Hol VOLT, hol nem VOLT

50 évvel később...
Lamazius már lassan 72 éves. 
Kint üldögél a háza előtt egy szép nyári délutánon a padon amikor az utca kis gyerekserege elkezd köré gyűlni. 
Itt van a folyton málnaszörptől Jokeres mosollyal rendelkező 5 éves Szilvi, a 6 éves Krisztián, aki azóta jár Lamazius bácsihoz mióta egyszer berúgta hozzá a labdáját s Lamazius bácsi nem elkezdte a "veteményeim te büdös kölök" hanem szépen fogta a lasztit, dekázott vele párat majd visszaollózta az ámuló kisgyereknek. 
Aztán nem szabad megfeledkeznünk a csapat legöregebb tagjáról, Ádámról aki most töltötte be a 8-at s az új biciklijével érkezett az utca jó fej bácsikájához, valamint a 4 éves múlt, angyalian elbűvölő Lilláról. 
Eme négyes mindig jött boldogítani Lamazius bácsit. Sokszor jöttek az ő kis barátaik is. 
Lamazius bácsi körül mindig voltak apró gyerekek. Persze nem azért mert római katolikus pap lett volna. Nem, nem. 
Lamazius bácsi körül azért voltak gyerekek mert Lamazius bácsinak érdekes történetei, meséi voltak. 
Lamazius bácsi röviden, cool arc volt! 
Egy nap Lilla jött, hogy vett neki az apukája új mesekönyvet és Lamazius bácsi legyen szíves, olvasson fel neki belőle. 
Közben persze megérkeztek a többiek is. 
Négy kis csemete ott ült Lamazius bácsi előtt s várták a mesét.
Lamazius bácsi kinyitotta a könyvet, látta benne a csillogó sörényű, pink patájú, már-már gusztustalanul cuki gyerek lovat. Elolvasta a címet, "Egy póni élete" majd az első mondatot. 
"Eeehhhh" Lamazius bácsinak nem tetszett a könyv.  
-Gyerekek, ez sz*r, mesélek helyette valami jobbat! 
Történetünk 50 évvel ezelőtt kezdődik, 2013. július 5-én, egy pénteki napon.
Elindultam nővéremmel, tudjátok, a még most is rollerrel közlekedő, Billy Talentet meg Intim Torna Illegált éneklő burkoltan hippi öreglánnyal, Sopronba a VOLT fesztiválra. 
Már a vonat út alatt elkezdődött a show.
Bár a jegyünk nem egymás mellé szólt de mivel nem ült ott senki ezért beültem nővérem biztatására a mellette lévő helyre. Igen, törvényt szegtem. Rossz ember voltam. Pedig akkoriban ahogy most is, két fő dolog jellemzett, az egyik, hogy pokolian jóképű voltam, a másik meg, hogy egy angyal. Felhősebb időkben lehetett látni a glóriám, sőt, sok ember sosem tudta felfogni, hogy miért nincs szőke aranyfürtös hajam és naaagy kék szemeim. A szárnyakról nem is beszélve. Szóval beültem nővérem mellé. Természetesen az ő nyomására. A helyzet áldozata voltam, lehúzott a mélybe, a pokolba taszított. Kegyetlen érzés volt életemben először szabály szegni. (mondja, elhaló hangon, könnyes szemmel) De azt mondtam egyszer mindent ki kell próbálni. Nővérem nagy bánatára. Ugyanis elszabadultam. Beszéltem neki sokat, csigát uszítottam rá, az üdítőm kupakját csavargattam az arcán, csak, hogy pár jó dolgot említsek. Persze őt sem kellett félteni, s azzal a mondatával, hogy "ígérd meg nekem, hogy nem fogsz becsajozni a VOLTon" abszolút korrigált mindent, úgyhogy nem kell sajnálni. 
