy egyszer ez a fura és abszolút nem normális szerzet vendégeket szolgáljon majd ki egy szép napon egy kellemes kis vendéglátó ipari egységben! ^^
2014. január 30., csütörtök
Ohhhh Emberek....
Szőke fürtök, nagy kék szemek. Glóriám is megcsillan a napfényben, sőt szárnyakat is varázsolok a hátamra ha kell!
De egy percig nem állítom, hogy angyal lennék.
Oroszlán csillagjegyű pók vagyok.
Vannak lány barátaim. Hogy, miért??? Nem részletezem, mert felesleges. Pont azért amiért Neked is vannak ellenkező nemű pajtásaid.
Lány és fiú közt nincs barátság maximum ha mindketten aszexuálisan tudnak egymáshoz viszonyulni.
De ez pont annyira sűrűn fordul elő mint Király L. Norbi és a tiszta hangok egy színpadon.
Különbség az emberek és köztem, hogy én ezeket nem tagadom.
Lehet elítélni és megvetni a másikat. R*bancnak vagy lelketlen f*sznak titulálni.
De amint az ajtók becsukódnak, az ablakon benézve már csak az elhullajtott szárnytollakat látod. A hiányzó glóriát, mely tán sosem volt ott. Az élettelen testet, mely belefulladt az üres ígéreteibe és az üveges szemeket amelyben a másik élete utáni vágy tükröződik.
Hittem és még valamennyire hiszek a tündérmesékben.
Hogy jön majd egy angyal és a pókból embert nevel.
És, hogy mennyi esélyt látok rá???
Erre most csak egy keserű mosollyal tudok válaszolni....
De egy percig nem állítom, hogy angyal lennék.
Oroszlán csillagjegyű pók vagyok.
Vannak lány barátaim. Hogy, miért??? Nem részletezem, mert felesleges. Pont azért amiért Neked is vannak ellenkező nemű pajtásaid.
Lány és fiú közt nincs barátság maximum ha mindketten aszexuálisan tudnak egymáshoz viszonyulni.
De ez pont annyira sűrűn fordul elő mint Király L. Norbi és a tiszta hangok egy színpadon.
Különbség az emberek és köztem, hogy én ezeket nem tagadom.
Lehet elítélni és megvetni a másikat. R*bancnak vagy lelketlen f*sznak titulálni.
De amint az ajtók becsukódnak, az ablakon benézve már csak az elhullajtott szárnytollakat látod. A hiányzó glóriát, mely tán sosem volt ott. Az élettelen testet, mely belefulladt az üres ígéreteibe és az üveges szemeket amelyben a másik élete utáni vágy tükröződik.
Hittem és még valamennyire hiszek a tündérmesékben.
Hogy jön majd egy angyal és a pókból embert nevel.
És, hogy mennyi esélyt látok rá???
Erre most csak egy keserű mosollyal tudok válaszolni....
2014. január 15., szerda
2014. január 13., hétfő
Minden okkal történik
És ez tényleg így van!
Van sors, én legalább is hiszek benne.
Meg aztán valamiben kell hinni.
Valaki Istenben, valaki az őrangyalokban, valaki önmagában.
Én a sorsban.
Gondoljunk csak abba bele, hogy mindegyikőnkkel történt már rossz dolog, ebben biztos vagyok.
Sőt, azt is megkockáztatnám, hogy mindegyikőnkkel történt már olyan rossz dolog, amiről nem tehettünk.
Küzdöttünk a célunkért, vért izzadtunk, van olyan aki hónapokra zombi üzemmódba váltott miatta, vagy éjszakákat sírt át és mellé minden erejét mozgósította, közben lelkileg kikészült, de nem ért el eredményt.
Mondhatni elbukott.
Mert így volt neki megírva. Ez volt a sorsa.
Ezekből persze le lehet vonni a következtetést. Lehet úgy hozzáállni, hogy minden összeesküdött ellenem, hogy a világ gonosz, és sírunk, úgy mint apáink, a régi szép idők után.
Meg lehet úgy hozzáállni, hogy káromkodok egy qrva nagyot, hogy elmondom, hogy ez így kib*szás, hogy baromira nem ezt érdemeltem.
Majd szépen talpra állok, leporolom az ingem, megigazítom nyakkendőm, bekötöm a tornacipőm, végig simítom borostás arcom, veszek egy nagy levegőt és végig gondolom, hogy miért is történt ez.
Majd rájövök, hogy okkal történt. Hogy, nem véletlen ez az egész. Tényleg így kellett történnie. Hisz megtanultam ezt és ezt.
Tanultam belőle. Olyat, amit sosem tapasztaltam volna meg ha nem megyek végig ezen a hullámvölgyön.
Mert így is hozzá lehet állni. Hinni valamiben, leszűrni a tanulságot, majd a következő akadálynak újra vigyorogva nekifutni.
Vagy elmorogni még újabb tizenhét alkalommal az aktuális bajunkat és majd 20 év múlva rájönni, hogy mi lettünk az utca korlátolt gondolkodású, szűk látókörű, begyöpösödött, kellemetlen természetű vénembere.
Persze erre sosem fogunk rájönni, hisz sosem jönnek rá. Mert a világ úgy rossz ahogy van, és ez így van ha én mondom!
