Meguntam, úgyhogy....

Egyszerűen meguntam.

Érdekes dolog ez.
Mindig az a fajta ember voltam akit lehetett hajnalok hajnalán hívni azzal, hogy "Megcsaaaalt, hogy tehette ezt??? vagy "Részeg vagyok...nem tudom mit érzek..." s én mindig próbáltam segíteni. 
Mindig az voltam akire lehetett támaszkodni s aki kitartott is. 
Mindig az voltam aki ott volt a megbeszélt találkozókon s ment ha megcsörgették, hogy találka chaten. 
Röviden mindig az voltam aki bókjaival megpróbálta elérni azt, hogy a lány igenis érezze azt, hogy maximálisan csinos, okos és gyönyörű világ lakozik benne. Hogy, elérjem azt, hogy a lány érezze s tudja, hogy nem véletlenül barátkozok vele. 
S persze mindig elégedetten konstatáltam a pirulós mosolyokat, a cuki vagyok-at és a bolondokat. Örültem, hogy örülnek s örültem, hogy örülök mellettük. 
De jön a tipikus...
Ha az ember a kis kacsóját adja (ami nálam inkább bányásztenyér szívsebész-zongorista ujjakkal) akkor az egész karját tépik le.
S talán ezzel még nincs is gond. Azt szoktam mondani, hogy öntsd ki a szíved, nyavajogj egy kicsit nekem,  zaklass nyugodtan, szívesen segítek. És amúgy is, ha fordítva lesz a dolog, én nem fogom kétszer meggondolni a dolgot csak cselekszem. Úgyhogy tényleg, szívesen vagyok embereknek (itt lányokra gondolok főleg) a támasza. 
De amúgy nyugodtan b*sszák meg!
Egyszerűen elegem van a sh*tből. 
Meguntam már azt, hogy valamit százszor kell elmondani, egy napig megfogadja majd indul az egész előröl. 
Meguntam már azt, hogy nagyon sok az üres ígéret, hogy majd jelentkezik, majd csörög, majd ír. 
A nagy lóf*szt. Ha nem lelkét kell építeni akkor nagyon könnyen megtudnak feledkezni az emberről. 
Jön az ígéret, írni fogok egy héten belül. Két hét múlva még mindig semmi. Majd én írok. Válaszol. Két sor, elfoglalt, tanulnia kell sokat vagy dolgoznia, sok a program de ígéri írni fog. 1 hét múlva ír, hulla fáradt, amúgy jól van és nincs semmi, mi újság. 
Mi a f*szom ez??? Ez nem levél, ez f*s! 
Én elhiszem, elhiszem, hogy nem én vagyok a legfontosabb az életében (még ha időnként ezt is állítja) én azt is elhiszem, hogy elfoglalt. De b*zd meg, ha azt ígéred, hogy jelentkezel egy héten belül, vagy egy konkrét napon írsz, akkor ne egy hétre rá írj. Megértem, hogy nincs időd, de tudod, arra van időd amire akarsz szakítani. Szóval sosem hittem az olyanokba, hogy egész nap tanulnom kellett. Ne akard bemesélni, hogy ebéd után, tele hassal nincs 10 perced írni 10 sort, hogy ahogy ígértem írok, minden rendben, sokat kell tanulni de azért megvagyok és a többi és a többi. Úgyhogy az ilyenekben sosem hittem. Nem kell nekem két oldalas levél, de ha ígérted, hogy írsz akkor legalább azt írd meg a megbeszélt időpontban, hogy elfoglalt vagy s nem tudsz sokat írni. De írj, meg megígérted!
Aztán persze jön a sajnálom, a "bambi vagyok, most vesztettem el anyukámat" nézés, egy ölelés, egy rövid és kedves levél, vagy egy sms, vagy valami zene. Kedves, aranyos, nagyon sajnálja. 
Ezzel nem lenne gond. 
De az ötödik kör után tényleg csak mosolygok s már nem tudom azt mondani szívből, hogy nincs semmi baj. 
Nem szeretem ha hülyének néznek.
B*zd meg!!!
És mi a legviccesebb??? Mi a legviccesebb az egészben??? No, ötlet???
Van egy srác, millió egy jó tulajdonsága mellett van pár olyan dolga amivel sosem tudtam egyet érteni. Pl. az, hogy időnként a lányokat elég nyersen, durván tudja a helyükre rakni. Sosem értettem vele egyet, de mivel nem egyszerű természet és veszekedni sem volt kedvem, úgy voltam vele ha ő így jónak látja....
És basszus igaza van! Ha neki ígérnek valamit, max. egyszer megy utána, hogy még is hol vagy. Utána már hagyja a p*csába, ha tényleg annyira fontos vagyok Neked, majd jelentkezel. Ha valamit ígér a leányzó s nem teszi meg hát kiosztja, kicsit nyersen ahogy mondtam, de nem zavarja, hogy oda pirít. És tényleg jól teszi. Valszeg ő már túl van ezen a nagyon cuki vagyok, biztos cukik lesznek velem fázison. 
Hát sajna nem így van. 
Legalább is még nem találtam meg azt a lányt aki megérdemelné a feltétel nélküli tiszteletet és megbecsülést. Sajnos tényleg az van, hogy az ember lehet maximálisan kedves, de azzal nem azt éri el, hogy akkor majd abba a qrva kis kosárba szint úgy beleadja a dolgait, nem várva el, hogy majd visszakapja. Nem sajna. Beleadnak amit beleadsz, pluszt ne várj. Előbb Te cselekedj aztán majd talán...De ugye a példák már megmutatták, hogy ez is felesleges. 
Kukába azzal a qrva kis kosárral!
Ez van. 
Meguntam, úgyhogy kapjátok be a f*szomat! 
Köszönöm! 
Lassan az ajtók záródnak. Ha bezárok egy ajtót, akkor az nem nyílik ki újra.
Ez pont annyira biztos mint, hogy nem én fogok kopogni.
S nem vagyunk sztahanovisták sem. Csökkenteni kell a munkaidőt és a nyitva tartást. Úgy néz ki a megfelelő munka is eredményre vezet, nem kell maximalistának lenni. 
Ennyit akartam mára. 
B*sszátok meg!