És ez tényleg így van!
Van sors, én legalább is hiszek benne.
Meg aztán valamiben kell hinni.
Valaki Istenben, valaki az őrangyalokban, valaki önmagában.
Én a sorsban.
Gondoljunk csak abba bele, hogy mindegyikőnkkel történt már rossz dolog, ebben biztos vagyok.
Sőt, azt is megkockáztatnám, hogy mindegyikőnkkel történt már olyan rossz dolog, amiről nem tehettünk.
Küzdöttünk a célunkért, vért izzadtunk, van olyan aki hónapokra zombi üzemmódba váltott miatta, vagy éjszakákat sírt át és mellé minden erejét mozgósította, közben lelkileg kikészült, de nem ért el eredményt.
Mondhatni elbukott.
Mert így volt neki megírva. Ez volt a sorsa.
Ezekből persze le lehet vonni a következtetést. Lehet úgy hozzáállni, hogy minden összeesküdött ellenem, hogy a világ gonosz, és sírunk, úgy mint apáink, a régi szép idők után.
Meg lehet úgy hozzáállni, hogy káromkodok egy qrva nagyot, hogy elmondom, hogy ez így kib*szás, hogy baromira nem ezt érdemeltem.
Majd szépen talpra állok, leporolom az ingem, megigazítom nyakkendőm, bekötöm a tornacipőm, végig simítom borostás arcom, veszek egy nagy levegőt és végig gondolom, hogy miért is történt ez.
Majd rájövök, hogy okkal történt. Hogy, nem véletlen ez az egész. Tényleg így kellett történnie. Hisz megtanultam ezt és ezt.
Tanultam belőle. Olyat, amit sosem tapasztaltam volna meg ha nem megyek végig ezen a hullámvölgyön.
Mert így is hozzá lehet állni. Hinni valamiben, leszűrni a tanulságot, majd a következő akadálynak újra vigyorogva nekifutni.
Vagy elmorogni még újabb tizenhét alkalommal az aktuális bajunkat és majd 20 év múlva rájönni, hogy mi lettünk az utca korlátolt gondolkodású, szűk látókörű, begyöpösödött, kellemetlen természetű vénembere.
Persze erre sosem fogunk rájönni, hisz sosem jönnek rá. Mert a világ úgy rossz ahogy van, és ez így van ha én mondom!
Nem tudom miért, erről valamiért a Nulladik óra című film jutott eszembe. Lehetünk akárkik, száz dologban különbözhetünk egymástól, az élet értelmét keressük, bizonytalanok vagyunk bolyongunk ugyanúgy mint mások, közben az élet zajlik mellettünk, ellenünk, és mi birkózunk vele folyton folyvást.
VálaszTörlésNem láttam azt a filmet de biztos így van ha Te mondod. :D
TörlésÉs tényleg úgy van, hogy megy a folyamatos harc, de ezekből tanulunk és leszünk nagy és okos felnőttek! Már ha akarunk ezekből tanulni...
Ember küzdj, s bízva bízzál - pingpongozz, hogy el ne hízzál!
VálaszTörlésMagadban bízz Zsüni, s "ne súgjon a füled"! Ha nem súg a füled, akkor megtetted amit lehet. Jómagam - minden ellenkező tapasztalat ellenére - optimista vagyok, nem hiszem, hogy a világ csúnya. Az Univerzum pedig csak működik, hiába próbálnak némelyek visszahúzni.
Az első sor második fele leépített.... -.- :D
TörlésEz honnan van és miért pont velem kellett megosztania, Uram??? :D
Én amúgy totálisan jól beszél Mr.! ^^
Én hiszek magamban, a sorsban s egy percig nem gondolom, hogy a világ csúnya.
Persze, pici vagyok, és tapasztalatlan, úgyhogy megeshet, hogy nekik van igazuk. De abban egy percig nem kételkedem, hogy az nem megoldás ha ezt naponta elmondjuk többször is...
