De g*ciii

Suliból gyalogolván a buszvég felé mellém lépett egy khömm...brazil bodzaszedő hölgy (hisz nem lehet cigányozni mert az túl szélsőséges megnyilvánulás) s azt kérdezte tőlem. 
- Hé te...van mán egy cigid??? 
Enyhén megemelt bal szemöldökkel vetettem rá pillantásom. 
De most komolyan. Milyen választ várnak az ilyen emberek???
Mert szerintem (én legalább is így szoktam) ha sikert akar elérni az ember akkor általában olyan kulcsszavakat érdemes használni mint a "légyszíves", "kérem szépen", "elnézést". No már most bárhogy keresem eme kulcsszavakat, sehogy sem találom az előbb idézett mondatban. 
De gondolom meglátta bennem a vendéglátóst! Biztos ez történt!
Nem is tétlenkedtem.
Rögtön akcióba léptem.
Ingem végiggomboltam s megigazítottam. 
Előkaptam a táskámból a hangedlim (mert mér' ne lenne nálam egy kedd délután a hangedlim csak úúúgy?!?) s a drekóm (mert egy férfinál mindig kell, hogy legyen drekó!!!) és már hellyel is kínáltam a közeli padon a hölgyet. 
Retiküljét lesegítettem a sok munkában elfáradt válláról s elhelyeztem mellette. 
Ez után ahogy illik bemutatkoztam, elmondtam, hogy természetesen rendelkezek minőségi dohányárúval majd, hogy egy percig se tétlenkedjek, könnyű és kimért léptekkel a Hölgy bal oldalára fáradtam s az ingem zsebéből elővarázsoltam a doboz Canadian Classics-om s a hangedlivel letakart bal tenyerembe helyeztem. 
Pár szót természetesen ejtettem a dohányárúról mint például, hogy virginiai típusú dohányból készült melyet szokták "világos dohánynak" is nevezni mert az egy hetes pácolása után aranysárga vagy sötét narancs színűvé válnak a dohánylevelek. Ez után a felmelegített kamrákban meleg, forró levegőn szárítják. Mondhatjuk akár "női dohánynak" is könnyű aromája is íze miatt. Végül elmondtam, hogy a legfőbb termelő országok közé tartozik Argentína, Brazília és az Egyesült Államok is. 
Zárásként az évjáratot és a készítőt is megemlítettem. 
A hölgy kisebb bólogatásokkal és "hmm"-ekkel jelezte elégedettségét és egyetértését. 
Ez után átfáradtam a jobb oldalára előtte áthaladva, (szigorúan nem mögötte) majd szakszerűen a csomagolást védő fóliát drekóm pengéjével finoman felvágtam s eltávolítottam azt. Jöhetett a cigaretta bekínálása. 
Felnyitottam a csomagolását majd bekínáltam a Hölgynek, hogy vételezzen egy szálat. 
Ilyenkor mindig elgondolkozik a felszolgáló, hogy hogyan is illik a bekínálás elvégzését véghez vinni. Szakszerűen s precízen kihúzni egy centire a vendégnek egy szálat, ezzel is elősegítvén a választást s a gyors rágyújtást, vagy a döntést ráhagyni.
Bár a minőségi kiszolgáláshoz idő kell, de túl sok időt sem szabad ráfordítani egy-egy vendégre hisz így a többi vendég kiszolgálási ideje csökkenhet, ezáltal a kiszolgálás minősége romolhat. De, mivel még mindig a legfontosabb szempont, hogy a vendég jól érezze magát, továbbá, hogy a vendég akarata érvényesüljön így nem húztam ki egy szálat sem, rábíztam a döntést a Hölgyre hiszen most nem volt több vendégem, volt időm vele foglalkozni. 
Kihúzott hát egy szálat, finoman a szájába helyezte azt, majd picit elfordította fejét felém. 
Látszott rajta, hogy egy úri hölgy, ki nem először részesül ilyesfajta kiszolgálásban. 
A doboz cigarettát visszahelyeztem közben a zsebembe s azzal a lendülettel már vettem elő, elegáns, rozsdamentes acélból készült gyönyörű öngyújtóm. Bár még mindig elterjedt a gyufa használata, hisz az öreg felszolgálók azt vallják, csak az az igazi pincér aki képes egy magabiztos húzással meggyújtani gyufáját s utána a vendég cigarettáját is úgy, hogy közben nem borítja lángokba a vendég arcát a bajusz, szakáll, szemöldök valamelyikének a meggyújtásával. De a vendéglátás változik, balesetek történhetnek és tényleg nem tartozik a vendég komfort érzetéhez a lángoló arc, így én, az öngyújtó használata mellett voksoltam mindig is. 
Meggyújtottam hát egy elegáns mozdulattal cigarettáját. 
A hölgy ahogy szokás, elsőt csak szájra, másodikat viszont már kellemesen, lassan tüdőre szívta s várta, hogy az aromák kibontakozzanak szájában. 
Kibontakoztak.
Elégedetten fújta ki a füstöt, egyszer a száján, egyszer az orrán át. 
Én két lépést hátra lépvén figyeltem elégedett mosolyát majd a cigaretta "elfogyasztása" után megemlítette, hogy bár eddig fekete Dunhillt szívott, úgy érzi át fog szokni erre. 
Ez után még pár szót váltottunk majd végül elégedetten, egy nagy mosoly és egy még nagyobb "köszönök szépen mindent" kíséretében távozott. Természetesen én is mosolyogva kívántam a hölgynek szép napot és viszontlátásrát. 

Jóóóóó, lehet, hogy egy picit megszaladt a fantáziám. :P 
Valójában intelligens kérdése után a szokásos
"Bocs, nincs, nem dohányzom. " felelet  hagyhatta volna el a szám.
De nem hagyta....
Helyette rá néztem, megemeltem bal szemöldököm s azt válaszoltam. 
"Nem....neked nincs."
Amúgy nem volt nálam cigi mert nem dohányzom. 
És igen, értelmet nyert a bejegyzés címe! ^^