Velünk szemben ült egy Nirvana pólós helyes leányzó zöld bakancsban aki időnként jót mosolygott a Malcsik gyerekek ámokfutásán, de hát ha mi belejövünk a dolgokba akkor az emberek nem tudják megállni, hogy ne röhögjenek rajtunk! ^^ Idő közben egy bácsika is csatlakozott hozzánk aki amúgy nővérem helyén ült volna de jó fej volt, nem akarta elszakítani egymás mellől a két testvért így leült velünk szemben. Sokszor rajta is látszódott, hogy csak a jól nevetsége miatt nem röhög rajtunk nagyon.  
Malcsik gyerekek tényleg elszabadultak. :D 
Amúgy ezen a vonatúton újra azzal kellett szembesülnöm, hogy még akár az együtt utazók is inkább hallgatnak zenét, olvasnak valamit, mint hogy beszélgessenek egymással....
No de megérkeztünk Sopronba, csatlakozott hozzánk Adri, nővérem munkatársa, aki körbevezetett minket a városban, fagyiztunk, kávéztunk majd jöhetett a VOLT. 
Elrendeztük gyorsan amit el kellett, s beültünk Dr. Csernus Imre előadására, mely az őszinte párkapcsolatról szólt. Úgy voltunk vele koncertek még nem igazán vannak, legalább is olyan ami érdekelne, tovább egy próbát megér. 
Megérte végül is.
De nem volt jó. Sőt. 
Sz*r volt. Hogy, miért volt sz*r és miért egy f*sz a Csernus???
A válasz egyszerű.
Az előadás nem volt túl érdekes. Konkrétan annyira unalmas volt, hogy egy idő után nővéremtől kértem egy tollat amit arra használtam, hogy a szőrtüszőit a lábán összekössem s mindenféle alakzatot hozzak így létre, vagy csak a karkötője által megnyomott részeket kiszínezzem. :D 
Egyszerűen elnyomta a sablonokat, s olyan dolgokról beszélt amit én a 22 éves fejemmel már egy ideje felfogtam saját tapasztalataimból vagy más kárán. Semmi újat nem mondott, semmi olyat amire azt mondanád, hogy igen, ebből sokat tanulhatok. 
És, hogy miért egy f*sz???
A válasz még egyszerűbb.
Ugye, semmi olyat nem mondott amit szerintem a hallgató közönség ne tudott volna. Mert azért egy Csernusra nem 15 évesek ülnek be. 
Viszont eme unalmas előadáshoz felvett egy nagyon laza vagyok stílust, továbbá az én vagyok az istencsászár és mindent jobban tudok nálad. Magyarul, egy lekezelő, nagy arcú f*s volt. Nem tetszett, abszolút nem. 
Két óra nagy nehezen elment majd jött a hangulat és a fesztivál rohamos javulása. 
Elkezdtünk bemelegíteni csapolt Sopronival majd nővéremet meggyőztem, hogy érdemes lesz meghallgatni a Supernemet. 
Közben találkoztunk a vonatos, Nirvana lánnyal aki még mindig helyeske volt. 
No de jött a koncert. Nővérem nem ismerte őket (igen, én is máglyára vetettem volna legszívesebben ezért :D) így meg aztán főleg meg kellett ismernie. Nem amúgy, nem volt kötelező mert én sem vagyok fan, de úgy voltam vele egy próbát megér, ha nem tetszik keresünk mást. 
De az volt, hogy tetszett. Sőt, nővéremen is látszódott, hogy bizony neki is kellemes csalódást okoznak. 
Jók voltak egyszerűen, ugráltam rá egy nagyon jót, amit ismertem tőlük azt üvöltve énekeltem szóval élveztem de nagyon és nővérem sem ítélte időpocsékolásnak. Siker! ^^ 
Ez után ittunk még, meg ettünk is és a fűben üldögélve, Dombovárit hallgatva, Papa Roach koncertre készülve újra elkértem nővérem tollát.
Akkor, a szél felerősödött, a levelek táncot jártak körbe-körbe a fűben, egy angyali hangot hallottam a fejemben, s egy fénycsóva szállt át az égen. (Nem biztos, hogy ezek megtörténtek, egyelőre még nincs bizonyíték róluk)
S megvilágosodtam. Kijelentettem nővéremnek lelkesen, hogy a tollával fogok csajozni! ^^ Odamegyek a szimpatikus lányhoz/lányokhoz s felajánlom nekik, hogy a cuki kis testemre rajzolhatnak. 