Van sors, én legalább is hiszek benne.
Meg aztán valamiben kell hinni.
Valaki Istenben, valaki az őrangyalokban, valaki önmagában.
Én a sorsban.
Gondoljunk csak abba bele, hogy mindegyikőnkkel történt már rossz dolog, ebben biztos vagyok.
Sőt, azt is megkockáztatnám, hogy mindegyikőnkkel történt már olyan rossz dolog, amiről nem tehettünk.
Küzdöttünk a célunkért, vért izzadtunk, van olyan aki hónapokra zombi üzemmódba váltott miatta, vagy éjszakákat sírt át és mellé minden erejét mozgósította, közben lelkileg kikészült, de nem ért el eredményt.
Mondhatni elbukott.
Mert így volt neki megírva. Ez volt a sorsa.
Ezekből persze le lehet vonni a következtetést. Lehet úgy hozzáállni, hogy minden összeesküdött ellenem, hogy a világ gonosz, és sírunk, úgy mint apáink, a régi szép idők után.
Meg lehet úgy hozzáállni, hogy káromkodok egy qrva nagyot, hogy elmondom, hogy ez így kib*szás, hogy baromira nem ezt érdemeltem.
Majd szépen talpra állok, leporolom az ingem, megigazítom nyakkendőm, bekötöm a tornacipőm, végig simítom borostás arcom, veszek egy nagy levegőt és végig gondolom, hogy miért is történt ez.
Majd rájövök, hogy okkal történt. Hogy, nem véletlen ez az egész. Tényleg így kellett történnie. Hisz megtanultam ezt és ezt.
Tanultam belőle. Olyat, amit sosem tapasztaltam volna meg ha nem megyek végig ezen a hullámvölgyön.
Mert így is hozzá lehet állni. Hinni valamiben, leszűrni a tanulságot, majd a következő akadálynak újra vigyorogva nekifutni.
Vagy elmorogni még újabb tizenhét alkalommal az aktuális bajunkat és majd 20 év múlva rájönni, hogy mi lettünk az utca korlátolt gondolkodású, szűk látókörű, begyöpösödött, kellemetlen természetű vénembere.
Persze erre sosem fogunk rájönni, hisz sosem jönnek rá. Mert a világ úgy rossz ahogy van, és ez így van ha én mondom!
2014. január 5., vasárnap
AztaQrvaaaaa
Elnézve eme remekművet több kérdés is megfordul a tudatlan kis buksimban.
Az első, hogy hogyan imádhatják eme színész legendát több millióan Németországban, lehet több arany és platina lemeze, továbbá, hogy Amerika miért nem toloncolta még ki???
A második pedig, hogy a klip rendező vajon milyen szer vagy szerek hatása alatt állt mikor ezt megálmodta, megalkotta és végül elégedettséggel nyugtázta, hogy bizony most valami egészen jót alkotott!!!
Én egy kíváncsi ember vagyok, ez van.
Jó szórakozást hozzá!
Egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Aztán megnézed még egyszer mert úúúúristeeeeeen..... :D
És persze elkezded terjeszteni. ^^
2014. január 4., szombat
Nosztalgia
Mennyi de mennyi éve már....
És még is emlékszem még.
Emlékszem az oda útra.
Emlékszem az ördög lakatokra.
Emlékszem a mosolyra.
Emlékszem a felfele útra.
Emlékszem az éjszakára.
Emlékszem az egymásba fonódó ujjainkra.
Emlékszem a beszélgetésekre.
Emlékszem az eszkimó puszikra.
Emlékszem, hogy bérelt helyem volt a válladon.
Emlékszem a kínra.
Emlékszem a sétára.
Emlékszem a fák közötti bujkálásra.
Emlékszem, hogy rejtetted el "erszényemben" a kezed.
Emlékszem a kutyira.
Emlékszem a csengőhangodra.
Emlékszem szinte mindenre.
Emlékszem arra, hogy mit éreztem akkor.
Amit azóta sem éreztem...
Pedig csak egy nap volt, és már sok-sok éve....
"and it kills me everytime"
Még is több emléket tudok felidézni abból az egy napból mint egy-egy egész kapcsolatomból....
Mert emlékszem.
És azt hiszem örökre emlékezni fogok.
És még is emlékszem még.
Emlékszem az oda útra.
Emlékszem az ördög lakatokra.
Emlékszem a mosolyra.
Emlékszem a felfele útra.
Emlékszem az éjszakára.
Emlékszem az egymásba fonódó ujjainkra.
Emlékszem a beszélgetésekre.
Emlékszem az eszkimó puszikra.
Emlékszem, hogy bérelt helyem volt a válladon.
Emlékszem a kínra.
Emlékszem a sétára.
Emlékszem a fák közötti bujkálásra.
Emlékszem, hogy rejtetted el "erszényemben" a kezed.
Emlékszem a kutyira.
Emlékszem a csengőhangodra.
Emlékszem szinte mindenre.
Emlékszem arra, hogy mit éreztem akkor.
Amit azóta sem éreztem...
Pedig csak egy nap volt, és már sok-sok éve....
"and it kills me everytime"
Még is több emléket tudok felidézni abból az egy napból mint egy-egy egész kapcsolatomból....
Mert emlékszem.
És azt hiszem örökre emlékezni fogok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)