Miért???

Nem tudom!
Nem tudom, hogy hogyan és nem tudom, hogy miért...
De azt tudom, hogy szépek a szemeim és több szempillám van mint sok nőnek. Tudom, hogy jól adom elő velük a Sherk Kandúrt. Tudom, hogy huncut a mosolyom és pimaszul tudok vigyorogni. Tudom, hogy az arcjátékommal letudom venni a hölgyeket a lábukról. Tudom, hogy szeretik a szövegem. Tudom, hogy bárkit bárhol és bármikor le tudok nyűgözni, ha én azt akarom. Tudom, hogy nem vagyok buta. Tudom, hogy nem vagyok átlagos. És azt is tudom, hogy még a meleg férfiaknak is bejövök... 
S persze tudom, hogy ez most olyan arcon csapnivalóan gusztustalanul nagyképű dolog, de elértem a kajakból lesz*rom életérzést s pont ezért így is teszek. 
Amit viszont még mindig nem tudok, hogy miért találnak meg a 60as, alkoholista, kanos, buta, szerencsétlen férfiak. Mert megtalálnak, és zavar!
Mindegy, hogy egy parkolóbak ácsorgok, sorban állok, kocsmában ücsörgök vagy épp egy buszmegállóban. Mindegy, hogy egyedül vagyok, valakivel, vagy csak a biciklimen ülve várok valakit. 
Mindegy.
Ők akkor is megtalálnak.
De miért???
Oké, hogy az előbb említett dolgok miatt vonzó lehetek, de az előbb említett dolgok szerintem nem vonzzák ezeket az embereket. 
Vagy tán tévedek??? :-O

Mindig ugyan úgy indul. Megáll valahol a környezetedben. Először csak úgy elvan. Aztán rád néz. Te visszanézel, hogy mit néz. Rád mosolyog halványan és biccent. Nem tudod mire vélni. Valami biccentés szerűt reflexből intézel felé. Aztán közelebb jön. És még közelebb. Majd megszólal. "Szevasz öcsi!" Ekkor már tudod. Vagy 200 ft-tal próbál lenyúlni mert földönfutóvá vált s valamit neki is kell (innia) ennie vagy előfogja adni élete nagy történeteit. 
Általában az utóbbi történik meg. 
Vissza köszönsz neki. 
S már kezdi is. Időjárás, ha tél van szóvá teszi, hogy ez nem tél. Régen tél volt, hideg volt, nagy hó volt. Ez semmi. Aztán elkezd beszélni a régi szép időkről. A kommunizmus gyönyörűségéről, arról, hogy akkor bezzeg mennyivel jobb volt az élet, munkaidőben is lehetett inni és sokkal jobb volt a vezetés. Aztán szidja az aktuális vezető politikai hatalmat. Szóval beszél. Csupa csupa f*szságot. 
Aztán kezd rátérni a lényegre. Először csak elhint pár megjegyzést. "Hűűű de csinos az a nő!" Aztán kicsit egyszerűbben. "Mekkora csöcsei vannak!" Te közben persze nem túl hihető mosolyoddal és bólogatásoddal reagálsz ezekre a dolgokra, hisz tudod, egyet nem érteni hiba, hisz csak tovább mondja és mellé érvelni is fog, még ha nem is tudja mi az. Egyet érteni még inkább hiba, mert akkor jobban belejön. Kérdezni tán meg a legnagyobb hiba mert akkor sosem lehet majd lelőni. Így csak bólogatsz és "mosolyogsz". 
S ezek után rátér a lényegre s megkérdezi, "Te szereted a lányokat???" 
Jön a rövid tömör válasz, hogy igen. S akkor belekezd...(Istenem, csak most világosodtam meg. Hogy, erre miért nem gondoltam...egyszer kéne azt mondanom, hogy "Nem, b*zi vagyok." Azt hiszem többet nem szólna hozzám. Vaaagy, a "Sorry, I don't speak your language sem biztos, hogy rossz megoldás lenne!^^)
Elkezdi a hős történeteket. Hogy, anno mikor ő ilyen fiatal volt mint én...Hóhóóó. Akkor még a legyet is röptében! Nem lehetett leállítani. Olyan volt mint valami gép, kis szünetekkel akár többször akár több nőt is boldoggá tett egy éjszaka. (Ezt persze nehezen hisszük el.) Aztán felnőtt és lenyugodott. De továbbra is a falu bikája volt, legendásan jóképű, akire tapadtak a nők. (Ezt még annyira sem akarjuk elhinni főleg, hogy krumpli az orra, a feje tetején megcsillan esténként a Hold fénye, annyira sok hajjal rendelkezik, feje vörös mint egy ráknak, fogai pedig kb. annyit számlálhatnak mint egy macska alomban lévő kölykök száma. Nem beszélve az 165ös magasságáról és az intelligens beszédstílusáról.) 
Aztán mesél arról, hogy mikor a TSZ-nél volt sofőr, hogyan csábította el az ott dolgozó nőket. Mesél csillogó szemekkel, hogy nyúlt be a Piroska bugyijába mikor vitte hazafele, vagy épp azt meséli, hogy a takarító Icának hogyan csempészte be a kolbit a platón a szalmában. Közben ezt hallgatva több dolog is megfogalmazódik benned mint pl. 1. Nem érdekel, 2. Ki kérdezte???, 3. De pofán b*sználak, 4. Még mindig nem érdekel. 
De ő csak mesél és mesél. És nem lehet leállítani. 
Csak mondja és mondja.
S a legnagyobb baj az ilyen emberekkel, hogy úgy nagyjából mindenkinek mondja! Nem halkan, hanem úgy a nagy világba. Nem mindig neked hanem csak úgy, elmélázva, a távolba meredve, visszaemlékezve. Képes mást is bevonni a beszélgetésbe egy "Ugye, igazam van?" kérdéssel s a mellette kínosan hallgató és ülő ember ugyancsak egy halvány mosollyal és értetlenkedéssel nyugtázza a dolgot. Ilyenkor megint megfogalmazódik benned a harmadik pont. Mert továbbra is életben van az első pont. És szerintem nem a legjobb ha mondjuk ezt hallja egy 5 éves forma kisgyerek. S mivel mondom, nem a leghalkabban adják elő magukat, így ez sokszor meg is történik. 
Viszont ez a történet még mindig nem adja meg a választ a kérdésemre, hogy miért, még egyszer mondom, miért találnak meg az ilyen emberek??? :-O 
Továbbra sem tudom, viszont így, hogy ezt leírtam legalább kitaláltam közben, hogyan fogom lekoptatni máskor az ilyen embereket! 
Győzelem! ^^