Nővérem észlelte a bajt s próbálta vissza szerezni a tollát, sikertelenül. :D 
Így, a sörtől kellemesen vigyorgósan, az ételtől kellemesen jóllakva indultunk el a Papa Roach koncertre. 
Út közben nővérem könyörgött egy sort Bill kapitányért, de mondtam, hogy Papa Roach volt tervben, de ha uncsik lesznek visszajöhetünk Deák Bill bácsiékat megnézni. 
Nem jöttünk vissza.
Mit mondjak??? Nagyon jó volt a Papa Roach. 
Jacoby kiénekelte nekünk a lelkét. Folyamatosan járt-kelt a színpadon, csinálta a hangulatot, látszódott rajta, hogy élvezi amit csinál s akarja, hogy a közönség is élvezze a dolgot. Még mielőtt elbúcsúztak volna az amúgy hálás közönségtől, beharangozták Billyéket is, ami azt mondom egy amerikaitól egy kanadai felé, elég kedves gesztus. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, zseniálisok voltak, nagyon pozitív koncert élmény volt mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire jók lesznek, s még nővérem is, akinek küldtem négy nagy slágerüket s az volt a reakciója, hogy egy tetszett a többi uncsi, még ő is élvezte s azt mondta, hogy tényleg jók. S a hab a tortán, amit csak szombaton tudtam meg, hogy Jacoby még él. 
Tavaly nagyon szétcsúszott az élete a hősünknek, komoly hangszál problémákkal, betegséggel küzdött, az egyetlen szerelmével, a feleségével, kivel 16 éves kora óta együtt volt szétmentek s ezeknek köszönhetően az alkohol problémái súlyosbodtak, így öngyilkos akart lenni. Ott hagyta a családját majd mielőtt még kiment volna a város határába, hogy felakassza magát, úgy döntött felhívja őket s elbúcsúzik tőlük, de végül nem tudta megcsinálni, helyette megírta a Before I die-t. Azt mondta, egy interjúban  hogy rájött, az öngyilkosság önző dolog, nem hagyhatja itt a két apró gyermekét, a feleségéért inkább küzdeni kéne nem pedig az alkoholba menekülni s önsajnálatba süllyedni. 
Így végül megműtötték a hangszálait amit pénteken bizonyított, hogy tökéletesen működnek, a feleségével rendezte kapcsolatát, oly annyira, hogy újra együtt vannak s már úton van a harmadik Jacoby baba s végül sikerrel részt vett egy alkohol elvonó kúrán. A saját bevallása szerint megint sínen van az élete. 
Úgyhogy mindenki boldog, én legalább is az volt pénteken nekik köszönhetően.
No de a koncert közben Lamazius is elkezdte kalandjait.
Míg nővérem egyszer elment egy bizonyos helyre (mert ugye nő, nevetségesen kicsi a húgyhólyagja amin nevetségesen nem tud uralkodni :P :D) addig én akcióba lendültem. Éreztem itt a lehetőség. 
Kinéztem hát magamnak egy csinos leányzót s bevetettem magam. 
Elmondtam, hogy itt a lehetőség, hogy valamit büntetlenül rajzoljon egy másik ember testére s mivel tetszett neki az ötlet ezért cselekedett is.
Vagyis.
Húz egy csíkot majd a toll nem fog.
Próbáltam a jegyemre írni. Nem fogott.
Próbáltam a saját kezemre, nem fogott.
Az ő kezére, nem fogott.
Papírzsepire, nem fogott.
Grrr... Leányzó mondta, hogy bocsi, szerezzek másikat. 
S akkor fény gyúlt a fejemben. 
Velem nem lehet csak így kicseszni, lehet, hogy nővérem megesketett s most lehet a Sors akar közbe lépni de ideje lesz felfognia, hogy velem nem lehet csak így kicseszni, korábban kell neki felkelni ehhez! 
Így elrohantam egy árushoz ahol nővéremnek vettem egy mini bakelit lemez fülbevalót virággal a közepén. 
