Házak

Sok szép házat láttam már életem során. De tudom, hogy a legszebbet még nem! 
Az utóbbi pár hónapban nem egy érdekes házikót ismertem meg, ha lehet ezt mondani. 
Volt olyan melynek szép díszes volt a bejárati ajtaja. 
Volt olyan melynek kedvesen szólt a csengője.
Volt olyan ahol virágok lógtak le az ablak párkányról. 
S volt olyan is ami fura volt, olyan, nem tudod hova tenni mert elég szokatlan, de még is vonzó! 
Sokféle házat láttam. 
Volt, ahova én kopogtattam be, hogy megtudjam a belseje is oly' csalogató-e mint a külseje. 
De volt olyan is ahova berángattak. 
Sok érdekes házba tettem be a lábam. 
Az előszobákban általában picit rostokoltam. Lábat töröltem, ismerkedtem az új hellyel. 
De aztán már indulás is volt a nappaliba. 
Egy kis süti és tea után pedig jöhetett az egész lakás felfedezése! 
Konyha, szoba, fürdő, másik szoba, spájz. 
Láttam szép hálószobákat kellemes illattal, szép ruhákkal s csinos cipellőkkel. 
Megtapasztaltam kevésbé szép, de azért lakható kis szobát. 
Megismertem a spájzok legsötétebb sarkait is. 
És mostam kezet steril és már-már nevetségesen tiszta fürdőszobákban. 
Mind a maga módján megfogott!!! 
Csinosak voltak, kedvesek, kellemesek. 
Örültem mikor azt láttam, hogy bizonyos lakrészekben semmin sem változtatnék hisz úgy jók, ahogy vannak! 
Kicsit elszomorított mikor azt tapasztaltam, hogy a ház külseje jobban megfog mint a belső rész. 
És azt is sajnáltam mikor nem találtam olyan szobát ahol a falakat itt-ott logó bakelit lemezek díszítik, dalszövegek vagy idézetek néznek vissza rám, esetleg egy idétlen pálcikaember integet. 
De istenem, végül is ezeket ha beköltözöm megvalósíthatom! Nem igaz???
Sajnos nem. 
Vannak házak akik nem tűrik ha változtatnak rajtuk. Ha rajzolunk a falaikra, a festék el kezd leperegni róluk. Ha tapétát próbálnánk megváltoztatni felpöndörödne és lejönne a falról rövid időn belül. 
Vannak házak melyek nem változnak. 
Csak az idő vasfoga rágja meg őket, a viharok alakítják külsejüket, vagy épp a túl nagyra nőtt fa lombja. 
De sosem a benne lakó ember. 
Viszont mi a közös a házakban melyekről meséltem???
Az egyik, hogy mindegyikbe beköltöznék. Mindegyikben van szerethető rész, mindegyik külseje megnyerő s úgy érzem tudnék rajtuk még csinosítani. 
A másik, hogy egyik sem fogott meg igazán. 
Kellemes volt bent tölteni, pár percet, órát. Jól éreztem magam bennük. Éreztem a vendégszeretetet is de valahogy....
Nem az igazi! 
Jó-jó de...de nem elég jó! 
Jó dolog ha valami jó, de ha valami lehet nagyon jó akkor ne adjuk már alább!!! 
És úgy érzem, hogy ezek a házak jók! Abszolút tetszetős helyek, az ember fel tud töltődni a négy fal között, körbe tud nézni úgy, hogy "szép lak ez, na" és egész kellemesen tudja magát érezni. Szinte már boldog! 
De míg nem költözik be az igazi házba, addig nem is tudja mi az, hogy boldogság! Nem tudja milyen az, hogy körbe néz és sóhajt egy nagyot, hogy igen, jól érzem magam bent. Nem tudja milyen érzés az mikor úgy érzi magát bent a négy fal között, hogy tudja, le tudná és le is akarj itt élni az életét! 