Hogy honnan van? Vámház krt... ja, nem. Kb akkoriban hallottam először, mikor az éveim száma annyi volt, mint a tiéd most - csak a memom elég tűrhető, s magvas gondolatokat (néha) megjegyez :D
TörlésNos, egy 22 éves ember se nem pici, se nem tapasztalatlan, se nem tudatlan - kapásból cáfolod az utolsó mondatoddal, s ez így van jól!
Nem megoldás a mantrázás, persze hogy nem.
De lehet, hogy nem mindig a cél a fontos, hanem az odáig vezető út.
Köszönöm szépen ezt a pár komoly gondolatot és persze, hogy nem kezel tudatlan gyerekként Mr.! :)
TörlésAz utolsó sorát meg idézni fogom még ha nem baj a jövőben mert az zseniális! :)
Az utolsó sor sem az én érdemem, de olyan régen olvastam a felvilágosodás filozófiájáról, hogy kuszák a gondolataim - arra már nem emlékszem, hogy Descartes, Montesquieu, vagy a többiek közül ki fogalmazta meg ezt...
TörlésS ezek után eszembe ötlik, hogy tkp. Angliából indult az egész amit "felvilágosodásnak" nevezünk, akkor teljes a káosz részemről ;)
Nem kioktatásképpen, de mintha említettem volna korábban, hogy a tegezés természetes nekem, s nem egy irányból - ugye?
Az első sor második fele nagyooon jóóóóó!!!! (ping-pong) :D
TörlésNo majd akkor utána nyomozok, hogy az utolsó sora a Mr.-nek honnan származik mert tényleg jó, és akkor már jó lenne tudni, hogy kinek a buksijából röppent ki.
TörlésÉs igen, megtiszteltél azzal, hogy tegeződjünk! :) Én ezt nem is felejtettem el, de jellemző rám, hogy Hölgyeket, Urakat (kik érdekesek rá) magázom, kortól függetlenül. Ha szétnézel a kommentjeim közt, akkor láthatod, nem csak Neked, Önnek, szoktam magázós dolgokat írni. Nekem ez ilyen hóbortom. :D
Meg van bocsátva - sejtettem is, de a "tiszta vizet a pohárba" munkált bennem :D
TörlésHa egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!
VálaszTörlésFogas kérdés??? :-o Fogasról, mint halról beszélünk vagy szimplán arról, hogy eme kérdésben fogak vannak?? :-o
Törlésegyértelműen a ruhafogasról. :-D
TörlésNa, bakker (ugye milyen trendy vagyok? pedig távol áll tőlem :P)... elfelejtettem átállítani a rendszert, de sebaj, a saint-moty is én vagyok. Én, deFalla :D
VálaszTörlésÉs ezt az olvasóközönség tudja is! :)
TörlésLamazius! Ez a szomorú valóság. Van, aki próbál élni a lehetőségekkel, és ha támad valami nehézség az életben, vagy "arcon csapja" valami, akkor elkezd azon keseregni. Mindennek a negatív oldalát erősíti fel. Mindenből a legrosszabb kiutat feltételezi. Mindenki reakciójából a feléje irányuló leggonoszabbat feltételezi, és képtelen hinni, a pozitív dolgokban. (Utóbbi sajnos nagyon személyes tapasztalat, és hiába próbálok az illető lelkére beszélni... :( )
VálaszTörlésDe szerencsére nem mindenki ilyen, és van, aki képes felmászni egy-egy jó nagy büdös pofon után a szakadékból is. :)
Ez így van. :) És persze tényleg küzdeni kell mert máshogy amúgy sem lehet.
TörlésA magyar egy pesszimista nép. Elvileg. De én hiszem, hogy amit akarok, az úgy is lesz.
VálaszTörlésÉn ezt vallom: Az ember a maga ura és nem ura a sors.
Spinoza szerint "Az ítéleteknek alávetett ember nem a maga ura, hanem ura a Sors" mondjuk ebben lehet igaza van. Ezt legalább értékeltem a filozófia vizsgámba, mert ez érdekes. A Sors a te gitáros ujjaidban leledzik :)
:))
Törlés