Meg is ismerték a kisvakondos pólós srácot s segítettek is volna, hogy ha nem egy tolluk lett volna ami kell a könyveléshez...
De akkor az előadólány nagy mosollyal felém fordult s kérdezte:
-És esetleg ez a zöld filc nem jó??? 
Nem jó, hanem kib*szott jó! ^^ 
Így a továbbiakban már az alkohol tartalmú zöld filccel indultam kalandozni. 
És hogy sikeresek voltak-e a túrák??? 
A bal és a jobb kezemen (mert az arcomra s a nyakamra nem engedtem, mondtam, hogy vasárnap gyakorlatom lesz pincérként, s összefirkált arccal nem jelenhetek meg, a kezet még ellehet bújtatni az ing alá) volt 6 szív, 4-5 mosolygós nyelvnyújtós arc, Dávid csillag, egy darázs ami pillangó volt vagy mi, "Kiwi" felirat, bárány, madár, x, egy könyök csillag "tetoválás", "VOLT" felirat, nyuszi, s pár fura forma. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Jaj, és persze mindegyikhez aláírás mert azt is kértem. 
Meg mást is kértem.
A végén általában egy ölelést. (és kaptam)
Egy puszit. (kaptam)
Egy másik puszit. (huncutul mosolyog s mutatja, hogy ide kéri, s persze kapott)
Nem panaszkodhattam, elutasításba nem botlottam. ^^
De amúgy igen, de csakis azért, hogy emberi legyen a statisztikám. :D 
Egy leányzó volt aki csak rajzolt, s bármennyire győzködtem, mondtam neki, hogy térden állva szerelmet vallok neki ha úgy szeretné, csak adjon egy pici puszit, de nem, nem volt hajlandó.
Persze mondtam neki, hogy most ezzel összetörte a szívem, érzem, hogy belül a lelkem elhal majd megkérdeztem tőle, hogy amúgy miért nem akar puszit adni. Mondtam, hogy ennyire csak nem nézek ki gusztustalanul. :D
Mosolygott majd mondta, hogy nem, ő már egy ideje más szívét töri össze. 
Úgyhogy tisztes visszautasításba botlottam. 
Ez van, azért nem sírtam el magam. Viszont mentem tovább s kerestem máshol vigasztalást. :D 
Amúgy tényleg panasz nem lehetett rám, igyekeztem betartani az ígéretem, csak egyszer hagytam huzamosabb ideig magára nővérkém (nem gondolni semmi perverze :P) de akkor is visszatértem. 
Mert én tényleg egy angyal vagyok! ^^ 
Aztán jött a Billy Talent koncert. 
Igazság szerint miattuk mentünk a VOLT-ra. Pont ezért csalódás is volt az eleje. :(
De, nem az ő hibájukból. Az van, hogy elb*szták a hangosítást. Egyszerűen a gitár nem volt elég jól kihangosítva. Míg az előzőeknél nem volt ilyen gond, itt sajna nem volt az igazi. Igaz, idővel rájöttek a hangosítók, hogy valami geb*sz van s cselekedtek de az első 30 percért kár volt. Viszont ezen kívül panaszra semmi okunk, Ben barátunk jó frontember volt, fel-alá szaladgált a színpadon, a hangja így is erős volt és nem fáradt el, és ők is egy nagyon jó kis koncertet csaptak. Hagyták énekelni a közönséget s volt pár kedves szava is hozzánk úgyhogy imádtuk őket! Tisztességgel kiugráltuk és énekeltük magunkat! ^^ 
Lement a koncert s mentünk enni és inni. 
Örültem magamnak, a sikeres kalandjaimnak, örültem a jó koncerteknek, s örültem, hogy ilyen jól elvagyunk nővéremmel. (Mondjuk vele mindig jól elvagyok^^) 
Ez után útra keltünk, hogy megkeressük az ITI színpadját s kibe botlottunk bele??? 
No kibe???
Hát a Nirvana lányba. 
