ITI koncert meg a gyakorlat

Jókedv, pörgés, izomláz.
Eme három szó jellemezte az elmúlt nem egész két napom. 
Mivel nem sok kedvem van részletezni az amúgy nagyon is részletezhetőt, ezért megpróbálom csak gyorsan, tömören és lényegre törően összefoglalni a dolgokat. 
Így legalább nem kell 125 soros bejegyzést olvasnotok. :)
Csak 108 sorosat... :D
Péntek délután mentem Győrbe, hogy aztán Kócival (nővérem), Zsófival, (nővérem 2.0, a jobb, szebb, javítottabb verzió, nővérem bleeeee :P Zsófi :)))))) és Gabival, a masszőrrel. 
Még a koncert előtt leittam magam sörrel, (Nekem különleges adottságaim vannak ahhoz, hogy étel és ital részecskéket varázsoljak a ruhámra!) majd pár pálesz magunkhoz vétele után indulhatott a show! 
Legalább olyan jó volt mint az előző! Széténekeltük a hangunkat, szétugráltuk magunkat, táncoltunk nevetségesen és még egy srácra is sikerült picit ráborítanom a sörét. Tudjátok, abból a típusból volt aki kellemesenátkaroljaabarátnőjétésközbennéziakoncertetvégigegyhelybenállvésmagasemtudja,hogymiaf*sznakvanitt. 
Úgyhogy sűrű bocsánat kérések közepette egyáltalán nem sajnáltam. :D 
Végén még az énekestől kértem egy autogramot nővérem jegyére, aztán megmondtam neki, hogy jó volt a koncert de nem volt qrva jó, mert rövid volt! Mondta, hogy most ennyi fért bele. Aztán gratuláltam neki, kezet ráztam vele s mondtam, hogy jöhet a harmadik album meg megkérdeztem, hogy mikor várhatóak újra Győrbe. Válasz, ősz vagy nyáron ha lesz valami fesztivál. Úgyhogy ősszel legkésőbb megyünk újra. Bár megfogadtunk nővéremmel, hogy ha Tatabányán, Székesfehérváron vagy valahol itt a környéken járnak, megyünk, bizisten! 
Fél egykor kidobtak minket a Bridge jó szokása szerint s irány haza. 
Jó hat és fél óra alvás után keltem enyhén másnaposan, összekaptam magam majd jöttem haza. 
Borotválkozás, összecuccolás s irány a hotel! 
Ebéd lement, kicsit még szédelegve. :D
Vacsora már pörgősebb volt. Lejártuk a lábunkat Feri bácsival de ahhoz képest, hogy telt ház volt, nem úszott az étterem. ^^ 
Este újabb hat óra alvás, majd irány reggeliztetni. A helyzet ugyan az csak Zoli bácsival, de most is helyt álltunk! ^^ 
Búcsúzásképp egy nénike mondta, hogy maradjak mindig ilyen kis figyelmes, mosolygós pincér és, hogy így tovább, figyeltek ám engem és ügyes vagyok.
Utána egy úriember rázott kezet velem s köszönte meg szolgálataimat és figyelmességemet. 
Bevallom, jól esett! ^^ 
S a végén még lehet lesz belőlem valami! :D 
Most viszont megyek és alszok egyet mert fáradt vagyok.