Ezekben a házakban én ezt nem tudom elképzelni. Kétségtelen, nem tagadom, pár hónapra bármikor beköltöznék. Bérbe venném őket. De, hogy meg nem venném őket, azt tudom. Mert egyik sem olyan ahol 25 év múlva is élni akarok. 
25 nap, az reálisabb. 
Jó, még akár picit több. Pár hónappal is. De aztán ha letelne ez az x hónap, utána már csak a sóhaj maradna, és nem a kellemesebb fajtából. 
Ismernék már minden zugot, benéztem volna már addigra a polcok alá és a port letörölgettem volna mindenhonnan. Úgy ahogy otthonossá tettem volna az egészet és a ház is formált volna rajtam egy keveset, de érezném, hogy itt az ideje csomagolni és lassan elköltözni. 
És mivel már elmúltam 15, nem akarom senkinek sem bebizonyítani, hogy igen is képes vagyok egyedül élni egy házban és igen is képes vagyok fent tartani azt, így nem költözöm be az egyik be sem. 
Maradok földön futó. A padok, bokrok és a hidak alatt is sok érdekes dolgot lehet látni s tapasztalni. 
Nem beszélve arról, hogy ilyenkor az ember nincs röghöz kötve! Minden nap más és más bokrot választhatok egy délutáni szundihoz, mindig más padon időzhetek és más híd alatt hajthatom álomra fejem. 
Igaz, ezek nem annyira érdekesek és színesek mint egy ház, de a semmi esetén ezek is megteszik! 
S amíg, nem találom meg azt a házat amire csak rá kell néznem s képes lesz idétlen mosolyt csalni az arcomra, aminek falait megtudom majd élettel tölteni s amivel megalkotjuk a tökéletes ház, tökéletes lakó dolgot, addig kóborlok az utcákon. 
Viszont rájöttem valamire! Ezeket a házakat nem igazán lehet megtalálni. Keresheted, nagy energiákat fektethetsz belé, járhatod a várost azzal a szándékkal, hogy ma este már pedig megtalálom, akkor is! 
Biztos, hogy nem fogod. 
Keresheted csendesen és nyugodtan, nem foglalkozva azzal, hogy telnek a napok.
Akkor sem fogod.
Mert valahogy ez igazság szerint úgy lehet mint a Harry Potterben a pálca és gazdája dolog.
Nem az ember választja a pálcát, hanem a pálca választ magának gazdát. 
Szerintem itt is ez van. Keresheted a tökéletes házad, nem fogod megtalálni, egészen addig míg a ház nem akarja, hogy megtaláld. 
Akkor, majd biztos, hogy pont úgy lesz az újságban az üres lakások hirdetése között, hogy őt fogod először megpillantani. Vagy mikor úgy érzed, hogy eleged van az életből és elindulsz csak úgy sétálni. S bár eddig mindig a város nyugati fele jártad az utakat, most még is, valami keletre húz. No igen, akkor, megfogod találni.
De egészen biztos vagyok abban is, hogy ha majd elkap egy nagy égi háború, jég esővel, villámokkal, meg amit csak el tudsz képzelni, biztos, hogy az utcában csak annak a háznak lesz valami elő tetője ahova büntetlenül be tudsz állni a vihar elől. 
Én még nem találtam meg ezt a házat. Pontosabban a ház nem talált meg engem. 
Lehet, hogy még nem vagyok kész rá, amin nem csodálkoznék, csak 22 leszek júliusban. Még lehet, hogy meg kell járnom pár házat, formálódnom kell kicsit és ügyesebb lakberendezővé kell válnom! 
És lehet, hogy még az én házam sincs kész. Lehet nincs teteje. Vagy még nem rendezték be. De az is lehet, hogy csak a mostani lakó, vagy majd a következő fogja a falaira csempészni az idézeteket és a háznak meg majd most fog megtetszeni a dolog. Arról nem is beszélve, hogy kis városban lakom, szóval lehet, hogy nem tartózkodunk egy helyen a házammal. Sőt ebben biztos vagyok! 
S míg nem a megfelelő helyen vagyok, addig marad a kószálás az utcákon, parkokban, dombok között.