Enyhén illuminált állapotba leszólított minket s kifejezte örömét, hogy tök jó újra látni minket, s hogy csak az alkohol miatt teszi most ezt, amúgy nem merné. 
Hát mit mondjak. Ő ilyen "óóóhogyegyemmeg" leányzó volt. Mesélt arról, hogy mindenre emlékszik a közös vonatútról, hogy emlékszik a neveinkre, a korunkra, az ökörségeinkre. :D Mesélt, hogy érdekli a pszichológia és, hogy 16 éves. Én itt csak annyit mondtam sírós hangon, hogy. "Istenem, miért nem vagy legalább 19, miért..." :D És tényleg, miért??? :-o 
De rájöttem, az a pár perc míg beszélgettünk velük (mert volt egy barátnője is) nagyon kellemesen telt és utána elég pocsék érzés volt elválni viszont tényleg úgy mond, picit felnyitotta a szemem. Tényleg megvilágosodtam, hogy bár hiába van 3-4 leányzó akivel tök jó a kapcsolatom, hiába élvezem a társaságukat és kellemes érzés ölelést kapni, és adni nekik de nincs meg a szikra. Egyszerűen csak jó de valahogy nem mozgat meg annyira, hogy kiálljak a gátra. Ugyan ez volt azoknál a lányoknál akikkel összefirkáltattam magam. Az a pár perc míg boldogítottam őket, kellemesen telt viszont nem volt meg a szikra mint ennél a kis hölgynél. Úgyhogy tényleg ráébresztett, hogy ismerkedni kell továbbra is minden csinos hölggyel mert egyszer csak megtalálom azt akivel az első találkozás után azt mondom, hogy ejjj de eldiskurálnék Veled egy fa tövében a fűben ülve. 
Ezzel a lánnyal megtettem volna ezt ha nem lett volna ennyire megalázóan fiatal rám nézve. 
De mindegy, kellemes emlék és tapasztalat volt Emese. Mert amúgy így hívták és pénteken volt Emese amit már csak szombaton tudtam meg.... (a hallgató sereg elszontyolodva felsóhajt) 
Ez után pedig jöhetett a zárás. 
Az ITI koncert. 
Mit mondjak. Kiugráltam magamból nagyjából mindent, a lelkem szárnyalt és újra azt tudom mondani, az ITI qrva jó koncerteket tol! Hihetetlen mennyire tudják, hogy mikor mit kell csinálni. A tömeg egy emberként ugrál és énekel s szerintem ha egyszer azt kérnék a közönségtől, hogy álljon fejen majd szaltózzon egyet hátra, egész biztos vagyok benne, hogy megpróbálnák. S persze továbbra is nagyon jók élőben! Élveztük nagyon! ^^ 
Végül aztán bóklásztunk ez után egy keveset meg ettünk, majd irány vissza Győrbe hajnalok hajnalán. 
6kor már nővéreméknél voltunk s bedobtuk a szundit. Én 11ig bírtam, aztán letusolás, próbáltam levakarni magamról a tele "tetovált" kezem, kisebb nagyobb sikerrel ment is, végül itthon tettem fel az i-re a pontot. 
Vasárnap gyakorlaton voltam, reggel mentem, este jöttem, ezért a csúszás. 
Zárásként azt tudom mondani, hogy qrva jó volt ez a VOLT, élveztem az egészet és ha jövőre is lesznek ilyen zenekarok egy napon, akkor garantált egy újabb szórakozás, mert simán megéri a pénzét! ^^ 

u.i. 
Annyit szeretnék még mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek aki ilyen kedves díjra jelölt, örömmel tölt el, hogy néhány embernek ennyire tetszik a blogom de ha nem baj én nem csinálnám meg ugyan ezt. 
Már volt részem ilyenben, igaz más díj volt de nagyjából ez volt a lényege, akkor megneveztem a kedvenceim. Most újra nem akarom én ezt lejátszani, főleg, hogy azóta nem változott sokat a dolog. 
Szóval köszönöm szépen, megtisztelő de nem élnék a díj adta lehetőségekkel. 

Minden jót! :) 
És járjatok VOLT-ra mert jó! ^^