Dream is destiny

Zene bekapcs.

Hátra dől, kényelembe helyezi magát.

Elindulnak a képek. 

Füstős bár, hangulatát tekintve Amerika múlt századának első felében, tán a húszas években járunk.

Szőke nő, hosszú fehér estélyi ruhában. Haja igényes, vissza van göndörítve. Fején fura dísz, de illik a képbe. Ajkán vér vörös rúzs. Cigarettája szipkában. Remegő kezével bele-bele szippant. Erős nőnek néz ki de látszik, hogy valami nincs rendben. Szeme körül a smink elkenve. Sírhatott...

A bár másik részében már egészen más alak ül. Férfi. Öltözékét tekintve napjaink. Arca borostás és ráncos, haja rövid. Whiskeys poharát sűrűn magához emeli. Cigije a hamu tartóban, nem szívja. Kinéz negyvenötnek, de maximum 35. 

Látom a srácokat ahogy zenélnek. Ahogy élvezik. Átélik, nincs más csak a hangszerek és ők. Csak a hangok, a ritmus, a zene! 

Füves rét. Bor. Fényes pontok az égen, Cassiopeia. Érezni a bor ízét, hallani az est zaját, látni a lányt. 

Elbújni a barna hajzuhatagban.

Látni fényeket, hallani a hangokat. Fura, színes, érdekes, bántja a szemed és a füled de mégsem...

Látom az északi fényt. Mosódik, kenődik, színt vált. Mint valami drogos álom. 

Látok mindent! A mozi a fejben már elindult. Nincs megállás. 

Jönnek az ötletek, rendezni kéne valamit. 

De vége, letelt. 5 perc 37 másodperc után kinyitod a szemed s tapasztalod, hogy ugyan ott vagy mint voltál. 

Csak a világ más. Tán sivárabb???

Felkelsz, megmozgatod magad s mész tanulni. Mert vannak kötelességeid. Nem tetszik, mást is tudnál csinálni, de ez van. Kell, mert muszáj.  

Viszont vannak álmaid is!!! És az álom a....