Véradás és Lamazius

Ez az a két dolog ami tegnapi napig nem járt együtt. 
De aztán életükben először találkoztak, bemutatkoztak egymásnak s megegyeztek egy újabb találkában ha Miss Véradás Lamazius szerény kis városában jár.
Az első három sorból bárki ki tudja találni, hogy életemben először vért adtam. 
Hogy, miért???
Ennek több oka van.
1. Mert fő az egészség! 
Azt mondják a nagyok, hogy összességében véve mivel egész életünkben nagyjából ugyan az kering a szervezetünkben, ezért időnként jó ha kicsit felfrissül, kicserélődik a vérünk. 
2. Mert a véradás egyben szűrővizsgálat is. 
Mivel beleegyeztem, hogy bármire felhasználhatják a vérem ezért ki is fogják tisztességgel vizsgálni, ha geb*sz van, értesítenek. Ez pedig nem rossz. Már mint ha megtudom, hogy lappang bennem valami. 
3. Mert lehet, hogy pont ez a 4,5 decinyi vér fog minket egyszer megmenteni. 
Ki tudja, hogy mit hoz a sors...
4. Mert nem tudtam, hogy milyen a vércsoportom s érdekelt. 
Bár apusnak s a két nagy testvéremnek is 0-ás a vércsoportja így nem voltam meglepve mikor megtudtam, hogy én sem lógok ki a sorból, de azért furdalt a kíváncsiság. 
5. Mert szép dolog.
Nem hiába küldik szét a leveleket, hogy csütörtökön véradás. Nincs elég vér, viszont ha adunk, lehet, hogy egy napon a mi vérünkkel fognak életet menteni. 
Eme gondolatok indítottak hát el a véradás felé.
Bátyámmal mentem, mivel ő már rutinos véradó. Tegnapi már a 8. (ha jól emlékszem) ilyen vérlecsapolós szeánsza volt így meg is vártam, hogy hazatérjen a munkából s vele tartsak. 
Elmentünk s megérkeztünk.
Mivel első véradásom volt így kellett pár okmány. Utána átirányítottak a vércsoportotmeghatározónénihez aki rögtön lecsapott az ujjaimra s nagy örömmel konstatálta, hogy milyen hosszúak. Mondtam, hogy igen igen, tudom, szívsebészzongorista ujjaim vannak. 
Ez után formanyomtatvány kitöltés, majd irány a doki. 
Átnézte a papírom majd felemelte tekintetét. 
Szemei csillogtak, majd azt mondta
"Végre! Végre valaki, aki kinézi belőlem, egy orvosból, hogy megtudom állapítani azt, hogy egy férfi nem volt, és nem is terhes!" 
Majd megállapította, hogy először adok vért és annyival zárta, hogy "Büszke vagyok Önre!" 
Elmesélte, hogy a férfiak eme kérdésre rendre bejelölik a nem választ, mikor totálisan felesleges válaszolni a kérdésre. Nem beszélve arról, s ezt csak úgy halkan megsúgom, mert nem akarom porig alázni a férfi társaimat, a kérdés után, kihagynak egy sort, majd zárójelben oda írják "csak nőknek".
Igen...
Ezt bátyámnak is elmeséltem, jót röhögtünk majd megkérdeztem őt is. Válasza a "hát" szóval kezdődött.
Vonjuk le a tanulságot. :D 
No de vissza a sztori közepére. 
Megvolt az elbeszélgetés, oda mentem a papírkezelőnénihez majd miután leadtam a kitöltött nyomtatványt megkérdeztem, hogy akkor most hol téblábolhatok. Mondta, hogy hááát ahol van hely. :D 
Székek nem voltak, pedig elkeltek volna, de lehet úgy gondolták, úgy is fekszenek majd, addig meg csak álldogáljanak. :D
Vártam hát a sorom, hogy a 6 ágyból valamelyik felszabaduljon. Közben néztem az arcokat. Mindenki olyan fancsali volt és csendes mint akikkel végignyalattak egy vödörnyi citromot. 
No mondom király, ennyire sz*r lehet??? 
Végül felszabadult egy és le is csaptam. Oda mentem, megkérdeztem a vérlecsapolónénit, hogy jöhetek ide, ő mondta, hogy igen és kényelembe is helyeztem magam. 
No és akkor kezdődjék a show. 
Megállapította a néni, hogy vékony kis karjaimhoz vékony kis véna tartozik, nézzük meg a jobb kezem. 
Nem nagyon foglalkozott a "neeee, én a balból akarok adniiiii" reakciómmal, úgyhogy jött a jobb kéz vizslatása.
A helyzet ugyan az így én nyertem! ^^ 
Szerencsére sikerült eltalálnia elsőre az erem és ekkor jött az áááá. 
Hát mit mondjak, nem ez volt legjobb dolog amit valaha átéltem. 
Mivel ugye lefertőtlenítik így csíp mikor beléd döfik a tűt, majd elkezded érezni pár másodpercig, hogy bizony-bizony, a véred kezdi elhagyni tested. 
Nem örültem ennek de hát ez van. Viszont mivel Lamaziusról (az olvasóim már tudják) tudni kell, hogy időnként nőket megszégyenítő beszélőkéje van így szóba elegyedtem a vérem begyűjtésével foglalatoskodó nénivel. 
Elkezdtünk beszélgetni, erről arról faggattam, végig kérdeztem a számomra idegen szavakat a lapomon, ő meg készségesen válaszolt. 
Utána szóba kerültem én, meséltem, hogy pincérnek tanulok, hogy gitározok. Itt megjegyezte, hogy ilyen hosszú ujjakkal, zongorista ujjakkal (Itt hozzátettem, hogy szívsebész is. Nagy mosollyal nyugtázta) biztos nem nehéz. 
Aztán kaptam egy kis labdát. Kiadta a néni a parancsot, hogy időnként nyomkodjam mert lassan folyik a vérem. 
Nyomkodtam.
Mondta, hogy nyomkodjam sűrűbben.
Nyomkodtam sűrűbben.
A gép mellettem elkezdett pittyegni. 
Megkérdeztem miért teszi ezt. 
Mondta, hogy lassan folyik a vérem, ezért. Megkérdezte, hogy ittam-e eleget. Mondtam, hogy igen, figyeltem rá direkt. No akkor hoz nekem vizet, igyam meg szépen. Jó fél óra alatt egy liter vizet ittam meg, fél litert a véradás előtt, ott a helyszínen, meg felet közben. 
A helyzet viszont változatlan volt. 
Mindenki engem nézett, miért sípol feszt a gépe. :D 
Lamazius most nem akarta magára irányítani a figyelmet. Mégis sikerült neki. :D
Mondta a néni, hogy nem akarja elhagyni a testemet. Válaszoltam is neki, hogy ez biztos azért van mert cuki vagyok és ragaszkodik hozzám! ^^ Nagy mosoly s vigyor volt a válasz rá. Bátyám erre itthon csak annyit reagált "Ehh, még ott is tette az agyát." :D 
Végül feladtuk a küzdelmet és a néni azt mondta, hogy elég lesz ez a 4,1 decinyi vöröslő anyag, az nem egész fél deci meg bennem maradhat. 
Ez után szépen megköszönték részvételemet, kaptam véradó igazolványt s jöttünk haza. 
Zárásként pedig azt tudom mondani, hogy Ti is menjetek és véreztessétek ki magatokat mert szép dolog, és mert nem tesz rosszat az egészségeteknek! ^^ 
Este pedig ITI koncert, jeeeeee! ^^