Nőnapi történet

Nőnap, nőnap, nőnap.

Mondja, ablakában állva, nézve a faluszéli szántókat miközben nagyot szippant a friss falusi (papíron külvárosi) levegőből.

Vagyis szippantana….

Mert most a levegő összetételében a disznó sz*r szag dominál…

Bizony, sajnos falun sem minden móka és kacagás!

Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz…

Jaj, nem is, az egy másik történet.

Szóval. Nem, falun sem minden szép és jó. Nincs mindig cikornyás szélű felhő az égen, vagy a szántón ugrándozó őzikék. A tenyeremből falatozó cuki kis mókusokat meg egyenesen felejtsük el!

Nem, nem kérem. Ez parasztvakítás semmi több!!!

Pont annyira őszinte, mint a tanárnő megértő mosolya a harmadik elb*szott feladatod után is vagy a gyerkőcök glóriája a buksijuk felett egy nyíltnapon.

Úgyhogy nem, ne is álmodozzunk a madárcsicsergésre való ébredésről meg vadakról és mókus etetésekről.

Pfhh, jó vicc.

Nagy ritkán, ha van!

Mondjuk, minden másnap ha előfordul!

Aztán ennyi!!!!

No de, én nem erről akarok mesélni.

Csak miközben ezt tapasztaltam az ablakomban állva eszembe jutott, hogy ma nőnap van.

Bizony.

Ez is egy olyan ünnep mely kb. annyi tartalmat biztosít nekem, mint bármely más szüli vagy névnap.

Holnap utánra már nem biztos, hogy emlékszem rá.

Csoki, virág, puszpusz oszt szevasz.

De most nem is erről akarok beszélni.

Viszont, azt tudták-e a Kedves Olvasók, hogy nőnapot 1917 óta tartunk, és valójában egy munkásmozgalmi lázadásból indult, hisz a szabad munkavállalásért és egyenjogúságért vonultak fel a nők.

Ilyenkor eszembe jut az, mikor a tanárbácsi felhívja a tanulók figyelmét, hogy az ásványvizeket és a rekesz fűszereket be kell vinni a raktárba s az egyik leányzó azt mondja, hogy ő nem bírja el az 5kg-os fűszeres rekeszt, az egy-egy zsugor ásványvizet meg egyenesen felejtsük el, és különben is, az a fiúk dolga.

Ilyenkor tudom azt mondani, hogy cica, gondoltatok volna erre 1857-ben New Yorkban. Ti akartatok egyenjogúságot….

De gondolom ezt tudták a Kedves Olvasók! Már mint nem a tancsibácsis részt. Hanem az az előttit.

Viszont, hogy a történeten még egyet csavarjunk, nem is erről akarok mesélni Önöknek!

Hanem!

Dobpergést kérek!

Hmmm…..

Mondom dobpergést kérek!!!

Helyeeees!

Szóval arról mesélnék, hogy a nőnaphoz egy emlékezetes történetem kötődik, ami úgy kezdődik, hogy…

251-es tanterem. Szakmai angol.

- Jól van, akkor a név hallatán a tulajdonosát kérném, hogy mutassa fel a leckéjét. Köszönöm! Akkor kezdjük is. Aladár?

- Itt van tanárnő.

- Köszönöm. Ambrus?

- Te megcsináltad??? Kérdezi a hölgyike a balomon.

- Dehogyis, tudod mikor csinálok meg 120 szókártyát magyar angol felírással. Ne nézz hülyének, nem vagyok ötéves, hogy ezzel sz*rakodjak órákat. Megtanultam a szavakat, kész. Bármikor megírom 5ösre.

- Odaadjam majd? Felmutatod és megúszod. Engem úgy is előbb kérdez.

- Nem, köszi, megoldom. Csak figyelj!

Pár emberrel később.

- László, megcsinálta?

- Tanárnő, először is szeretnék Önnek boldog nőnapot kívánni így utólag is!

- Óhh, köszönöm szépen, hogy gondolt rám egyedüli férfiként az osztályból! Szóval nem csinálta meg.

- Ne..há…tanárn…

- Jól van, egyes.

- Neeeeee.

Hát ez lett volna a nőnapi történetem. Meg ez volt annak a története, ahogy nem lett év végén ötös angolból.

De most eljött a búcsú ideje, úgyhogy zárom soraim.

Kérdésetekre pedig a válasz, igen, még mindig szexi vagyok (tudom, hogy ez a legfőbb dolog ami érdekel Titeket :D) és hogy ennyi időm adódik a blogolásra. Két és fél hónap múlva vizsgák s szerintem nem fog változni a helyzet.

További kellemes hétvégét és jó pihenést Népek!

Az erő legyen Veletek és a fokhagyma, mert egészséges és jó ízt ad az ételeknek!

A viszontlátásra. :)

 És persze  boldog nőnapot, ne, hogy azt higgyék, hogy megfeledkeztem Önökről! :P